Leonhart Hungarian Open – Garlando Liverpool Open

2014. Február. 07. – 09.                                                                BudapestLiverpool1801230_10200937166066395_1490659984_o

Ugye már a két verseny megnevezése egy időpontban is izgalmasan hangzik?!

Elmesélem, hogy történt. Január közepe felén felkeresett egy nagyon kedves, igazán tehetséges hajdúböszörményi csocsós társam, Virág Antika és érdeklődött, hogy jövök-e a magyar bajnokságra, illetve hogy van-e már párom.

Így zajlik ez már 2003 óta. Vagy telefonon vagy közösségi hálón keresztül. Kinézünk egy versenyt a naptárban, majd rögtön eszünkbe jut, kivel játszanánk szívesen és ki az, aki valószínűleg megy is a versenyre. Kapcsolatba lépünk vele, érdeklődünk, hogy tud-e jó játékost, akinek nincs még párja esetleg más számban, és a kapcsolatrendszer beindul. Sokszor egy órán belül, de legtöbbször egy-két napon belül mindenre van párom.

Teltek a hetek, közeledett a verseny. Február 1-jét írunk, mikor is az olasz származású belga bajnok, Giuliano Bentivoglio megkeres, hogy megyek-e a Liverpool-i versenyre, ugyanis éppen párt toboroz magának nyílt párosra. Bentivel eddig kétszer játszottunk együtt élesben vegyes párost. A közös játék jó volt mind a kétszer. Nem nyertünk, mert egyszer neki nem ment jól a játék, a következő alkalommal meg nekem. Mind a ketten tudtuk, legalábbis szinte biztosak voltunk abban, hogy a harmadik működni fog.

Így hát lázas szervezésbe kezdtem, megkezdődött a versenykiírások egyeztetése: Magyarországon Leonhart asztalon játszunk, pénteken van a vegyes páros, Liverpoolban Garlando asztalon játszunk, szombaton a női egyéni, vasárnap a nyílt páros és a női páros. Tökéletes! A vegyes páros este 6-kor kezdődik, de úgy gondolom, be lehet fejezni aznap a versenyszámot. Szombat, Liverpool, női egyéni délután 2. Szuper, tehát ha találok aznap délelőtt egy járatot, az út része is megvan.

Liverpool… London, Manchester? Lássuk a járatokat! Közben gyors egyeztetés Bentivel, hogy ő hogyan érkezik. Azt mondja, Manchesterbe érkezik a repülője, onnan pedig közvetlen járat van Liverpool-ba a Lime Street vasútállomásra, ahonnan 2 percre van a verseny helyszíne. Volt már ott, nyugtatott meg.

Kisebb szörfölés a neten és máris találok repülőt Manchesterbe szombat délelőtt, illetve óránként járnak vonatok Liverpoolba. Akkor meg is vagyunk: az utazás és a két versenyen való részvétel egy hétvégén lehetséges. Már csak egy a bökkenő, délután 3-ra, egy órával a női egyéni kezdése után érkeznék. Rögtön kapcsolatba léptem Boris-szal. Ő a Liverpool-i verseny szervezője, egyben a British Foosball Association feje. Mindenki Borisnak hívja. Egy balalajka zenekara van, emiatt az orosz név, amúgy Matthew Atha a becsületes neve, és liverpooli származású. Boris-szal megbeszéltem, hogy késni fogok, de csak egy órát, ő pedig, bár hivatalosan válaszolt, tudtam, hogy meg fognak várni.

Mi kell még? Nőire pár és szállás. 2010-ben voltam utoljára Manchesterben. Egy pár magyar csocsós barátom azóta is kint él. Gyors üzenetváltások, mindent meg is szerveztünk.

Másnap kapcsolatba léptem a Billzone.eu-val ( http://www.billzone.eu ), egyeztettünk a versennyel és kiutazással kapcsolatban, és aznap le is foglaltam a repülőjegyet, megvettem a vonatjegyet.

Izgatottan vártam a péntek estét és a rám váró hétvégét. Este 5-re érkeztem a budapesti Blaha Lujza téren lévő Corvin Áruház 3. emeletére, a verseny helyszínére, a MÜSZI (Művelődési Szint) -be. A szinten kaptunk egy nagyobb termet, ahol 10 asztalon már nagyban folytak a délelőtt kezdődött versenyszámok meccsei. Rengeteg ismerős, sok új játékos, egy-egy rég nem látott arc, aki nem tud a csocsó nélkül élni, és ismét visszatér közénk.

Beszélgetünk az elmúlt időben történtekről, iszunk egy kávét. Elég fáradt vagyok. Csak kezdenénk már a vegyes párost! Játszani akarok! Antika is megjelenik, lelkesen mondja: „Mindjárt kezdünk már!” … és végre tényleg bemondják az első meccseket. Előnyerők vagyunk. Ez annyit jelent, hogy kettőnk pontszáma olyan magas, hogy ha páratlan a nevezők száma, a legmagasabb pontszámmal rendelkező páros nem játszik az első körben, automatikusan lép tovább, mintha győzött volna.

Várunk, és végre bemondják: Koncz Petra – Virág Antika 2-es asztal. VÉGRE!!!

Vegyes párosnál általában kapusként játszom, Antika inkább csatár, így egyértelmű a kezdés. Feltekerjük a grippeket a markolatra, hogy ne csússzon a kezünk. Olyan, mint ami a teniszütőkön van.

Pénzfeldobás. Antika Fejet hív. Írás lesz. Mindegy. Sosem számít, ki kezd. Kicsit nehezen ébredünk, de egy-két komolyabb labdamenet után már sínen voltunk, bemelegedtek a csuklók, visszatér a gyors reakció, és mind a védekezés, mind a támadás szuperül működik. Jó az összhang, jó párost alkotunk.

Így telik az éjszaka. Mindjárt éjfél van, lejátszottunk vagy 6 meccset, játsszuk az egyenes ágú döntőbe jutást Csige Tomi és Szabó Réka ellen. A meccset nyerjük, nagyon jó formában vagyunk. Most viszont várnunk kell. A vigasz ágon lévő csapatoknak kell lejátszania még 5 meccset, aztán a döntő következik ellenünk. Elég rosszul hangzik. Éjfél van, az minimum még másfél óra, ha nem kettő. Várunk. A barátaim próbálnak ébren tartani. Néha lopva Antikát nézem, milyen állapotban van. Ő is fárad. Nem jó jel. Az utolsó két meccsre az asztalhoz ülünk és nézzük. Antika néha középpályás passzokat gyakorol egy másik asztalon. Szoros a meccs, végre vége, Csigéék ellen játsszuk a döntőt.

Feltekerjük a grippeket, pénzfeldobás. Fej, mondja Antika még mindig. Írás lesz. Az ellenfél kezd, mennek a szettek. Szorosak. Egyszer mi nyerünk, majd ők. Csige nagyon jól játszik, Antika elfáradt, nekem is nehezebben megy a védés. Csigéék nyernek. Hajnali fél 3. Átvesszük a 2. helyért járó kupákat, elbúcsúzom Antikától. Jót játszottunk, kár, hogy a végére elfáradtunk. Majd legközelebb.

Sietek haza, hogy azért valamennyit tudjak aludni a gépem indulása előtt. Nem nagyon sikerül. Azon kapom magam, hogy reggel van, pakolok. Az ébredés automatikus. Ha versenyre kell utazni, sosem probléma kikelnem az ágyból. Még egy pár dolgot elintézek, pénzt váltok, kinyomtatom a jegyem, és már a reptéren állok sorba becsekkolni. Majd fél órába telt, míg a poggyászkezelőhöz érkezem. Útlevél, repülőjegy, kézi poggyászom. „Kézi poggyásszal nem is kellett volna sorba állnia!” Remek, gondoltam. Itt sosem lehet tudni. Egyszer nagy ellenőrzés, máskor pedig küldenek tovább. Emlékszem legutóbb szinte ráültem a táskára, hogy beférjen a limitmérő keretbe a kézipoggyászom.

A lényeg, hogy a repülő felé veszem végre az utam. Beszállunk. Egy kedves fiatal pár ült már a hármas széksoron. Valahogy automatikusan angolul szólok hozzájuk. Felállnak és beengednek az ablak mellé, ahova foglaltam a jegyet. Itt szeretek ülni. Lássak mindent, amit lehet. Imádom a városokat vagy azok fényeit éjszaka fentről nézni, és hihetetlenül feltölt a felhőrétegek érdekes tejszínhabmezeje is.

Elhelyezkedem, bekapcsolom az övemet és felhívom a szüleimet. „Minden rendben van, gépen vagyok, majd érkezem jövő héten”. „Vigyázz magadra, szorítunk, ügyes legyél” – hangzik az utolsó mondat, majd kikapcsolom a telefonomat.

A srác ideges a repüléstől. A mellettem ülő párjával piszkálódik, ő meg csak próbálja nyugtatni a barátját. Szóba elegyedek velük, hogy oldjam a feszültséget. Viccelődöm, és felhozok pár „majdnem lezuhantunk” kezdetű sztorit. Dani hol sápad, hol vörösödik. Legszívesebben nem hallaná, mit mesélek. Aztán megbékél, és ő is nevet már. A gép elindul, Dani megkapaszkodik, fejét a fejtámlának szorítja. Tovább kérdezem őket. Kiderül, hogy a másnap esti Liverpool-Fullham meccset mennek megnézni, és miközben lelkesen mesélnek, a kifutópályához érkezünk. Imádom a felszállást. Gyorsulunk, majd szépen lassan felemelkedik a gép, eltávolodunk a földtől, és a felhők felé emelkedünk. Ismét beszélgetünk, most a csocsóról. Dani időközben rájön, hogy igazából nem is fél, csak olyan régen repült már, hogy elfelejtette milyen. Eldönti, ezután minden hónapban fog valahova repülni, hogy ne féljen.

Elég fáradt vagyok, hisz nem sokat aludtam. Eleve az volt a tervem, hogy a repülőutat végig alszom, nos, abból a felét már elbeszélgettem. Egyik gondolatmenet után lecsuktam a szemem, és pillanatok alatt el is aludtam. Mikor felébredtem, kinéztem az ablakon: tele focipályákkal. Itt vagyunk, örvendeztem. A steward, akit beszállás előtt megkértem, hogy adjon valamilyen cukorkát, ha lehet, ismét érkezett és kínált saját készletéből a leszálláshoz. Milyen jófej, erősítettem meg ismét, és hálálkodva vettem ki két cukrot a csomagból.

Manchester, England, England… itt vagyok! Van még egy fél órám a vonat indulásáig. Elköszönök Daniéktól, és a vasút felé veszem utamat a táblákat követve. Megkapom a jegyemet, amit előre lefoglaltam, és elhelyezkedem egy négyes ülésnél. A másik oldalon ül már egy férfi. Ránézek, felnéz, felismerjük egymást. Egy gépen utaztunk, mosolygunk, köszönünk egymásnak, én pedig elnézek. Nincs kedvem beszélgetni, inkább aludnék még egy kicsit. Szemeim lehunyom, és végre elindul a vonat. Aztán a kíváncsiság legyőzi a fáradtságot, így figyelem, mi van a vasút mellett Manchestertől Liverpoolig. Hát nincs kertészük? Érthetetlen. Szuper jó hátsó udvarok, szörnyen elhanyagolva. Persze ez a vasút mellett van. Gondolom a „frontyard”, a ház előtti udvar biztosan rendbe van rakva.

A kép nem változik. Ugyanazok a sötétvörös téglaházak fehér, fekete néhol kék plusz színekkel. Tetszik ez az építészeti stílus, ismét megjegyzem, mint minden alkalommal, ha Angliában járok. De mi van ezekkel a hátsó udvarokkal. Elszomorodom. Észre sem veszem, 20 percre elaludtam. Lassít a vonat, mi pedig leszállunk a Lime Street vasútállomáson.

Megkérdeztem az információtól merre van a Bolton street. Micsoda? – kérdezi, Mondom Bolton street, itt van a közelben. „Jaaa, hogy Bolton street.” Nevetek, hisz ugyanúgy mondta ki a szót. Útba igazít, én pedig a csarnok egyik kijárata felé veszem az utamat. Szakad az eső. Mindegy, nincs mit tenni. Mindjárt játszanom kell, esernyőm nincs, nem várhatok. Elindultam. Pár lépés után csurom vizes voltam, de csak a házak sarkát figyeltem, hol látom meg a Bolton street utcatáblát. Nincs kiírva. Semmi, sehol. Beugrom egy boltba. Bocs srácok, nem tudjátok, merre van a Bolton street? Micsoda? Kérdezik ők is. Ismét nevetek. Bolton street, mondom ismét, szinte ugyanúgy artikulálva, mint az előbb. Jaaa, Bolton street mondja. A mögöttünk lévő párhuzamos utca az. Megköszöntem, és pillanatokon belül a keresett utcán voltam. Keskeny, viszonylag rövid utca. Szinte csak lakóépületek vannak itt. Hol lehet a verseny? Aztán meglátok az utca végében egy biliárdgolyókkal ellátott cégértáblát. Ez lesz az gondoltam, és már bent is voltam pár szó váltása után a helyi srácokkal a Rileys Klub előtt. Belépek. A pult gyönyörűen faragott fából készült, elegáns kanapék, asztalok és fotelok, hatalmas kivetítő, persze focimérkőzés megy rajta. Megyek tovább a csocsólabdák számomra isteni hangja felé. Útközben biliárd és snooker asztalok, majd meglátom az első ismerősöket, és a csocsóasztalok körül játszó embereket. Keresem a magyar barátaimat. Épp játszanak. Gyula siet elém, üdvözöl. Gyula nem játszik, de imád csocsóversenyekre járni. Kíséri a barátait, mindig megy velük. Szereti a versenyeket, ezeket a hétvégéket. Szurkol a barátainak, beszélget mindenkivel, jól érzi magát. Közben Tomi és Kawa is befejezi a játékot, megjelenik Kata és Joci is. Letelepszünk a már elfoglalt helyre, és együtt van a magyar delegáció. Rég találkoztunk, rég beszélgettünk. Közben szóltam Borisnak, hogy megérkeztem, és ő hamarosan az asztalhoz küldött, persze megkérdezte, hogy eleget pihentem-e már a meccshez. Első meccs. Garlando asztal. Feltekerem a grippeket, közben jár az agyam. Más stílus, más technika, mint amin tegnap játszottam. Gyorsan alkalmazkodnom kell, élesbe megy már a játék. Kissé döcögősen, sok hibával, de megnyertem a meccset. Nem egészen állt még a kezemre ez az asztal, de a következő meccsre már biztosan bemelegszem. Így is lett. A következő meccseken egyre jobban játszottam, és nem volt többé probléma, minimális hibákat vétettem. Még pár meccs, és a döntőben vagyok. Jön az Angliában élő lengyel lány, Olga Lasecka. 2:0. Majd Sarah Brice, 2:0. Egyenes ágú döntőben vagyok, most már csak a vigasz ágról kell megvárnom az ellenfelet. Szerencsére nem kellett sokat várnom, és játszhattuk a döntőt. Tele energiával összpontosítottam, hogy előbb érjem el az 5 gólt szettenként, és hogy kivédekezzem lövéseit. Végül 5:2, 5:3 –ra, vagyis 2:0-ra nyertem, és lettem 2014-ben Anglia női egyéni bajnoka.

Büszkén koccintottam végre barátaimmal. Az angoloknak jó boruk nincs, így Feketeerdő gyümölcsös radlert- ittam, amit ott Kopparbear-nek hívnak. Igazán ízletes 4% alkoholtartalmú ital, igazából olyan, mint a szörp. Italomat szürcsölve beszélgettem Boris-szal, aki mondta, hogy mivel öten vagyunk, indulhatunk a csapatversenyben. Gyorsan le is beszéltük a többiekkel. 3 páros meccs és 2 egyéni meccs, a győztesnek valamelyik 3 meccset kell megnyernie. Én az egyik egyénit és párost játszottam az első két fordulóban, de miután az egyénit elveszítettem, közöltem a többiekkel, hogy nekem ez már nem volt betáplálva, a női egyénire volt csak energiám, így elálltam a spanyolok elleni egyéni meccstől, és átadtam Kawa-nak. Éppen Tomival beszélgetünk, amikor megérkezik Joci, hogy baj van, nekünk kell lejátszanunk az utolsó páros meccset Tomival, ez dönt, ugyanis 2:2 az állás. Van még erre energiánk?- kérdezi. Persze rögtön beleegyeztünk, hisz kellettünk, egy páros meccsre talán még össze tudom szedni magam, gondoltam.

A spanyolok játékára inkább az olasz ’non-passage’ stílus jellemző, ami legfőképp olyan, mint a szórakozóhelyeken, vagyis ahogy a labda valamelyik sorukra érkezik, egyből lövik azt tovább teljes erőből. Mire észbe kaptunk, már 0:3-ra vezettek, abszolút koordinálatlan gólokkal. Gyorsan összeszedtük magunkat, 3:3. Majd kapunk még egy gólt. Ismét nem értjük hogyan. Tomi előre megy, lő egy gólt, majd ismét kapunk egyet. Lövök én is egyet hátulról, majd ismét kapunk egy gólt, Tomi pedig lő még egyet. Az állás 6:6. Utolsó, azaz a meccslabda következik. Aki ezt belövi, nyer. Szó nélkül előre megyek, Tomi pedig beáll a kapuba. Az ellenfél kezd. „Elveszem, átpasszolom és belövöm.” – ismétlem magamban a tervet. Micsoda stratégia! És elindul az utolsó labda útja. Az ellenfél passzolna, de blokkolom, és nálam a labda középpályán. Átpasszolom, és a csatársoron beállítom lövésre a labdát. Mellettem, az asztalon kívül Joci már mutatja, hogy kérjek időt. Nem szeretem, ha beleszólnak a játékomba, és nem vettem tudomást róla. A tervet be kell fejezni. Be kell lőnöm, nem akarok időt kérni. Ott van a hosszú húzásra a hely. Be tudom lőni, gyorsabb vagyok nála, és ellőttem. A légkör hangulata megfagyott egy pillanatra, a labda a kapu hosszú sarkának belsejéből átpattant a másik kapufára, onnan a védekezőre, éééés, bent a labda. Örömujjongás következett. Később nevettünk, kiderült, a 3. helyért játszottuk a meccset, de ezt senki nem közölte velünk. A csapat így bronzérmes lett, és végül hajnali 2 óra után elindultunk a szállásunkra. Ismét pár óra alvás után érkeztünk reggel 10-re, a következő nap, vasárnap a verseny helyszínére. 11-kor kezdődött a nyílt páros, már alig vártam, hogy játszhassunk ismét Bentivel. Az első két meccs nehézkesen indult, utána beindultunk mind a ketten, sorra győztük le ellenfeleinket. Egyenes ágú döntőbe jutást az egyik világtehetség Rob Atha és párja Olga ellen játszottuk. Az első szett kivételével szoros meccsben, de végül alul maradtunk, így a vigaszágra kerültünk. Két lengyel srác ellen játszottuk a döntőbe jutást, nagyon szép játékkal 5:3, 5:3-ra győztünk. Ismét a döntőben Rob-ék ellen. Hasonlóan kezdődött a meccs, mint az előző, pár perc alatt elvitték az első szettet, és akkor végre elkezdtünk játszani. A döntő meccs mindenképp izgalmas volt, 1:5, 5:3, 4:5, 4:5 –re győztek Rob-ék, ezzel megtartva a nyílt páros címet Angliának, mi pedig belga barátommal az előkelő 2. helyen végeztünk.

A női páros Katával sajnos nem ment a legjobban, nem találtunk igazán egymás hullámhosszára, a 3. helyen sikerült végeznünk.

Így a hétvégén megrendezett versenyekről egy vegyes páros 2. hellyel, egy női egyéni bajnoki címmel, egy nyílt páros 2. hellyel és két 3. hellyel büszkélkedhetem.

Vasárnap este vonatra szálltunk és Tomiékhoz tartottunk vissza Manchesterbe. Északon, Heywood-ban bérelnek Gyulával ketten házat. Kezdődött utazásom pihenő része. Hétfőn sütöttünk otthon és lábadoztunk fáradtságunkból, kedden pedig Manchester belvárosában töltöttünk fél napot. A Redhot-ban kezdtünk, svédasztal a világ legtöbb ínyenc tájáról. Miután szinte mindent végigettünk, nekiindultunk Tomival a városnak. Sétáltunk, nézelődtünk. Megnéztük a három egyetem kampuszának egyikét, mely 16 épületből áll hihetetlen nagy területen, átéltünk egy szitáló esőből ónos esőn keresztül havazásba torkolt vihart, mindezt a csatornáknál kb 10 percen belül, és küzdöttünk a hatalmas esernyővel a rendkívül erős szél ellen. Nem részletezem, de higgyétek el, igazán vicces volt. Így csuromvizesen betértünk pár nevezetesebb pub-ba is, próbáltunk kicsit felmelegedni a kandallónál, és végignéztük, ahogyan beindul az éjszakai élet Manchesterben. Ahhoz képest, hogy hétköznap volt, elég sokan voltak bent.

A pub-okban kvízt játszanak, a nyeremény 50 font értékben italfogyasztás a pultnál. A szemben ülő srácok nyertek. Előtte kérdeztem őket a szabályokról. Azt mondják általában 5 font a nevezési díj, bárki nevezhet. 16 kérdés van, helyenként változó. A kérdéseket a pultnál álló hölgy mondja be mikrofonba, ha valaki nem érti, nyugodtan bekiabálhat, hogy ismételje meg a kérdést. Bárki besegíthet nekik, akár mi is mondhattuk volna a válaszokat. A kvíz végén saját maguk ellenőrzik a feladatokat, ezt a becsületességükre bízzák. Nem csalnak. Minek tennék. Ez csak egy játék. Családias a hangulat, már nem azért mert kevesen voltak, hanem mert olyan közvetlen volt minden és mindenki.

A srácok a pulthoz mennek, italt rendelnek, és megkérdeznek minket is, hogy kérünk-e valamit. Megköszönjük a kihozott italt, majd elfogyasztása után lassan továbbállunk, hisz már 12 órája voltunk bent a városban, és egy bő óra, mire hazaérünk.

Másnap Gyula volt a szakács, eszméletlenül finom currys bárányt készített nekünk. Jóllakva indultunk a vasút majd a reptér felé, és nemsokára ismét a gépen ültem, majd landoltam este 11-kor Budapesten, ismét itthon 3 újabb kupával a gyűjteményemben.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s