5. rész
2014. Június 10-14. Gloucester, Anglia
Vasárnap reggel ismét az asztaloknál álltunk, és játszottuk a meccseket.
Az egyik játékosunk két kislányát is hozta magával, akik szinte szünet nélkül végigjátszották a két napot. Imádtam őket.
Juniors in action – photo by Zsigmond Bujtor
the joy of scoring is amazing – photo by Zsigmond Bujtor
A korosztály igen széles, idősebbek, 50-en felüliek is mindig vannak szép számmal a versenyeken. A játék, a sport, a versenyzés mindenkié. A német Michael Ueberbach is sok nemzetközi versenyen indul, most is itt volt Angliában, és játszottunk is jó pár meccset egymás ellen.
enjoying playing foosball – Michael Ueberbach and Petra Koncz 2014 – photo by Zsigmond Bujtor
What was this, Michael? – Michael Ueberbach and Petra Koncz 2014 – photo by Zsigmond Bujtor
Egy olyan új kategóriában indultunk még, melyet sosem játszottam azelőtt. Igazán kreatívak tudnak lenni az emberek, ha játékról van szó. A kategória neve: Open Super Cup. Egy csapatban két fő játszik. Két egyéni meccset kell játszani, ha döntetlen, vagyis egyikünk nyeri, másikunk veszti az egyéni meccsét, páros meccs fog dönteni. Talán egy meccs volt, melyet két egyénivel tudtunk eldönteni, az összes többi meccsen, vagy Joci, vagy én vesztettük az egyénit, de a páros számban győzedelmeskedtünk.
playing Super Cup next to each other. József Tari and Petra Koncz 2014 – photo by Zsigmond Bujtor
Nem sok meccset veszítettem, de akkor Joci mindent beleadva győzött, a győztes meccseim után pedig mindig mosolyogva mondtam Jocinak, hogy nem akarok párost játszani, nyerjen. Ilyenkor Joci veszített, amit persze egyáltalán nem bántam, nevetve álltunk az asztalhoz a páros játékra.
EAT – SLEEP – TABLE-FOOTBALL – EVÉS – ALVÁS – CSOCSÓZÁS
József Tari 2014 – photo by Zsigmond Bujtor
ahhh I can’t believe that shot. Ezt nem hiszem el! 🙂
Petra Koncz 2014 – photo by Zsigmond Bujtor
Érdekessége ezeknek a páros döntőknek, hogy 5 gólig játszottunk, és kivétel nélkül 0:4-ra húzott el a csapat ellenünk, és onnan győztünk 5:4-re minden esetben. Joci barátnője, Petra végig szurkolt nekünk, és bíztatott minket. 0:4-nél mindig kinéztem rá, és mosolyogva forgattam szemeimet. Sokat nevettünk. Sosem felejtem el csapatszellemünket Jocival, a bíztató és „nem hiszem el” nézések egymásra, életem végéig megmaradnak. Igazán mulatságos volt, és 0:4-nél, én, mint a Kínai Nagy Fal védekeztem, Joci pedig, mint egy tank (idegen nyelven Mashine-nak hívjuk) lőtte egymás után a gólokat. A döntő ugyanígy zajlott, 0:4-ről győztünk 5:4-re. Tanulság, hogy sosem szabad feladni, minden helyzetből lehet győzni, akkor is, amikor már úgy tűnik veszítettünk.
in action 1 – József Tari and Petra Koncz 2014 – photo by Zsigmond Bujtor
in action 2 – József Tari and Petra Koncz 2014 – photo by Zsigmond Bujtor
Egyéni és páros eredményeim/nk így a következőképp alakultak:
Nyílt páros – Open Doubles – 1. hely
Nyílt egyéni – Open Singles – 3. hely
Pro egyéni – Pro Singles – 2. hely
Pro páros – Pro Doubles – 3. hely
Open Super Cup – 1. hely
Vasárnap este érkeztünk haza Newportba. Joci este 22:00-re ment dolgozni, és reggel 6-kor végzett. Miután haza érkezett, kivitte barátnőjét az állomásra, és kb 9.00-kor tudott végre lefeküdni aludni. Sajnáltam, de mi, csocsósok megszoktuk már ezt. Sokszor hétfőn reggel érkezünk haza egy-egy külföldi versenyről, és alvás nélkül indulunk munkába. Én kellően kipihentem magam, és úgy döntöttem, hagyom Jocit aludni, és bemegyek a városba, megnézek egy-két sportboltot. Már épp indultam volna, mikor Joci kijött szobájából, és kérdezte mi a tervem. Ő készségesen felajánlotta, hogy elvisz autóval, ugyanis sportboltok inkább kintebb vannak, mint a belváros. Nem akartam őt zavarni, nem akartam megfosztani pihenésétől, de ő ragaszkodott hozzá, mondván nem olyan fáradt, szívesen jön velem. Örültem persze, így legalább társaságom is volt. Vettem pár sportruházatot, bevásároltunk vacsorához is, majd mivel tudtam, hogy Joci ismét 22:00-re megy dolgozni, programot szerveztettem magamnak itt tartózkodásom utolsó napjára. Péterrel, akivel érkezésem után találkoztam, megbeszéltük, hogy este találkozunk. Mivel ő éjfél körül végzett, Joci felhívta egy harmadik közös barátjukat, aki végül 20.00-kor jött hozzánk, és együtt sétáltunk el egy filmklubba. Nagyon hangulatos, hangszerekkel felszerelt klubba érkeztünk, ahol már többen beszélgettek, és várták a többieket, a film kezdését. Ez egy zártkörű rendezvény, minden héten megnéznek valamilyen művészfilmet, és beszélgetnek utána róla, vagy ha annyira nem volt érdekes, hát minden másról. Körülbelül tízen voltunk, családias hangulatban beszélgettünk mi tanárok, filmiparban dolgozók, és más rendkívüli, különleges szakemberek. A film is igen érdekes volt, az élet és halál körforgását, az egyszerű falusi emberek életét ábrázolta Franciaországban. A film után még órákig beszélgettünk, majd hajnalban érkeztem végül haza Jociékhoz.
Másnap összepakoltam, Joci kivitt a reptérre, és búcsút vettem Angliától. Jocinak ezúton is szeretném ismét, és sokadjára megköszönni vendéglátását, nagyon jól éreztem magam, és ismét feltöltött energiakészlettel térhettem haza Magyarországra. Nem utolsó sorban, köszönet ismét a Billzone.eu-nak, akik nélkül mindez nem jött volna létre.
Petra Koncz 