November környékén kaptam a meghívást Budapestről. Zoli úgy keresett meg, hogy a főnöke odavan a csocsóért. Van egy Sardi csocsóasztaluk is a cégnél, és gyakran játszanak munka után. A meghívásomat teljes titokban tartották, említették, hogy annyira vártak már, hogy féltek el ne szólják magukat a főnök előtt. 🙂
December 14.-én érkeztem a budapesti céghez, mint jelentkező egy állásinterjúra. Ez volt a legegyszerűbb módja annak, hogy a főnök ráérjen, és biztosan bent legyen. 😀 Az igazgató üzenetet írt Zoliéknak, hogy mire megérkezik, kezdje el kitölteni a jelentkező az adatlapot. 🙂 Nem kezdtem…, ehelyett a csocsóasztalt méregettem. Nem sok időm volt, az ügyvezető igazgató belépett az irodába, Zoliék pedig nagy örömmel mutattak be engem. Sanyi az első másodpercekben nem tudta hova tenni a jelenlétemet, titokban lehet remélte, hogy a cégnél fogok elhelyezkedni. Gondoltam a csocsótudásommal még esélyem is lehet! 😀
Gyorsan elfoglaltuk az asztalt, és egyénivel kezdtem a játékot Sanyi ellen, majd párosra váltottunk, hogy mindenkinek jusson belőlem. 😀
Nagyon jó meccseket játszottunk, Sanyi szeretete a csocsó iránt a technikájában is megmutatkozik. Egyébként ő tanítja a többieket is a cégnél játszani. 🙂 Igen ügyesek, a védekezésük is lenyűgözően jó, nekem is kisebb kihívás volt. 🙂
Később ebédre is meghívtak. (Köszönöm szépen!) Ebéd közben a versenyzésről, szabályokról beszélgettünk, és hogy Sanyi szívesen visszatérne egy versenyre, hogy megnézze hol is áll jelenleg a versenymezőnyben.
Ebéd után egy kis levezető játék, a szabályok illusztrált bemutatása, és búcsú!
Sanyi többször említette aznap, hogy mennyire kedves ez az ötlet, és hogy mennyire örül neki, hogy engem meghívtak. Én is örültem! A vigyor mindenkinek az arcán, egy kis játék munka közben mindenkinek jól esett! 🙂
Köszönöm szépen még egyszer a meghívást, én is szuperül éreztem magam!
Köszönöm a fotókat is! 🙂 Kellemes Ünnepeket! 🙂
Petra Koncz 