3. rész
2014. Június 10-14. Gloucester, Anglia
Csütörtökön Joci meló után Bristolba utazott a barátnőjéért, én pedig addig ismét bevettem a várost, most egyedül. Sétáltam a már ismert utcákon, és mivel célom nem volt, hát kinéztem egy távolban magasodó hídnak a meglátogatását. Nem volt közel, sokat sétáltam. Gyönyörű napunk volt, mindig szoktam mondani, hogy viszem a jó időt magammal bárhová is megyek. A Newport Transporter Bridge-ig sétáltam, amely az Usk folyót köti össze Dél-Walesben. A Transporter hidak igen ritkák, használatban a világon már csak nyolc ilyen létezik.
Szívesen átmentem volna a másik oldalra, de Jociékkal megbeszéltük, hogy fél 4 körül érkeznek, és megyünk Cardiffba, így elindultam haza. Séta közben tőlem kérdezték meg merre van egy áruház. Mosolyogtam, de ahelyett, hogy azt mondtam volna, turista vagyok, fogalmam sincs, megkérdeztem melyikre gondolt. Alda, mondja. Csak hogy tudjátok, Tesco-hoz hasonlító áruházról van szó. Nemrég haladtam el mellette, így nagy örömömre, mint egy ott élő tudtam választ adni. Nem sokkal haza érkezésem után Jociék is megérkeztek. Barátnője, szintén Petra, kedves lány, szintén örvendezett a jó időnek, és hozzátette, ő hozta. A Petrák már csak ilyenek, mondtam, két Petra pedig pláne csodaszép időt hoz. Már az autóban ültünk, és Cardiff felé vettük utunkat. Először a Barry szigetre (Barry Island) mentünk, ahol homokos tengerpart várt minket.
Imádtam. Sokan fürödtek, főként gyerekek, illetve egy szörfedzést is követhettünk, amely abból állt, hogy kintről vezényszóra szörfruhában berohantak a vízbe, megkerültek úszva egy kb 50 méterre lévő bóját, kiúsztak, és ez ismétlődött újra meg újra.
Cipőmet levetve siettem a vízbe én is.
A homok hideg volt, a tenger még hidegebb, kb. 14 fok. Ha vittem volna fürdőruhát, még be is mentem volna, de így csak térdig ácsorogtam egy ideig a vízben, és élveztem a természet hatalmasságát. A vízből kilépve, már nem is volt olyan hideg, boldogan, mint egy kisgyerek lépkedtem a finom homokban. Joci azt mondta, dagály volt, a homokos tengerpart sokkal nagyobb, így vízzel ellepve a szigetet nem is látta még. Autóba ülve folytattuk utunkat a cardiff-i öbölbe (Cardiff Bay). Tele turistával, és az elkerülhetetlen sárkányokkal, katedrálisokon vízköpőkkel sétáltunk a turistáknak kiépített rakparton.
Minden hely tele, koncertek, turistacsalogató programok. Mindannyian éhesek voltunk, hát betértünk egy amerikai étterembe, az Eddie’s Diner-be, ahol életem legdrágább hamburgerét ettem, de megérte. Az étterem tele amerikai hírességek fényképeivel és falfestményeivel. Marilyn Monroe is ott pózolt a pulton. Szoknyáját fogva, megkértem az ott dolgozókat, hogy kapcsolják be a levegőfújót, szeretném látni, ahogy a szoknyája felrepül, ahogy megtelik levegővel.
Készségesen beindították a gépezetet, mire Jocival azon kezdtünk el nevetni pár másodperc múlva, hogy most már elég lesz, közel ülve Monroe-hoz, mi is kaptunk a hideg levegőből. Persze nem szóltunk, annyira nem volt vészes, és igazán jópofának tartottam. Pár fotót még elkattintottunk az autóhoz közelítve, köztük a később varázs-csocsólabdának nevezett majdnem teliholddal is készíteni kellett egyet-kettőt.
folyt. köv.
Petra Koncz 