9 év… 2013-ban voltam utoljára Tornado versenyen, ami szintén Európa Bajnokság volt Németországban. Ott női egyéni első, női páros 2.(Asimenia Kiroglou-val), vegyes páros 2. (Ryan Moore-ral), és pro páros 3. helyet (Csige Tomival) hoztam haza. Nagyon büszke voltam. 9 év után végre újra ringbe szállhattam, és izgatottan szálltam fel a repülőre csütörtökön reggel 7.00-kor. Hogy kiérjek ilyen korán a reptérre, 3-kor kellett kelnem. 2:26-kor viszont már kipattant a szemem, és máris készülődni kezdtem. Tiger Zoli barátom, aki mindig segítségemre van, (nagyon hálás vagyok, nagyon szeretlek, köszönöm neked!!!!), jött értem, és 4.30-kor már úton is voltunk. Hamarosan a reptéren találtam magam; leadtam a poggyászomat, és a kapunál vártam a beszállást.
Az idő tökéletes volt, fentről mindent tisztán láttam, kattintottam is pár képet London nevezetességeiről,
majd leszállva Heathrow-n, vártam az überemet. Az utazás is nagyon drága Angliában, az über is, de mégis ez volt a legolcsóbb módja az A-ból B-be jutásnak.
Szász Geri, magyar csocsós, aki szintén Renátóéknál szállt meg, várt kint a ház előtt. Kedves fogadtatás volt. Betérve a házba pedig végre megölelhettem rég nem látott barátomat is, Renato Pavesi-t és találkozhattam fantasztikus barátnőjével, Brigivel is. Nem beszélve két kis English cocker spaniel kutyusukról, Lunáról és Stelláról, akik úgy üdvözöltek, mintha ezer éve ismertük volna egymást. 🙂
(Mikor kiderült két hónappal ezelőtt, hogy Angliában London mellett lesz Tornado EB, rögtön felkerestem Renátót, hogy remélem jön, és találkozunk. Azt mondta, nem nagyon játszott Tornadon mostanában, úgyhogy nem tudja. Viszont mondta, hogy ott lakik nem messze a helyszíntől, így gyorsan be is jelentkeztem hozzá, hogy akkor nála szállok meg. 🙂 Sokat beszélgettünk, és mondtam, hogy még két hónap van, gyakorolni is tud addig, és játszhatunk is. Renátó pár nap múlva jelentkezett, hogy szerzett egy Tornado asztalt, és akkor éreztem benne a motivációt; nagyon örültem, hogy együtt tölthetünk így 4 versenynapot. 🙂 )
Geri ebédre steak-et készített nekünk édesburgonyával. Fine dining volt….a tányér díszítése is olyan volt, mintha egy Michelin csillagos étteremben lettünk volna. Köszönjük Geri!!! Kis chill a teraszon, és 15.00-kor már az überben ültünk a verseny helyszínére, ahova Brigi és a kutyusok is jöttek. Egy gigantikus könyvtár alsó szintjén voltunk egy rendezvényteremben, aminek légkondicionálása remek volt, sportolóknak igen kedvező. Nem is volt semmilyen panasz ezzel kapcsolatban, aminek nagyon örültünk. Volt már olyan helyszínünk, ahol annyira meleg volt, hogy a pára lecsapódása miatt rettentően csúszott még a labda is az asztalok felszínén.
Csütörtökön csatárlövéssel és kapusharccal kezdtünk. Lépkedtem előre az egyeneságon mindkét kategóriában, majd a vigaszágon találtam magam. Kapusharcban 5. helyen végeztem,
viszont csatárlövésben elszúrtak a szervezők valamit, és kitettek a vigaszágról, anélkül, hogy lejátszottam volna a meccset. 😦
Később Monster DYP (sorsolásos páros) következett, aminek az a lényege, hogy minden meccsen más párt kapsz. Az első meccsemen nem jelent meg a párom, így 0:7-es vesztett meccsel indítottam. Szerencsétlen első nap. A napot hajnali egykor zártuk, és 2.00 után értünk haza és tudtunk lepihenni.
4 órás alvás után, fáradtan ébresztett a telefonom. Ekkor Luna bejött, mivel nyitva hagytam az ajtót este, és kedves ébresztőként nyalogatta az arcomat. 😀 Tök cuki volt, gyorsan fel is ébredtem. Lelkesen indultunk pénteken a versenyre, mivel Geri ismét csodálatos reggelivel várt minket. Toast buggyantott tojással. 😛
10-kor Nations Cup-pal, Nemzetek versenyével indítottuk a napot. Csapatkapitányként Ikervári Robit választottuk meg, ő csak mint edző játszott velünk.
A tagok: Ikervári Andi, Felső Kata, Szász Geri és Én.
A formátum: 40 gól elérése 2 egyéni és 2 páros által, amiben mindenkinek 10 gólt kell elérni, vagy hozhatja fel lemaradását.
1. 1. egyéni (10 gólig)
2. 1. páros (20 gólig)
3. 2. egyéni (30 gólig)
4. 2. páros (40 gólig)
Előnyerőként indítottunk, majd játszottuk a második körben a meccset a bolgárok ellen. A felállásunk nyerőnek bizonyult. Én játszottam az első egyénit, majd az első párost Felső Katával, majd Szász Geri a második egyénit, majd Geri és Andi a második párost. A meccset megnyertük, így két győztes meccsel biztos továbbjutók voltunk, mivel 60% jut tovább. A következő meccset így kísérleti meccsnek vettük, és felállást változtattunk. Bár 3 ponttal kikaptunk, megbizonyosodtunk róla, hogy az első felállást fogjuk használni az egyeneságú meccseken.
Ekkor jött a hideg zuhany. A szervezők, időhiányra hivatkozva, megváltoztatták a továbbjutók %-át 40-re, így 5.-ként végezve fejeztük be a Nemzetek Kupáját. A felháborodásunk és csalódásunk nem volt kicsi, hiszen, ha ezt tudjuk, nem változtatunk felállást a 3. meccsen, hanem a már bevált felállásban játszunk, és akár meg is nyerhettük volna, és továbbjutunk. Amikor a szervezők bejelentették a formátum változtatást, mi a terem melletti helységben ültünk és beszéltük meg a következő meccs felállását. Nem hallotta egyikünk sem ezt a bejelentést. Nagyon csalódottak voltunk.
Ugyanezen a napon, 17.00-kor kezdődött a vegyes páros, amiben osztrák bajnok párommal, Kevin Hundstorferrel indultunk. A kvalifikációs meccsek viszonylag simák voltak, egy meccs volt nehéz, 8:8-nál Kevin hátrament, védett egy meccslabdát, amit előrejuttatott, én pedig megszereztem a csatársoromnál. Mivel Kevin snake-jét jól védte az ellenfél kapusa, húzásra váltott, így a meccs alatt megfigyelhettem, hogyan védekezik a kapus. A labdát beállítva húzáshoz, megfigyeltem, hogy nem változtatott védekezést, így nem kértem időt, és adtam át Kevinnek a lövés lehetőségét, hanem vállalva a kockázatot, elvállaltam a lövést, és belőttem a már megfigyelt védekezésen. 9:8 nekünk. A kvalifikációs meccseket kivétel nélkül megnyertük, így a legjobb csapatként indítottuk az eliminációt. Két győztes meccs után találkoztunk újra ezzel a csapattal. Kemény meccs volt. 2:2 volt a szettállás. Ekkorra viszont elég időm volt kiismerni az ellenfelet, és az 5. szettben nem engedtem be gólt, így 5:0-ra nyertük a döntő 5. szettet. Lépkedtünk tovább, majd megnyerve a döntőbe jutást következett a meccs az ARANYÉRT!!! Lukas Mayerhof (AUT) és Ivana Francikova (CZE) ellen folyt a nagy harc hajnali 1.00-kor. Kevin nagyon fáradt volt, hullámzóan játszott. Lukas snake-kel kezdett, de mivel minden lövését védtem, húzásra váltott. Azt is nagy százalékban védtem. Hátulról jött sok bepattant szerencsés gól, így 2:2 volt a szettállás. Nagy levegő, utolsó mindent eldöntő szett. Kezdtek egy szerencsés góllal hátulról. Majd egy hosszú húzás Lukastól. 0:2. Kevinnek nem megy a középpálya, és ha labdája van, Ivana védi. Nem engedem, gondoltam, és onnantól kezdve a csatársorról nem kaptunk gólt (6 védett labda). Védtem, majd lőttem egy gólt hátulról. 1:2. Lukasnál ismét a labda, védek, majd újra védek, és lövök még egy gólt. 2:2. A következő gólt középről kaptuk. 2:3. Majd Kevin lő két gólt!!! 4:3. Lukas kezd, átpasszolja, védek, a labda Kevinnél elöl. Ivana véd, a labda Lukashoz kerül. Kevin blokkolja a középpályás passzát, majd egy csodálatosan kivitelezett középpályás bomba lövéssel 5:3-ra megnyertük a vegyes párost! Fel sem fogtam, hogy megnyertük, olyan gyorsan történt az utolsó gólunk!!! Nagyon boldog voltam, miután kiléptem a “fight mode”-ból! 😀
Ekkor lépett oda hozzám Renátó, gratulált, és akkor vettem észre a nyakában csillogó aranyat. “Nyertél?” Kérdeztem hihetetlen örömmel. (Renátó a pénteki sorsolásos párosban indult, akit Sandro Grünerrel (AUT) sorsolták össze)
“Nyertünk!” – mondta Renato. Csodálatos volt a dupla öröm. :))) Boldogan hívtuk az übert és 2 után értünk haza ismét. Kitettük a győzelmi kupát és érmet az asztalra, hogy ha a többiek felébrednek, lássák az aznapi inspirációt! 🙂
Szombaton reggel, újabb 4 óra alvás után ébredtem. Bedurrant izmok, viszont vészes fájdalom nélkül übereztünk a könyvtárba. 🙂 Renátóval kezdtük a no-pro párost 9-kor. DKO-s tábla volt, és szépen haladtunk előre.
Én csatárkodtam, Renató pedig szuperül védve és játszva hátul nyertük a meccseket. Jött egy kemény páros, és a 9. helyre kerültünk a vigaszágon, így onnan meneteltünk tovább. A 3. helyért következett a meccs, és ismét azok ellen találtuk szembe magunkat, akik ellen kikaptunk az egyeneságon. Most jobban teljesítettünk, de végül alul maradtunk a csatában, így az előkelő 4. helyet sikerült megszereznünk. Az ellenfelünk pedig megnyerte a kategóriát. Jól játszottak, viszont a nyílt párosban 3.-ok lettek, így nem feltétlenül tartottuk elfogadhatónak, hogy no-pro párosban indultak. De ez van. Szuperül játszottunk, nagyon nagy meccseket vívtunk, és nagyon örülünk a 4. helynek is.
A no-pro páros épphogy befejeződött, indult is a női páros. Radostina Lyubomirova, bulgár fiatal játékossal beszéltük meg interneten, hogy együtt játszunk. Ő akkor született, amikor én kezdtem csocsózni, de bíztam benne, és reméltem, hogy ahogy mondja, sokat gyakorol, és jól fog menni a közös játék. Sajnos ez a hátránya a nemzetközi versenyeknek, hogy a megszokott párjaim nem tudnak velem jönni mindenhova, így ilyenkor párt keresve online próbálkozunk akár ismeretlenül is. Leginkább azért ismeretlenül, mert az 5 éves kihagyásom alatt, sok új játékos érkezett a mezőnybe, így a legtöbb játékost itt a londoni versenyen nem is ismertem. Az első két kvalifikációs meccsünket veszítettük, nem igazán jött bele a kapusom a játékba, sok labdát veszített és a védekezés is rosszul ment neki, nem beszélve a labda átjuttatásáról a pályán. Minden tudásomat és győzni akarásomat felhasználva nyertük a következő 3 meccsünket, nem adva a kapusomnak sok feladatot. Feljutva a PRO divízióba kezdtük az eliminációs meccseinket.
Radi játéka a meccsek alatt fejlődött, már nem hagyta visszapattanni a labdákat a csatárhoz, és a védekezés is ment néha neki. Nyertük az első meccsünket, igyekeztem nem adni neki sok feladatot. Majd a következő meccsen veszítettük az első szettet. Mondtam neki, hogy ha előbb érik el a 3 gólt mint mi, cserélünk. 2:2-nél ők rúgtak még egy gólt, így hátra mentem, védtem sok labdát, és a maradék 3 gólt belőttem hátulról. 1:1 a szett állás. Új lendülettel mentem előre csatárkodni, és nyertük meg a következő két szettet, így 3:1-el jutottunk az elődöntőbe. Olyan pár ellen játszottunk, akik évek óta játszanak együtt, és nyerik a bajnokságokat. Mivel no-pro párosban Renatóval sima győzelmünk volt ellenük, reméltem, hogy tudom hozni azt a formámat, viszont a kapusnak nagy szerepe lesz. Tudtam, hogy nagyon nehéz meccs lesz. Az első szettet hoztuk. A következőkben sajnos viszont kikaptunk, a labda állandóan az ellenfél csatáránál volt. Radinak gondja volt a védekezéssel, de leginkább a labda fellövésével. Én is hibáztam sajnos. Így maradt a bronz meccs, amit végül újabb kemény harcban, de megnyertük, így egy bronzot sikerült női párosban haza hozni. Viszonylag jó időben játszottam az utolsó meccset, így éjfélkor már otthon is voltam. Brigi jött a helyszínre, és együtt mentünk, a fiúkat pedig ott hagytuk sorsolásos és kétlabdás pároson.
Vasárnap, végre 7 órás alvás után ébresztett Luna és Stella. Az ajtómat nyitva felejtettem ismét, így ahogy csörgött az ébresztőm, ők máris szaladtak be, mellső lábaikkal az ágyra támaszkodva adták a reggeli puszikat. 🙂 Szokatlan ébredés volt számomra, próbáltam őket letolni az ágyamról, hogy levegőt kapjak. Ekkor jött be Brigi, és mondta nekik, hogy “Nem mindenki szeret így ébredni, gyertek”. 🙂 Cukik voltak. ❤
Geri hajnalban haza utazott, ő nem egyénizett, mi pedig Renátóval reggeliztünk, és már úton is voltunk. 10.00-kor kezdtem a női egyéni kvalifikációt. Egy szett 9 gólig. A legtöbb gól 5 volt, amit tudtak ellenem lőni, de általában kevesebbet. Jó kezdet, gondoltam. Csak így tovább. A kvalifikációt vesztes meccs nélkül legjobbként zártam, így számítottam egy könnyű ellenfélre az első eliminációs meccsemen, amit 3:0-ra nyertem. Itt természetesen best of 5, vagyis 3 nyert szettet játszunk.
A következő meccsem az angol bajnok Alice Warr ellen játszottam. Párosban játszottunk ellenük, elég jó snake lövése volt. A meccs szokás szerint azzal kezdődött, hogy megismerjem az egyéni játékát. Sajnos az az 5 év kihagyás sok volt, sok új játékos jött, így beletelik pár szettbe/meccsbe/versenybe, hogy megismerjem ezeket a játékosokat és hogy hogyan kell játszani ellenük. Alice elvitte az első szettet, és a másodikban 0:4-re vezetett, amikor is bekapcsoltam a turbógépet, amivel 4:4-re visszahoztam a szettet. Ekkor már teljesen kiismertem a játékát, viszont sikerült a blokkolásom ellenére megszereznie a labdát a csatársoránál, és belőtte. 0:2-re ment. Mivel a gépezet már be volt indítva, a következő két szettet nyertem nagyon simán, az ötödik szettben pedig 5:0-ra zártam a meccset.
A döntőbe jutás következett a német Pia-susanne Merbach ellen. Hasonlóan indítottam. Nem ismertem a játékát, és annak ellenére, hogy jó középpályája és csatársora van, sok szerencsés, innen-onnan bepattanó gólt lőtt. Az első szettben 3 ilyen volt. A második szettben rekordot döntött, mind az 5 gólja szerencsés, falról, bábukról bepattanó labda volt. Ez eléggé rosszul jött, hiszen nem tudtam belemerülni a játékba. A bíró is azt mondta, hogy “Very unluky.” 😦 Bár nyertem a következő szettemet, a 4.-ben is mindent megtettem, de két szerencsés gólt lőtt akkor is. Lehetőségem így nem volt elég, és megnyerte a 4. szettet, így 1:3-ra kikaptam ellene.
Következett a bronz meccs Ivana Francikova cseh játékos ellen, aki ellen a vegyes páros döntőt játszottuk. A meccs alatt sok szerencsés gólja volt hátulról, így kicsit izgulva léptem az asztalhoz. Természetesen :S, mint az előző meccseimnél, az első két szettet hozta: 0:2, de onnan felálltam és hoztam a következő kettőt, majd az ötödik szettben 5:3-ra nyertem, ezzel hoztam haza női egyéniben is a bronz érmet.
Fáradtan, és csalódottan néztem a nyílt egyéni döntőt. A fáradtságom érthető volt, a csalódottságomat sokak nem értették. Én viszont 3 aranyért mentem, nem pedig 1 arany, két bronzért. Ahogy telik az idő, próbálom máshogyan felfogni, hiszen az elmúlt 8 évben 5 évig nem játszottam, 3ban pedig 8 hónap karantén volt, és ezek között maximum 5 külföldi versenyem. Vissza kell rázódnom a nemzetközi harcokba is, megismerni és kiismerni az ellenfeleket, amikhez egyre közelebb jutok, és ezek tudatában megyek a következő aranyakért!
Renátóval éjszaka, 23.00 körül estünk haza. Leültünk még egy órára beszélgetni Brigivel, vacsoráztunk, majd ágynak estünk.
Hétfőn 11.30-kor ébredtem fel, végre ébresztő nélkül. Jó volt ennyit aludni, hiszen szerda 2.30-tól vasárnap estig (4+4+7) 15 órát sikerült összesen aludni. Nagyon fáradt voltam. Elmentünk repülőjegyet nyomtatni, 1 fontért egy dokumentumot. LoL Majd vettünk kínait és haza sétáltunk. Olyan édes-savanyú csirkehúst ettünk, ami Magyarországon nincsen. Nagyon finom volt. 🙂 Hamarosan idő volt, és hívtuk az übert a reptérre. Következett, hál’ istennek az utazásom utolsó nem szerencsés szintuációja, amikor is a gépezet azt mondta, hogy nincs baggage allowance-om, vagyis nem veszik be a táskámat. Nem is értettem, hiszen azért került ilyen sokba a repjegyem, mert kértem hozzá. Természetesen nem volt egy ember sem, aki ebben segítségemre lett volna, minden gép alapú volt. Így ki kellett dobnom minden kozmetikumomat, minden folyadékot, ami 100 ml-es kiszerelésnél nagyobb volt. Miután a kontrollon átmentem, természetesen a táskám az elkülönített futószalagon érkezett, és már mentem is, hogy ugyan mi van még a táskámban, ami idefelé nem volt probléma, mert ment a gép aljába. Kinyittatták a táskámat, és találtak még egy-két kozmetikumot, amit szintén kidobtak. Nagyon örültem… Viszont szerencsére a táskámért nem kellett plusz pénzt fizetnem, bepaszíroztam a kézitáskámat a poggyászba, és fel tudtam vinni a gépre.
Hajnali 0:30kor szállt le a gépem. Tiger Zolit hívtam, hogy kint vagyok, tud jönni értem a 2B elé. Nagyon örültem Zolinak. Az úton hazafelé beszámoltam neki mindenről. A sok csalódásról, és a csodálatos vendéglátásról Rentátótól és Brigitől, a sok jó meccsről, és hogy milyen jó volt újra 9 év után Tornadon játszani. Legközelebb haza hozom a 3 aranyat!
Petra Koncz 