Utoljára, a TSV SCHMIDEN csapattal, 2019 novemberében játszottunk az Európa Bajnokok Ligája döntőjében Szlovéniában, ahol az előkelő 2. helyezést értük el. Nem sok hiányzott a győzelemhez, de végül alul maradtunk az utolsó szettben. Majd egy két éves kihagyás jött a Covid-19 vírushelyzet miatt, úgyhogy nagyon vártuk már, hogy újra találkozzunk és játszunk a csapattal. 17.-én jött a hír, hogy lebetegedett az egyik játékosunk, így nem lesz meg a 6 fő a csapatban, ami két szett vereséget jelent. Szerencsére a “helyzetnek köszönhetően”, kereshettünk ideiglenes játékost, és sikerült is, Alexia, egy francia lány döntött úgy, hogy csatlakozik hozzánk a hétvégére, így neki köszönhetően, a csapat létszáma megfelelő volt, elérte a minimumot.
18.-án reggel frissen ébredtem, mint mindig, ha versenyre utazásról van szó, főleg ha repülővel megyek. Gyors készülődés, csomagolás, repülőjegy nyomtatás, és már a vonaton is ültem. A Ferihegyi megállóból a 200E számú busszal pedig már a reptérre is érkeztem igen gyorsan. Check-in, duty-free boltok, és máris a kezemben szorongattam a cukorkáimat, a rágóimat és az innivalómat. Így szállok fel, és le. A 2001-ben történt felszállásnál és leszállásnál megélt szörnyű nyomáskülönbséget a fülem és a fejem nagyon rosszul viselte, így azóta mindig felkészülve szállok fedélzetre.
A repülőút 1 óra 10 perc volt, a nürnbergi repülőtéren pedig csapattársam Cutter és kislánya jöttek értem. 3,5 óra autóút után érkeztünk Magdeburgba a Maritim Hotelbe, versenyünk helyszínére.
Németországban általában a Maritim Hotellánc egyike adja a helyszínt a versenyeinknek, mivel hatalmas rendezvényterme van, ahol 100 asztal és több száz játékos kényelmesen elfér.
Persze a legtöbb játékos ebben az időben érkezett, így a becsekkolás hosszú időt vett igénybe, főleg a formalitások a Covid helyzet miatt, így a hotelnek és a versenyszervezőknek bemutatva igazolásunkat kaptunk egy-egy karszalagot. Akik oltás nélkül érkeztek, minden reggel tesztet kellett csináltatniuk, ugyanúgy mint a tavalyi VB-n. Csak ha játszottál vehetted le a maszkot, minden más esetben a viselése kötelező volt.
Este 10 után tudtunk csak mindennel végezni, és majdnem éjfélkor kaptuk meg a rendelt vacsoránkat is az Alex étteremben.
Többek közülünk nagyon fáradt volt, így az éjszakát hamarosan zártuk, és visszavonultunk hotel szobáinkba.
A hétvégi napirendünk a következő képen alakult, 3-3 meccs mindkét nap:
A meccsek lebonyolítása a következőképpen folyt:
- Páros meccs (két szett – egy szett 5-ig, ha 4:4 a szettállás akkor két gól különbségig, és maxiumum 8-ig mentünk)
- Páros meccs
- Egyéni
- Egyéni
- Páros meccs
- Páros meccs
Összesen 12 szettet játszott (12 pont) a csapat két asztalon párhuzamosan futva, így egy meccs általában 1,5 óráig tartott.
Hogy melyik párost és melyik egyénit ki játssza a meccsen, mindig attól függött, hogy ki ellen játszottunk. Ez alapján megpróbáltuk kitalálni, hogy ki fogja az ellenfélnél játszani azokat. Legalább egy- másfél óránk volt arra, hogy összeállítsuk a csapat felbontását (egyénire és párosokra; egy játékos csak két meccset játszhat: pl. egy egyénit és egy párost, vagy két párost, két egyénit nem játszhat). A meccs kezdete előtt kaptuk meg az ellenfél csapatbontását, és ők is a miénket).
Szombaton a közös reggeli után, gyülekeztünk a teremben. Sajnos még nem volt egyikünk sem képben, és elvesztettük az első meccset. A meccsek között minimum egy óra szünetünk volt, így a hotel halljában készültünk a következő meccsekre.
Átgondolva a csapatfelosztást, változtattunk és új felállást próbáltunk ki. A második meccsünkön győztünk, a harmadikon pedig döntetlent játszottunk.
Viszonylag jó időben 18.00-kor végeztünk, így az aznapi tapasztalatainkat egy görög étteremben beszéltük át. A kiszolgálás és az éttermi dolgozók szuper barátságosak voltak, körülbelül fél óránként érkeztek 6 felessel, ami uzó és bor keverék volt, ami egyébként igen ízletes volt. Egy üveggel kaptunk is ajándékba tőlük, miután fizettünk.
Bár páran maradtak még a hotel halljában egy italra, én eléggé fáradt voltam, így most nem csatlakoztam hozzájuk, hanem visszavonultam a szobámba pihenni vasárnapra.
Reggel sokkal jobban ébredtem, mint szombaton, így a kiadós reggeli után, teljes erőbedobással álltam az asztalhoz. Az első meccsünket nyertük, majd a másodikhoz készültünk. Miután összeállítottuk a listánkat, hogy melyikünk játssza a párosokat illetve az egyéniket, megdöbbenve kaptuk a hírt az ellenfelünktől, hogy két játékosuknak pozitív lett a reggeli Covid tesztje, így a csapat összeállításunk felborult, és sajnos vereséggel is zártunk. Ez csak abban volt csalódás, hogy a csapatnak szólnia kellett volna előtte. Ezt mi is csak később tudtuk meg, hogy kötelességük lett volna szólni, hogy úgy állítsuk össze a csapatot. Sajnos már nem tehettünk semmit ez ügyben.
Az utolsó meccsünk egy másik erős csapat ellen volt, akik megverték a mi szombat reggeli első ellenfelünket, akik ellen mi kikaptunk. 1,5 óránk volt a meccsig, így volt elég időnk eldönteni, hogy ki melyik meccset és mikor játssza. Az összeállításunk sikeres volt. Az utolsó páros meccs előtt döntetlen volt az állás. 5:5. Cindyvel, luxemburgi csapattársammal játszottuk az utolsó páros meccset, és mindkét szettet megnyertük, ezzel győzelmet szereztünk a csapatunknak, 7:5-re, és bebiztosítottuk pozíciónkat, és kvalifikáltunk az augusztusi döntőre.
A napot 6-kor zártuk, és hamarosan mind az autóban ültünk hazafelé. Én Cutterral és Leonie-val utaztam vissza Nürnbergbe, majd az Azimut Hotelban elfoglalva szobámat, szinte azonnal ágynak estem.
Mivel hétfőn csak 17.50-kor indult a gépem, check-out a hotelből pedig 11.00-kor volt, reggeli után, az utazó táskámat a hotelban hagyva, térképpel a kezemben elindultam felfedezni Nürnberget. Az idő csodaszép volt, így egy nagyon kellemes igen hosszú sétát produkáltam az óvárosban. Két nap csocsózás után, eléggé fárasztó és fájdalmas volt a lábaimnak a séta, de megérte. Egy pár kép a városról:
Cutter volt olyan kedves, hogy értem jött, és kivitt a reptérre, este 8-kor pedig már Budapesten élvezhettem újra a maszknélküliséget.
Köszönet a csapatnak, szuperül éreztem magam ismét, és köszönet a BRAINS zenekarnak, akiket hallgatva biztosították nekem a megfelelő hangulatba kerülést az asztalnál! ❤
Petra Koncz 