Négy nappal a Szlovén Európa Bajnokok Ligája döntője után csütörtök reggel, 2019. november 28.-án, már Budapest felé zakatoltam vonattal. Ott csatlakoztam Németh Edinához, a női páros partneremhez, a párjához Andráshoz és Csempéhez, akik Székesfehérvárról indultak autóval. Az idő gyorsan eltelt, délután 5-re már Prágában is voltunk, elfoglaltuk a szállást, és esti városnéző túrára indultunk, amit rögtön egy pohár borral, és cseh sörrel indítottunk.

Majd metróra szálltunk, és a belváros közepétől indulva

betértünk egy középkori lovagi étterembe, ahol nemcsak az eszméletlenül jó fej pincérek és a fenséges ételek volt lenyűgöző, hanem a zenekar is, akik kellemes dallammal gazdagították az ott töltött időnket.

Utunk ezután a sétálóutca mentén egy cukor bányába vezetett, itt is elvesztünk egy ideig



majd rátaláltunk az Orloj-ra, ami az Óvárosi téren, a prágai városháza oldalán található csodálatos óramű


Másnap csak délután 3-tól játszottunk, így már előző este megbeszéltük, hogy kényelmes reggeli után felnézünk a Prágai Várba (Praski Hrad), ami bennem mindig szép emlékeket ébreszt, hiszen 2010-ben gyerekekre vigyáztam itt, és mikor a kicsik oviban voltak, én a várfalon ülve olvastam, és töltöttem a szabad időmet a csodálatos kilátással a városra.
Praski Hrad:


A Szent Vitus-székesegyház:

A vízköpőim:

Délután 3-kor a verseny helyszínén gyülekeztek a versenyzők.


Kapusharcra beneveztem, hiszen régen világbajnoki 3. helyig sikerült eljutnom, akkor snake ellen kaptam ki, ami mostanra illegális lövés ebben a kategóriában, így hát gondoltam jó kis bemelegítés lesz a hétvégére. Szépen lépdeltem előre, jó kis meccseket játszottam sokak ellen, míg végül a német Thomas Haas ellen kaptam ki, így a 123 nevezőből a 17. helyen végeztem.
5 után kezdődött a vegyes páros Virág Antikával, de sajnos nem ment igazán jól a közös játék.
Úgyhogy ugorjunk is előre a szombati napra. Aznap 350 játékos kezdett játszani, akik 17 országból érkeztek a megmérettetésre.


Alig vártuk, hogy elkezdődjön a női páros. Szuper meccseket játszottunk, többé-kevésbé voltak szorosak.




A döntő annál izgalmasabb volt viszont. Lengyelek ellen játszottunk, Barbara KURTYKA – Katarzyna CEDROWICZ ellen.
(Best of 5-ot játszunk, vagyis 3 nyert szettet kell nyerni. (Egy szett 5 gól, döntetlen 2:2es szettállásnál a döntő szettben 4:4-es gólarány esetén kettővel kell nyerni, max 8-ig).

0:2-re vezettek. 3. szettben pedig 0:3-ra vezettek. Majdnem vége volt. El sem hittem, hogy itt vagyunk a döntőben, és ennyire elhúztak, sőt, két gól és nyernek, mi meg nem tudtunk észhez térni, védeni és gólt lőni, amikor is elkezdtünk végre igazán játszani. Dina lőtte a gólokat, én pedig védtem. Aztán belőttek még egyet. 3:4 volt az állás. Még egy gól, és ők győznek. A középpályán a labda, rálövi, és már nyújtja is a kezét, hogy a győzelmét megünnepelve megköszönje a játékot, de én valamilyen felső segítséggel a semmiből odaugrottam, és kivédtem a labdát, ezzel a lendülettel előre is lőttem, Dina pedig kapásból rásegített még középpályán, és az ő kapujukban landolt a labda. 4:4! Ha ők lövik be a következő labdát, megnyerték a Cseh Bajnokságot, ha mi, van esélyünk a következő két szettre. Tudtam, hogy ha ezt belőjük, visszahozzuk, és megnyerjük a meccset. 4:5, az ellenfél kezd, átpasszolja, és rálövi, én kivédem, a labda pedig pillanatokon belül Dinához kerül a csatársorra. Dina rálövi, a kapus kivédi, majd ismét nálunk a labda, és időt kérünk. 30 másodperc pihenő. Majd újra az asztalnál állunk, és Dina belövi!!! ESÉLY a következő szett és a meccs megnyerésére. A következő szettet 5:3-ra nyertük, majd a döntő szettet is sikerült 5:3-ra megnyernünk. MICSODA COME BACK!!!!

Az út:

És a cél: Ismét a dobogó legfelső fokán:

Vasárnap az egyéni számok következtek. Délben kezdtünk a női egyénit, így legalább ki tudtuk pihenni magunkat.

Jó formában voltam, hiszen az előző hétvégén Szlovéniában sokat játszottam. Nyertem a kvalifikációs meccseket, majd kezdődött az elimináció.
Ez annyit jelent, hogy a kvalifikációs meccseken a kapott és lőtt gólok arányában felkerülünk az eliminációs táblára, ahol ha nem győzöl, kiesel a versenyből, magyarán úgy juthatsz el a döntőbe, ha nem kapsz ki egy meccset sem.
A 8-ba jutásnál a bolgár Aleksandra Novkowa ellen játszottam. A páros döntő meccsünk ismétlődött meg. Egy gól, és vége a meccsnek, de onnan, ismét a semmiből, hatalmas hátrányból visszahoztam. Nagyon hosszú meccs volt, de ismét come back-eltem. Majd a 4-be jutásért játszottam a román Ecaterina Sarbulescu, az ITSF női páros ranglista jelenlegi első helyezettje ellen. Nem volt egyszerű a meccs. Az első két szettet összeszedett, pontos, jól kivitelezett technikával nyertem, majd ő nyerte a következő két szettet. Jött az utolsó döntő szett, Sárkány Dominik támogató szavai, Nagy Évi “Hajrá, Petrája”, és így nekem sikerült megnyernem. A bírótól elismerő szavakat kaptunk, azt mondta, hogy rég látott ilyen szép és izgalmas női meccset.
Később részese voltam egy hasonló nagyon kedves dicséretben. Ecaterinával összefutva a folyosón, azt mondta nekem, hogy hallott már rólam, és örül, hogy ilyen technika ellen játszhatott. Nagyon jól esett így 5 év elteltével. Igyekszem a régi nevemhez megfelelő szinthez fejlődni ismét az asztalnál, remélem hamarosan újra ott leszek.
Majd a döntőbe jutásért játszottam 5 szettet a német My Linh Tran ellen. Jól játszott, és úgy intézte, hogy több szerencséje legyen az utolsó szettben, és végül ő győzött.
A másik oldalon Edina játszott a német Nina Schütz ellen a döntőbe jutásért, és Edinának sikerült győznie.
Jött Edináék döntője Trannal, és a mi bronz meccsünk Ninával. A három szettet nagyon gyorsan ledaráltam, és megszereztem a bronzot, míg Edináék egy szettet játszottak csak le ez idő alatt. A döntőben Dina kikapott 3 szettben, így a német Tran, és a két magyar, Dina és Én állhattunk a dobogóra, most dobogó nélkül.

És az összesítésünk:

Felvettük a nyereményünket, átvettük a kupáinkat, megköszöntük a versenyt, és már hazafelé „száguldottunk”. Hajnali 5-re értem haza hétfőn. 2 óra alvás után 7-kor keltem, és mentem tanítani. Nagyon nehéz hetem következett, de a kupákért és a fantasztikus útért megérte… alig várom a következő versenyt!
50.075538
14.437800