2. rész
2014. November 14-16. Budapest
Az első meccsünkről nem sokat tudok mondani, Balázs csak annyit mondott, hogy az öltözőben maradtunk. A következő meccseken viszont, mint egy jól összeszokott csapat győzedelmeskedtünk sorban a vigaszágon. Egészen addig nem is volt gond, míg sorban játszottuk a meccseket. Majd órákat vártunk játék nélkül, míg a következő meccsünk következett. Ez sohasem egyszerű, visszakerülni abba az állapotba, amikor az adrenalin szinted az egekbe szökve küzdesz a győzelemért. Valahogy nem sikerült visszaérkeznem, és nem védekeztem jól. Balázs nagyon jól játszott ezen a meccsen is, kicsivel több sikeres védekezéssel nyerhettünk volna. A sorsolásos párost, így az első meccs elvesztése után a 60 nevezőből a 7. helyen végeztük.
Végre kezdődött a vegyes páros. Ismét Virág Antikával játszottam, akit az egyik legtehetségesebb játékosnak tartok Magyarországon. A sorsolásos páros által kellően bemelegedve álltunk az asztalhoz, és kezdtük nyerő szériánkat. Sorra nyertük a meccseket, minél erősebb ellenfél ellen játszottunk, annál jobban domináltunk. Az egyenes ági döntőbe jutás volt az egyik legizgalmasabb meccsünk. Detre Dávid és az osztrák Sophie Jobstmann ellen játszottunk. Az első szettnek pillanatok alatt vége lett, 0:5-re nyerték. Dávid dominált középpályán, mindent átjátszott, minden labdáját elvette Antikának, és passzolta a csatársorához. Dinamikus játéka teljesen összezavarta Antikát. Bár védtem jó pár lövését Dávidnak, olyan sok labdája volt, hogy nem volt esélyem, főleg, hogy Antika teljesen összezavarodva állt tehetetlenül mellettem. Az első szett végén hátat fordítottam az asztalnak, Antikával egyetemben, átkaroltam és távolabb hívtam az asztaltól, hogy ne hallják, mit mondok neki. Csak egy mondat volt. „Ne vedd át a stílusát, a sajátoddal tudunk győzni csak.” A második szett sokkal jobban indult, végre Antika a saját, megfontolt stílusában játszott, sikeres passzokat kivitelezett, és gólt is lőtt. 4:4 volt a szett állása, mikor Dávid másodjára is vitás jellegű passzot hajtott végre, ami miatt feltettem a kezem, hogy beszéljük meg. A nemzetközi versenyeken 1 mp-ig kell megállítani a labdát kezdéskor, ez mindig elhangzik, bárhol is játszottam, Dávid, mint a nemzetközi versenyek egyik bírája azt mondja, egy mp-ig kell birtokolni a labdát, nem kell megállítani. Nos, nem igazán lehet így vitába szállni, mindenesetre Antika és én szerintem sem volt meg még az egy másodperc birtoklás sem, olyan gyorsan előre passzolta a labdát. Lehet vitatkozni, mindenesetre felesleges, így játszottuk tovább a meccset, hozzáteszem, Dávid nem passzolt ily módon többet. A labda visszakerült a csatársorához, 4:4 az állás. Akkor mehet, Petra? Kérdezte, majd az igen válasz után, kivédtem a snake-jét, beállítottam a labdát húzásra, és belőttem az 5. gólt, megnyerve így a szettet, és esélyt a döntő szettre. A harmadik szettben is igen jól védekeztem, Antika csinálta elől a dolgát, hátulról pontosan nem emlékszem, de két gólt biztosan lőttem, hanem hármat beleértve az utolsó 5. gólt is, így 5:3-ra győztünk, és kerültünk az úgynevezett King Seat-re, az egyenes ági főág döntőbe.