24 órás vetélkedő “aludj máskor” – SZOLNOK

Október 26.-án került megrendezésre immáron tizenkilencedik alkalommal a 24 órás középiskolás vetélkedő Szolnokon. 9 középiskola diákjai kezdtek versenybe reggel 9-től másnap reggel 9-ig. A kb 400 fős diáksereg különböző feladatokban versenyezhetett: kvíz, logikai feladatok, előadások, sport stb.
A programszervezők és az önkormányzat ismét megkeresett, hogy bonyolítsak le egy csocsóversenyt a 9 középiskola között az Új Nemzedék Közösségi házban. Mivel egy csocsóasztalunk, egy Garlandonk volt, hogy egyszerűsítsük a versenyt, minden iskola két főt küldött, vagyis összesen 9 vegyespárost.

75625408_3345251928848239_4255095950655094784_n

A verseny a 9 párossal sikeresen, viszonylag gyorsan lezajlott a következő eredménnyel:

1. Kero
2. Hajnóczy
3. Páross
4. Közgé
5. Tiszaparti
6. Verseghy
7. Széchenyi
8. Gépfa
9. Varga

Gratulálok a győzteseknek és természetesen minden résztvevőnek!

Igazán örülök, hogy a CSOCSÓ és én is részese lehettünk az idei 24 órás vetélkedőnek Szolnokon!

Jövőre remélem újra találkozunk!

Gulyásfesztivál – Szolnok, 2019.09.07.

Múlt hét szombaton, a PALLAI BAU közreműködésével lehetőségem adódott, hogy egész nap népszerűsíthettem sportomat, és csocsózhattam az arra járókkal a Tiszavirág híd lábánál. A ‘BEAT THE CHAMP’, azaz ‘GYŐZD LE A BAJNOKOT’ programunk nagyon jól sikerült, rengeteg érdeklődő jött, kicsik-nagyok, iskolások, felnőttek, hogy játszhasson velem és/vagy ellenem.

Szeretném hálámat kifejezni Pallai Péternek és Pallainé Matúz Violának, a PALLAI BAU vezetőinek, akik segítségemre voltak a szervezésben: mezek, molinó és szórólapok készítésében, hogy bemutattak és beszélgethettem Dr. Kállai Mária, magyar országgyűlési képviselővel, és hogy csocsózhattam Szalay Ferenc polgármester úrral, illetve Dr Berkó Attila, kormánymegbízottal.
Külön köszönet Táncos Dénesnek, aki hozzájárult a projektünkhöz felajánlva a csocsóasztalát a neves napra, aki nélkül szintén nem jöhetett volna létre ez a fantasztikus nap!

69699613_430212807600393_9034977041627217920_n

CSOCSÓ, MINT SZABADIDŐS FOGLALKOZÁS A FIATALOK KÖRÉBEN

2019 június 3.-ra meghívást kaptam a szolnoki Rendőrkapitányság által szervezett Drogprevenciós Napra. A szolnoki önkormányzat segítségével jutottak el hozzám, ahova még a hazaköltözésem idején jelentkeztem be projektemmel, melynek lényege, hogy bármilyen városi eseményen vagy rendezvényen részt kívánok venni, ahol lehetséges a csocsó, mint sport népszerűsítése. A Rendőrkapitányság drogprevenciós programja arról szól, hogy alkohol-, és drogfogyasztás helyett miket csinálhatnak a gyerekek, mivel foglalhatják le magukat és felesleges energiáikat.

Délután 3 órakkor egy körülbelül 25 fős középiskolás csapat érkezett az Új Nemzedék, KÖZÖSSÉGI TÉR nevű helységébe (Szolnok, Kossuth Lajos út 18.), ahol 12.00-18.00 óráig ingyen játszhatnak és tölthetik az idejüket a gyerekek. Lehet csocsózni, dartsozni, FIFÁzni, kártyázni és társasjátékozni.
Körbe ültünk, az Új Nemzedék KÖZÖSSÉGI TÉR vezetője, Kálmán Noémi és a program közreműködői itallal és sütivel kínálták a gyerekeket. A találkozót a Rendőrkapitányság Megelőzési és Értékelő Alosztály szóvivője nyitotta meg, majd megkapva a szót, arról kezdtem beszélni, milyen fontos, hogy megfelelő szabadidős elfoglaltságot találjanak a gyerekek az iskolanapok után, és a hosszabb szünetekben.

A sport, a zene, a művészet különböző ágai ismertek, egyre szélesebb a választék. Sokan sajnos a virtuális világ, a számítógépes-, a PS-, stb játékok, a telefonok rabjai, amelyek mind társadalombomlasztók. Az egyén megfelelő fejlődése sem jön létre, nincs közvetlen interakció a társadalom egyedeivel, nem tanulják meg megfelelően a kudarcok és különböző szituációk kezelését egy közösség részeként.
A kérdésemre, hogy ki mivel foglalja el magát az iskola után, nem sok választ kaptam. Hogy megtaláljuk azt az elfoglaltságot, ami leköt, jól érezzük általa magunkat, és még fejleszt is, azon múlik, mennyi mindent próbálunk ki, hogy a hozzáillőre akadjunk.

Megkérdeztem őket, hogy szeretnek-e olvasni például, csak a lányok lelkes ’IGEN, NAGYON’ válasza hangzott fel. De vajon miért szeret, és miért nem szeret valaki olvasni? Ez is attól függ, hogy mennyi könyvet tartott a kezében, hány fajta irodalomban próbálta megtalálni érdeklődését. Gyerekkorban szükséges az irányadás, hisz oly sok mindenről nincs ismeretünk, a felnőttek irányadása nagyon fontos. Saját példám, hogy édesanyám addig adta a kezembe a könyveket, míg végül megszerettem olvasni. Többet letettem pár oldal után, mielőtt megtaláltam, vagy inkább édesanyám, azokat a könyveket, amik lekötötték a figyelmemet, és szívesen töltöttem időmet olvasással is.

Ugyanez a helyzet minden szabadidős foglalkozással is. Többféle sportot ki kell próbálni, míg megtaláljuk azt, amelyikben jól érezzük magunkat, és sok gyakorlással akár jók is lehetünk benne. Természetesen nem mindenkiből lesz atléta, versenyző. Hallottam olyan emberről is, aki nagyon jól kosárlabdázott, és imádott edzésekre járni, de amint szóba került a verseny, ő nemet mondott. A versenyszellem nem mindannyiunkat vezérel, és ezzel nincs is semmi probléma. A lényeg, hogy olyan elfoglaltságot találjunk, ami elfeledteti velünk a mindennapos rutint, ki tudjuk engedni a gőzt, és feltöltődünk vele. Nem mindenki sportos testalkatú/beállítottságú, de mindenben lehet fejlődni, nem utolsó sorban a testi és szellemi fejlődés is lehetséges, ha időt és energiát fektetünk bele.

Különbözőek vagyunk, van aki introvertált, befeléforduló, vagyis szívesebben tölti az idejét egyedül vagy maximum egy-két ember társaságában, és vannak az extrovertáltak, a kifeléfordulóak, akik nagyobb társaságokban érzik jól magukat. Az élet a lélek és a test fejlődéséről szól, hogy megtaláljuk magunkat, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Fontos, hogy megismerjük és elfogadjuk magunkat, és ez által találjunk olyan tevékenységeket, amik optimálisak számunkra.
Rengeteget sportoltam, mindenben részt vettem, bármilyen sportlehetőség is adódott, szívesen kipróbáltam. Ping-pong, kézilabda, atlétika, úszás, kajakozás, lövészet, csak hogy egy párat említsek. Állandóan játszottam, sportoltam, versenyeztem. Én így éreztem jól magam. Különböző társaságokkal ismerkedtem meg, tanultam meg veszíteni és győzni, és mindig mindenben a motivációt, a fejlődés lehetőségét láttam. Így fejlődtem, míg a 90-es évek végén rátaláltam a csocsóra.
Míg a barátaim kártyáztak, én a csocsóban találtam meg a szórakozást egy helyi szórakozóhelyen. A játékba azonnal beleszerettem, hiszen négyen játszottunk, és minden egyes labdamenet új élményt nyújtott; játszva fejlődtünk. Eleinte hétvégente csocsóztam. Bárhova betértem, azonnal társaságra leltem azok személyében, akik szívesen csocsóztak. Ha nem ért rá egyik barátom sem, nekem pedig mehetnékem támadt az iskolai feladatok elvégzése után, egyedül is betértem egy csocsós helyre, ahol már játszhattunk is. A csocsó az ismerkedésre is nagyszerű eszköz, eddigi életem során ez be is bizonyosodott. Mikor 2000-ben lekerültem Szegedre főiskolára, a közelemben lévő kollégiumba tértem be először. Két csocsóasztal is várta lelkes játékosait az aulában, már aznap 15-20 fős társaságot ismerhettem meg. 2004-ben Ausztriába nyertem Ersamus pályázatot. Érkezésem napján megkérdeztem egy srácot a főiskolán, hogy hol találok csocsóasztalt a városban. Aznap este letettem egy eurót az asztalra kihívva a győztest. Az első játék után állandó társaságra találtam az ott töltött tanévben. Nagyon szép időszak volt.

2003-ban kezdtem versenyszerűen játszani. Az első magyar országos bajnokság után nem sokkal már Ausztriában játszottunk csocsópárommal. Egy osztrák-magyar állampolgár mind a két országban csocsózott, ő –nevezzük- fedezett fel minket, és vitt ki Bécsbe egy versenyre. Szuper élmény volt új emberekkel és stílussal és ellen játszani. Imádtuk! Ezek után tíz évem arról szólt, hogy a versenyekre való kijutást szervezzem. A 2000-s évek elején, mikor még a turizmus nem indult be, potom összegekért jutottam el bárhová Európában. Hol busszal, hol vonattal, hol repülővel utaztam, mikor melyik volt a legjutányosabb. Angliába 10.000 Ft-ért repültem oda-vissza, csak hogy említsek egyet a sok közül. Mivel sok versenyre jutottam el, rengeteg emberrel ismerkedtem meg, és sok meghívást is kaptam különböző országokba, versenyekre. A napi 8-10 óra gyakorlás visszatérült. Országos-, Európa- és Világbajnoki címeket nyertem, életre szóló barátokat szereztem.

Az elmúlt 15 évben sok meghívást kaptam iskolákba, rendezvényekre, hogy versenyt szervezzek, hogy csocsózzak az érdeklődőkkel, hogy a sportunkat népszerűsítsem.
Célom a középiskolások összefogása a csocsó által, edzések és iskolán belüli, városi majd országos juniorbajnokságok szervezése. Az iskolák, az önkormányzat és a rendőrség támogatása reményében szeptemberben elindítjuk ezt a foglalkozást, a csocsó által összehozzuk a gyerekeket, és egy szuper szabadidős foglalkozást biztosítunk számukra.

Hogy mi is a csocsó?
Egy olyan játék, amely teljesen kikapcsol, kiszakít a valóságból, a rohanó világból. Amikor a játékosok az asztal felé hajolnak, megszűnik számukra a környező világ. Szórakoztató élményt nyújthat minden egyes játék, megtanít győzni és veszíteni, csapatjáték is lehet, közösséget építhet. A projekt célja éppen ezeknek a sajátosságoknak, főként a közösség építésnek az erősítése.
Játék közben a játékosok figyelnek, mindig tanulnak és próbálják mindazt hasznosítani, amit láttak és tapasztaltak a korábbi meccseken, az előző labdamenetekből, más játékából leszűrve. A csocsó, a játék rengeteg érzelmet vált ki, nem beszélve arról, hogy különböző emberekkel ismerkedünk meg, így segítjük az összetartozást egy közösségért, amely által egy erősebb társadalmat építünk a jövő számára.

A játék legtöbbször izgalmas és élménydús, néha frusztráló, dekoncentráló, néha feladjuk, néha mindent beleadunk, és ezek meg- és felismerése nemcsak a játékban, a való életben is segítségünkre van. Ezért fontosnak tartom, hogy a játékokat elemezzük a gyerekekkel, hogy megtanulják saját magukat elemezni és fejleszteni, önismeretet tanítani. Minden siker és kudarcélményt motivációként erősíteni bennük, átbeszélni a történteket és az ő választási lehetőségeit.

Az egyéni játék nagyon is megmozgat, de a páros is lehet izzasztó a hirtelen reagálások, a gyors mozdulatok és lövések miatt. Mindez adrenalint termel, erősíti a koncentrációkészséget, fejleszti a kézügyességet, gyorsítja a reflexeket, pontosságra és gyors felismerő készségre tanít. Mozgatja a testet és az agyat, ezek együttműködését. Mivel ráadásul minden ember más, ezért a különböző játékstílusuk, a gyengeségeik és erősségeik, az hogy különbözőképpen gondolkodnak, és másként reagálnak a játékra, másféle stratégiákat követnek, ezért minden egyes asztalhoz lépésnél más és más játékélményt és tapasztalatot ad.

A játékost bíztatva és mind a technikai és mentális segítséget megadva neki elősegíti a fejlődését, ami sikerélményt nyújt, ezért még többet akar játszani.

Összegezve: a csocsó sokirányú fejlődést eredményez az egyén, a közösségek és a társadalom számára egyaránt.

Csocsó Cegléden / Representing foosball

Múlt hétvégén, 2016.05.14.-re meghívást kaptam a Ceglédi Református Iskola és Óvoda által szervezett Családi Napra. Az esemény kora reggeltől délután 3-ig tartott, amelyen rengeteg gyerek és felnőtt jelent meg. Különböző lehetőségeik voltak az oda látogatóknak, többek között főzőverseny, aerobic , Mediball és kutyás bemutató, Spárta akadályverseny, Hege Show – magyar bicikli bajnok -, mig 29-es repülőgép szimulátor kipróbálása,  és nem utolsó sorban, Csocsóbemutató és két új csocsóasztal átadásának lehettem/lehettünk részesei.

A csocsóteremben reggel 10-től délután 3-ig folyamatos játék volt, szinte szünet nélkül informáltam őket a játékról és játszottam a gyerekekkel és a vállalkozó kedvű szülőkkel. Nagyon örültem, hogy nemcsak fiúk, de lányok is igen szép számban érdeklődtek és álltak be hol mellém, hol az asztal másik oldalához egy jó pár meccs erejéig.

A fejlődés már ezalatt a pár óra alatt is érezhető és látható volt, így alig várom, hogy legközelebb is meglátogassam őket, és folytassuk, ahol abbahagytuk.

Végül szeretném megköszönni a meghívást, hiszen szuper volt a hangulat, nagyon jól éreztük magunkat, és nagyon örülök, hogy megismerkedhettem ilyen sok csocsórajongóval a szülővárosomban!


Last weekend on 14.05.2016., I attended at the Family Day of a primary school in Cegléd, at my place of birth, 70kms far from Budapest. I had been invited to represent foosball a month earlier and I also had helped them to buy new foosball tables for the kids so they can enjoy the game in the afternoons after the classes each day.

The Family Day was very exciting and loads of people, included kids out of school and parents participated in, too. Despite the all day drizzle, everybody enjoyed walking up and down in and around the school to try everything out. There were many programs such as shows and interactive games, as well. Among the programs there were a cooking contest, aerobic, Mediball and dog shows, Spartan steeplechase, the Hungarian bicycle champion’s show and you could try to fly with a mig 29 simulator which I also tried out, of course.

Not but not least, I had an awesome time playing with the kids during the day. I didn’t only play, I also tried to give many technical instructions to develope their game. I also need to mention that there were many girls who teamed up with me or stood on the other side of the table to play with and/or against me. Moreover, some parents joined us too and we had many really good games.

The developement of the kids could be noticed by the end of the day and I can’t wait to get back there to continue where we have finished.

Gödör Klub – 1. Csocsóbajnokság

A 2016-os évet egy szuper csocsóversennyel indítottuk a Király utcai Gödör Klubban. Érdekessége abban rejlett, hogy 2 koncerttel hoztuk össze ezt a sporteseményt.

Délután 4-től kezdtünk el gyülekezni, miután az én Tornado amerikai csocsóasztalom szállítása is megtörtént a klubba.

A világon rengeteg csocsóasztal létezik, ezek közül 6 vagy 7 db olyan csocsóasztalt gyártanak különböző országokban, amelyeken nagyszabású versenyeket szerveznek.  Véleményem és tapasztalatom szerint, az amerikai Tornado csocsóasztal az egyik legmasszívabb, legtechnikásabb asztal a világon. Súlya 60 kg-mal több, mint a legtöbb hivatalosan elfogadott versenyasztal. A bábuk szintén nagyobbak, kialakításuk könnyíti a labdakezelést és kedvező a gyors játékot játszóknak. Az asztal különlegessége, hogy felszíne teljesen sík, a sarkokon nincsenek rámpák, így ha a labda a sarokba érkezne, akkor ott marad, és nem gurul vissza. Emiatt egy-egy plusz bábu található a kapus soron a kapustól balra és jobbra a kapun kívül természetesen. Ez az Európában/ Magyarországon megszokott egy bábus kapusrúdtól eltér, beletelik egy kis időbe, mire megszokja a játékos, hogy a két szélső bábuval nem tudjuk a kaput védeni, viszont az egyenes felszín nagyban segíti a labda falról való visszapattanásának irányának kiszámítását. 2004-ben találkoztam először Tornado csocsóasztallal Angliában, és mikor 2005-ben részt vettem Kanadában az ottawai országos bajnokságon, ahol a női egyéni és a vegyes páros címet is elnyertem, elhatároztam, hogy bármibe is kerül, szerzek egy ilyen asztalt otthonra. Hónapokig kerestem, hogy Európából és ne Amerikából szállítva találjak egy eladó Tornado-t, mire nagy szerencsémre kaptam egy kontaktot egy kecskeméti sráchoz, akinek volt egy Tornado-ja. A srác kint volt Amerikában egy versenyen, ahol is az egyik kategória győztesének díja egy csocsóasztal volt, amelyet ott a helyszínen el is adott ennek a magyar srácnak. Ő hazaszállíttatta és a garázsában tárolta, és nyilván csak az én hívásomra várt, hogy megvegyem és elhozzam tőle. J Az asztal tökéletes állapotban volt, szinte nem is használta, így azóta is, immár 10 éve jön velem bárhova, ahova költözöm, és teszi boldoggá a mindennapjaimat, hiszen bármikor, ha kedvem van vagy versenyre készülök odaállok az asztalhoz és tudok edzeni.

De térjünk is vissza a versenyhez a Gödör Klubba…

A versenyre 3 darab Tornado asztalt szereltünk össze és szinteztünk be a játékosok számára. A szintezés nagyon fontos, hiszen senki sem szereti, ha a megszerzett labda kezelése közben elgurul tőlünk a labda. A legtöbb trükknél milliméter fontosságú a labdának a pozíciója, így egy olyan felszínen, ami lejt igen nehéz pontosan passzolni vagy kapura lőni. Miután minden készen volt, és a játékos csapatok is megérkeztek, 5-kor el is tudtuk kezdeni a versenyt, a házibajnokságot.

A bajnokságra 10 csapatot engedtünk regisztrálni, mivel 3 óránk volt lebonyolítani a versenyt a koncertek miatt. Dupla KO-s vagyis egyenes- és vigaszági rendszerben bonyolítottuk le a mérkőzéseket, ami annyit jelent, hogy a meccsek győztesei az egyeneságon lépdeltek a döntő felé, azon csapatok, akik vesztettek egy meccset, pedig a vigaszágon juthattak el dupla annyi meccs lejátszása során  a döntőig. Akik két meccset veszítettek, kiestek a versenyből.

A bajnokságra főként Budapestről érkeztek, de Szegedről is jött játékos. A szabályok gyors ismertetése után játszották a meccseket a csapatok, én pedig igyekeztem minden asztalnál ott lenni, és segíteni bármilyen kérdésnél, és természetesen buzdítottam őket egy-egy igen szép mozdulatnál, kísérletnél, gólnál.

Jó volt látni, ahogyan minden egyes labdamenettel fejlődtek és tanultak az amatőr és már gyakorlott játékosok, és igazán jól szórakozott a meccsek alatt az is, aki éppen játszott és az is, aki figyelte a meccseket. A csocsó igen összetett játék, nem hiába fejlődött sporttá az elmúlt évtized alatt, mióta világbajnokságokat szerveznek. Alkalmazkodnunk kell az asztal specifikációihoz, úgy mint megszokni a rudak súlyát, a különböző passzok és lövések szögei t, hogy melyik bábuval induljunk a felénk suhanó labdához, melyikkel érjük azt el, és hogy milyen szögben tartsuk a bábunkat, hogy a labdát el is kapjuk és megtartsuk. Mindezek után a kapura lövés technikáját majd lövésünk gyorsaságát is kell szabályoznunk. Mindezt sok gyakorlással tudjuk elsajátítani, és ekkor jön a neheze, amikor ellenfelek vannak a másik oldalon, akik mindebben megpróbálnak megakadályozni. Minden egyes játékos más stílussal, más technikával rendelkezik, és itt jön a sportunk mentális oldala, mikor is folyamatosan olvassuk az ellenfelünk támadási és védekezési készségeit, és ennek segítségével különböző trükköket vetünk be, hogy gólt szerezzünk.

Mindezt végigkövetni, megélni egy versenyen rendkívüli érzés, és nagyon boldog voltam, amikor mindenki igen pozitív visszajelzéssel fejezte ki köszönetét a verseny létrejöttével kapcsolatban. Nagyon jól érezte mindenki magát, barátságok és szuper jó hangulat alakult ki a résztvevők között. Mindenki jelezte, hogy legközelebb is szívesen részt vesz hasonló eseményen, így mindenképp tervezzük ennek a versenysorozatnak a folytatását a Gödör Klubban. Tervezünk heti edzéseket is, és havonta megszervezzük házi bajnokságainkat a jövőben.

A verseny első 3 helyezettje 1-1, illetve 2-2 ingyen koncertjegyet nyert a 2016-os év bármely szabadon választott koncertére. Gratulálunk a top 3 csapatnak:

  1. Lihor Gábor és Horváth Vince
  2. Dobos Ferenc és Fekete Ádám
  3. Süle Zoltán és Ternyák Miklós

Végezetül szeretnék megosztani veletek egy köszönő levelet Süle Zoltántól, az egyik szegedi résztvevőnktől:

Kedves Petra!

Visszaértem Szegedre, és szeretnék köszönetet mondani a szombat
délutáni-kora esti programért, nagyszerűen éreztem magam.

Az, hogy csocsóversenyt szerveztél erre a rendezvényre, kiváló ötlet volt
számomra, ugyanis amit pedzegettem már este, hogy középiskolás korom óta
óriási hatást gyakorolt rám a magyar undergroundnak ezen szelete Menyhárt
Jenő és Müller Péter vezetésével.
Másrészt a szegedi JATE klub révén volt lehetőségem a csocsózással is
megismerkedni, amit igencsak megkedveltem az egyetemi hétköznapok során.
Így a számomra igen kedvelt művészekkel való találkozás, illetve egy régi
kedvtelésem együttes jelenléte annyira hihetetlenül jó érzés volt, hogy
még most is a hatása alatt állok.

Összességében nagy köszönet, és remélem, szervezel még hasonló versenyt
ilyen jellegű, esetleg másmilyen Konczerten (bocs…).

Köszönettel és tisztelettel:

Süle Zoli

Nagy köszönet a Gödör Klubnak, Müller Péter Sziáminak, aki a csocsóverseny után két bandájával is koncertezett, és gratulálunk az összes csocsójátékosunknak, hiszen mindenki, aki részt vett győztes volt!

 

TOP TIPS for training children

20141107_084725

Short version from the 4-part-report:

– Keep it fun. 

– Respect the table, the game, your partners, your opponents. 

– Don’t talk too much beforehand, get straight into the competition or activity. 

– Emphasise the importance of giving ”ones best effort”. 

– Teach that Perfect Practice makes the Master. First „learn to do things the correct way” then „practice diligently”! 

– Teach the THE WINNERS QUOTE; Be humble in victory and if you must lose do so with dignity”.  

– Encourage young people to respect and encourage others while focusing on their own skills. 

– Partners must encourage each other, this is how teamwork works. 

– Teach the principal:

Rather encourage your team than discourage the opponents team. 

– Make sure everyone is included. Often the girls will be shy and need extra encouragement but once you get them involved they can be just as good, sometimes better than the boys. So encourage the girls as well as the boys so as to instill confidence in both genders. 

– Give them ownership (choosing team names, filling in tournament charts etc.). 

– Use and refer to the short version of the rules:

(see Basic Rules www.table-soccer.org/page/education) 

– Make them use ”Time-outs”. Teach them how to release stress and stretch the muscles.  

– Have prizes for winning. Also, a certificate for each young person keeps motivation up.

 

Written by Petra Koncz (multiple Foosball World Champion)

Petra Koncz - member of the ITSF Education Commission 2014

Petra Koncz – member of the ITSF Education Commission 2014

REPORT AND METHODOLOGY – TRAINING KIDS FOR FOOSBALL AND LIFE

part 4

The kids kept asking me ’when and against who they will play next”? I decided to hang the DKO (Double Knock Out, Double Elimination) chart on the wall next to the rules. I explained how to understand the chart and soon they could check it without any questions.

The closer we got to the finals, the more they started to use the time-outs. Due to the excitement of the close matches, the focus and the adrenaline rush made their hands not only sweaty but shaking too. At these 30 seconds time outs, we made some excercises and streches to clear the air, to get rid of stress and focus on the next ball even more.

Time-Out

Time-Out

The finals were always really close and amazingly exciting. We all enjoyed the games and both the winners and the runner-ups were happy to get their certificates.

Rewarding is very important for kids. To play for any rewards gives them extra competitive veins and concentration. Always figure out something you can give them.

As summer time is finished, the camp is over. My goal is to develope foosball trainings during the semesters and organize tournaments for them as well. Working on this project gives me extra strength power and I intend to make foosball grow in Hungary, faster and faster, and to give our sport many great champions and players the diverse night life in the future.

– THE END – of this report

REPORT AND METHODOLOGY – TRAINING KIDS FOR FOOSBALL AND LIFE

part 3

If you play foosball, only the game is important. Only how partners in a team can play together, how they can strenghen the team spirit or the opposite.  It doesn’t matter who you play with or against. Only the ball and the aim is important, to score and reach the given goal score. To win before the opponent does it. In this game only the goals, the skills and the minds compete with each other. This focus or disconnect from outside influences can be a bridge to learning to accept others, different from us.

I would often stand by the table and show them a pass or a shot which they soon started to imitate. I really enjoyed their attention and their attempts and the happiness when they did execute the pass or shot properly. With each compliment, their eyes sparkled, searching for my eye contact and waiting for my encouraging look. The more I gave them attention, the more focus and the better games I brought out from them. It was that simple.

We often got new players who wanted to join us, as well. When they started to play and did any movements against the rules, I didn’t even have to say a word. The other kids helped by them telling the rules. I was continually amazed, always smiling, always proud.

20140805_110500

I also had some girls to play, too. They were always around but too shy and unconfident to play. Of course, I made eventually got them to play, strengthening their confidence by giving the example of myself being a champion as a woman. They played really well, I could say better than most of the boys. So for the future I do intend to get more and more girls to play.

…to be continued…

REPORT AND METHODOLOGY – TRAINING KIDS FOR FOOSBALL AND LIFE

part 2

20140729_105919

I then quickly put the teams in the chart and started the matches, not wasting any more time. I also allowed them some sense of ownership and creativity by challenging them to figure out team names for themselves. This proved to be much fun and an added motivational tool.

So all set we got the competition underway.  As they fought hard for the ball and the edge, I would periodically stop the game to explain the different rules. They quickly adjusted.  Of course, I only used the simple and easy to follow rules for children.

ITSF Rules, short version, confirmed by Tom Yore, head of the ITSF officials

I was strengthening the respect in them toward the table, the game and each other at all times.

I explained how important it is to look after the table. To keep it clean, and treat it as their own. This way they would have much more fun and enjoyment as well as be able to improve more quickly.

During the days spent with them, I reacted on any disrespectful or unfair, unsportlike  behaviour  both on and about the table and the kids soon started to behave differently.  They took my advice and began to focus and pay attention of my explanations of the rules and the mental game. I helped them realize that if they are focused on the game and switch off everything else they can play better, develop quicker and enjoy the game much more.

I encouraged them to respect and focus on their own skills, as well as others and I showered them with compliments. At the beginning they were rather discouraged  but I changed this attitude through persistent encouragement.  Always confirming and recognizing the nicely executed pass and or shot attempts and also the good blocks, good moves etc.. I did emphasise, that it was much more productive to ”rather encourage your team than discourage the opponents team”. To my amazement and great satisfaction they began to do this!  First the children observing began using supportive words then the children competing followed. This attitude created an awesome, exciting and positive atmosphere.  Everyone played their best effort and enjoyed playing whatever the outcome was. The highlight of this change in attitude and the biggest surprise for me came in the finals.  The teams helped each other encouraging the one who was down. They remembered and used my words and said ”come on, don’t give up, you can still win and we can still lose, do your best, focus”. I was really proud and happy. This is how the new generations need to be taught to behave with each other. Not just in sport activities and games but where it really matters in real life. This attitude demonstrates the way the very journey to a better life. This attitude would provide for a strong, happy, creative and convergent new generation. Only we can show them ways how to live their lives better.  How to deal with each other and how to enjoy the small things and accept problems as challenges to overcome and be better human beings.