Régóta tervem, hogy meglátogassam Spanyolországot, és felfedezzem a számomra még ismeretlen Ibériai félsziget ezen részét. Nagy utazó vagyok, de itt még nem jártam. Az osztrák Erasmus tanulmányaim során jó barátságot kötöttem spanyol ösztöndíjas társaimmal, és igencsak tetszett a hozzáállásuk, nyitottságuk, életszeretetük. Akkor eldöntöttem, mindenképp meg kell ízlelnem a spanyol kultúrát. 2004-et írunk, közösségi oldalak nem igen léteztek, telefonszám és e-mailen kommunikáltunk sokáig, az internet gyerekcipöben járt még. Évekkel késöbb is meglátogattak Davidék Magyarországon, és állandóan invitáltak Spanyolországba. A válaszom mindig ugyanaz volt, ha lesz csocsóverseny, megyek… az évek teltek-múltak, én pedig szinte állandóan utaztam, de ez a félsziget kimaradt valahogy. A nemzetközi versenyek állandó résztvevöi a spanyol játékosok az utóbbi pár évben, de nem igazán beszélnek angolul, így sosem sikerült kiderítenem milyen cipöben jár manapság a spanyol csocsó.
Ugorjunk egy évtizedet elöre 2015 augusztusáig. Épp a Sziget Fesztivál csocsósátrát vezetve a születésnapomon, augusztus 11.-én kaptam egy e-mailt a spanyol Juan Isidro Gotor-tól, a VAL FUTBOLIN csocsóasztal gyártó cég igazgatójától. Izgatottan olvastam levelét, melyben meghívott a novemberre szervezett Spanyol Nemzetközi Bajnokságukra.
Micsoda születésnapi ajándék!!! -örvendeztem. Meghívását hamarosan el is fogadtam, és megkezdtük a spanyol és magyar élet és csocsósélet megvitatását, és utazásom részleteit.
Írásomból kiderülhetett már, hogy Spanyolországban tartózkodom, immáron harmadik napja. (Sajnos a hosszú ö és ü betüt nem sikerült megfejtenem a klaviatúrán, ezért elnézéseteket kérem azon helyesírási hibáim miatt.) Barcelonába hétfön este érkeztem, ahol Juan éjszakai autókázás során megmutatott sok érdekes látnivalót, majd hajnalban indultunk el Zaragoza-ba, szülövárosába, ahol nagyon kedves családjával élnek. Igen késön, vagy mondhatni korán a másnaphoz viszonyítva, érkeztünk, így fáradtan, de már csodás élményekkel búcsúztunk aznap.
folyt. köv.