2. rész
2014. Május 30. – Június 1. Budapest
Vasárnap későn ébredtem, de a meccsemre odaértem. Az egyenes ági döntőt Takács Noémi ellen játszottam. Lehet, hogy fizikailag időben érkeztem, de sajnos lelkileg nem voltam még ott, nem tudtam felpörögni a meccsre. Meg kell szokni az atmoszférát, rá kell hangolódni a játékra, nem utolsó sorban, be kell melegednie a kezeknek a jó játék érdekében. Mindez nem sikerült, de még a következő vigaszági döntőbe jutásért folyó meccsen sem, így 3. helyen végeztem az egyénit. Végül Szabó Réka győzött.
Már csak a női páros volt hátra. Már hívták a meccsünket, én pedig mosolyogva tekertem fel a grippjeimet a markolatokra, mivel párom, Tomozi Szandra nem volt még sehol. Nyílt és vegyes párom lemondta, Szandra pedig nem érkezett meg időben. Nem a legszerencsésebb versenyem, de azért nevettem. Aztán egyszer csak beesett az ajtón, és már jött is az asztalhoz. Első meccsünket nyertük, a másodikat elvesztettük. Már kértem is volna ki az egyéniért járó nyereményem, és indultam volna haza, de akkor Szandra csodálkozva mondta, ott van még a vigaszág. Valahogy ez az elvesztett meccs kikapcsolta az agyamat. Remek, legalább minden páros ellen fogunk így játszani, és van még esélyünk eljutni a döntőbe, győzhetünk még.
Játszani jöttem, győzni jöttem, nyerni akartam. Teljes koncentrációval játszottam, meccseinket a döntőig nyertük. Majd elérkezett a női páros döntő Takács Noémi és Albók Éva ellen. Meccs közben Szandrával cseréltünk is, hogy védjek is, ami 100%-san történt, de sajnos 4:4-nél egy következő csere után a szett labdámat kihagytam a csatársoron. A labda betapadt lövés közben, így Éva kivédte. Meg volt a lehetőségem, az esély, hogy belövöm, és folytatódik a játék, de sajnos a labda az ellenfél csatárához került, aki gólt szerzett, és így a 2. helyen sikerült végeznünk.
Petra Koncz 