2014. Május 30. – Június 1. Budapest
A verseny előtt egy héttel megkezdtem a felkészülésemet: lejártam a Tornado csocsó klubunkba, ahol van egy Leonhart, és 5 Garlando asztal. Természetesen Leonharton játszottam több meccset is, majdnem minden nap, hogy a kezemben legyen az asztalhoz illő technika, erő és lendület, és a legfontosabb, ellenfél ellen játszani.
Csütörtök késő este. Hívás Antikától. Nem jön. Lebetegedett. Egy hónappal a verseny előtt beszéltük meg a közös játékot ismét nyílt és vegyes páros kategóriákban. Sajnálom, hogy így alakult, de előfordul az ilyen. Kivel játszom most? Túl késő, hogy párt találjak magamnak. Felhívom Kozák Petit.
– Mikor végzel holnap?
– 4 körül – hangzik a válasz.
– Antika lemondta. Volna kedved 5-től vegyest játszani?
– Játsszunk! Megoldom, hogy időben odaérjek.
Pénteken 5-kor érkezem a MÜSZI-be a Blaha Lujza téren. Ismét másik termet kaptunk a verseny lebonyolításához. 10 asztal, 100 játékos, rövid nadrágos hőmérséklet. Fél órás csúszás van, mondják. Ez annyit jelent, hogy sok a nevező, kevés az asztal, de fél óra csúszás nem olyan nagy probléma. Gyakorolni lehetetlen, nincs szabad asztal. Beszélgetek a játékosokkal, majd Kozi is megérkezik. Végül 7-kor álltunk asztalhoz először. Nagyon kevés meccset játszottunk, lehetetlen volt belemelegedni, és hiába szuper játékos Kozi is, általában egyénizünk egymás ellen, párost nemigen játszottunk még, és valahogy nem ment a közös játék. Majdnem éjfélkor játszottuk az utolsó meccsünket.
Szombaton korábban érkeztem. Jó pár óra, mire lejátszom az első egyéni meccsemet. Felpörögve állok az asztalhoz, és így is játszom. 2:0-ra nyerek. Órákat várok a meccsek között, de a lendületem nem változik. Sorra nyerem a meccseimet, és egyenes ágon a döntőbe érkezve zárom a szombat estét éjfél után a Billzone.eu színeiben.
Az e napi tanulságok szerint, sokak még mindig nem ismerik el vagy érzékelik a fault-nak nevezett illegális mozdulatokat. Azokra azt mondják nem az, amik pedig nem azok, azokra azt mondják az, hogy jobb helyzetbe kerüljenek. Mint a fociban. Ha csak hozzáér egy ellenfél játékos, máris földre veti magát, hogy szabadrúgást, esetleg büntetőt ítéljenek a csapatának. Persze nem minden esetben színészkednek, mint ahogyan a csocsóban sem. Sajnos nemzetközi bírónk nemigen van, aki van, az sem volt jelen a versenyen. Volt egy elég vitás meccsem, ahol az első szettben, mikor 3:0-ra vezettem, az ellenfelem folyamatos illegális mozdulatokkal, túl durván kezdett játszani, így bírót hívtunk, miután megbeszélni nem lehetett az esetet. Mintha ott sem lett volna, egyik illegális mozdulatot sem jelzett fault-nak. Vita alakult ki, mint kiderült, változtak a szabályok, de ezek közül csak egy volt a sok fault közül, ami a meccsen zajlott. Warning-ot kaptam, ami annyit jelent, hogy mivel a bíró ítéletét nem lehet felülbírálni, az van, amit ő mond, ezért ha még egyszer megállítom a meccset felülbírálva a döntését, az ellenfél a csatársorához kap egy labdát, és van egy lövése, ami büntetőnek felel meg ebben az esetben. Gondoltam lesz, ami lesz, játszom tovább eme feltételek mellett. Nem szólok egy szót sem, csak játszom. A technika győzött, 2:0-ra győztem. Az utolsó gólom elég szerencsétlenül pattant be az ellenfél kapujába. Miután sokadik labdáját blokkoltam, megszerezve a labdát, a hátsó sorokkal kapufát rúgtam, az ellenfelem pedig rosszul kapva a védekezéshez, az egyik bábuja hátáról csorgott be a labda. Nem tiszta gól, de az egyetlen volt a meccs alatt. Hagy ne mondjam, a meccs végén a vita folytatódott, de már csak egyoldalúan. Versenyezni jöttem. Csocsózni. A játék az asztal mellett folyik, így a szócsata nem talált partnerre.
Következő meccsem a döntőbe jutásért zajlott. Szabó Réka ellen játszottam 2:0-át, majd hajnali fél 1-kor elindultam haza.
folyt. köv.
Petra Koncz 