Csocsóedzés és verseny a XV. kerületi Ifjúsági sporttáborban

20140805_110500

 

Az első találkozásunk után alig vártam, hogy visszatérjek a gyerekekhez a táborba. A második alkalommal majdnem 40 diák várt már a csocsóasztalok körül. Boldogan köszöntöttem őket, amit ők ujjongva viszonoztak. Örültek, hogy egy hét után ismét ott vagyok velük. Mivel nagyon sokan voltak, hogy ne húzzuk az időt, gyorsan felírtam a csapatok nevét. Levegőt szinte alig kaptam, úgy tolongtak, hogy minél előbb felkerüljön a nevük a papírra. Sokan már ismerték egymást és játékukat, a másik szintjét az előző versenyről, így eszerint is alkottak csapatokat. Integrálódtak tehetségük, szintjük szerint.  Úgy gondoltam, hogy ne kelljen állandóan neveket hívnom a meccsekre, minden csapat egy számot kapott. Persze egy idő után kiderült, hogy ez nem a legjobb megoldás volt, mivel a számokat összekeverték, és nem a megfelelő csapatok játszottak egymás ellen, így kitaláltuk, hogy legközelebb csapatneveket fognak választani, ami kreatív és motiváló is egyben.

 

Nagy örömömre és meglepetésemre, a gyerekek a tőlem látott lövéseket próbálták utánozni. Nagyon örültem, hogy figyelnek és a jobb játékra, trükkökre, gyorsaságra törekedtek. Egy hét alatt rengeteget fejlődtek, sokkal jobban játszottak, mint az első alkalommal. Egyre nagyobb volt a koncentráció, a figyelem, egyre ügyesebben kezelték a labdákat, egyre jobb lövéseket kiviteleztek, és a védekezés is szintén sokat javult. Ha új játékos került az asztalhoz, segítve magyarázták neki a követendő szabályokat, én pedig büszkén figyeltem és hallgattam őket. A kézfogás kezdett automatikus lenni, és egyre több biztatást hallottam tőlük is. Persze én is folyamatosan erősítettem ezt bennük. Sokkal több lány érkezett, akik közül sokan nem mertek indulni a versenyen, de persze rábeszéltem őket, és igen jól szerepeltek végül. A kezdeti nehézségek után, ők saját maguk is meglepődtek, hogy milyen ügyesen játszanak, és több meccset is nyertek, végül az 5. helyen végeztek.

20140805_131500

Volt egy olyan páros, ahol az egyik fiú sokkal erősebb volt a játékban, mint a másik. Vele sokat beszélgettem, mert igen sértően bánt a csapattársával. Átbeszéltük, hogy minél inkább szidja a társát, nem bízik benne, nem erősíti, annál inkább nem fog menni neki a játék. Megoldásként azt ajánlottam, hogy a legközelebbi alkalommal az ő szintjéhez megfelelő párt válasszon, és akkor nem lesz ilyen probléma, nem bántódik meg senki.

20140805_135545

Mivel állandóan azt a kérdést tették fel, hogy mikor játszanak legközelebb, a versenytáblát a falra függesztettem ki a versenyszabályok mellé. Elmagyaráztam nekik az egyeneság és a vigaszág lényegét, hogy hogyan értelmezzük a táblát, amelyet persze többször megtettem a nap alatt, de egy idő után már maguktól figyelték, és tudták, hogy mikor és ki ellen fognak játszani.

20140805_113755

Megtanulták, és egyre többet használták az időkérést (time-out), melyet egy szettben kétszer tehetnek meg 30 mp erejéig. Izgalmas pillanatokban kérték ki, törölték izzadt kezüket. Ilyenkor lazítást javasoltam nekik, mivel sokaknak a koncentrációtól nemcsak izzadt, hanem görcsbe is állt a keze. Nyújtottunk, leráztuk a feszültséget, és ment tovább a játék.

Time-Out

Time-Out

A döntőt végigszurkolta mindenki, és a nagyon szoros, utolsó szettben 7:8-ra győzött a 7.-es csapat az alacsony, nagyon fiatal kis 5.-es tehetségek ellen.

Az első három helyezett oklevelet és csokikat kapott, majd lelkesen megbeszéltük a következő heti látogatásomat.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s