1. rész
Az első csocsószerű játék elkészítésének időpontját lehetetlen pontosan meghatározni. Hasonló ötlet egymástól függetlenül kialakulhatott egyszerre különböző helyeken. Ez történhetett a csocsóval is, ezért követeli magának több ország is az asztali foci feltalálását.
A futball elterjedésével logikusan a csocsó is kezdett ismertté válni. Először asztalra helyezhető, különböző méretű, akár miniatürizált változat is, később pedig megjelentek a már lábakon álló nagyobb méretű asztalok.
Több különböző forrásból származó történetet fogok most megosztani, valószínűleg mindegyik történet igaz. Legmegbízhatóbb forrásom a ’World Table Soccer Almanac’, (Gold Collector’s Edition) (továbbiakban ’A Nagy Könyv’) melyet az amerikai Johnny Lott és Kathy Brainard, a „Hall of Fame” hírességei közé beiktatott játékosok írtak és 2007-ben publikáltak Washingtonban. Kathy és Johnny első könyvét, a ’The complete book of foosball’-t 1980-ban publikálták Chicago-ban. Azóta Kathy-ék, folyamatosan gyűjtve az információkat, és követve a csocsó fejlődését szerte a világon, dolgoznak az újabb kiadásokon.
’A Nagy Könyv’ szerint 1890-től fogva léteznek szabadalmak a csocsóval kapcsolatban. A legrégebbi, ma is megtekinthető asztalt 1903-ban készítették Franciaországban. Ez egy asztalra tehető, fémből és fából készült, 40 x 90 x 130 cm nagyságú asztali foci, melyen kis emberek függtek a válluknál fogva teleszkópos rudakon. 2000-ben állították ki a Német Futball Szövetség alapításának 100 éves jubileuma alkalmából. Jelenleg Chemnitz-ben, a Német Játékmúzeum állandó kiállításán látható.
Maradjunk Franciaországnál, ahol Paul Bonzini, Párizs mellett, 1927-ben alapította meg a ma is működő Bonzini Kft-t. Bútorokat, konyhaszekrényeket gyártott, majd a szórakoztatóipar felé fordulva 1936-ban legyártotta az első Bonzini csocsóasztalt. Ma a Bonzini Kft a világ egyik vezető csocsóasztal gyártója; a francia szövetség játékosai a mai napig Bonzini asztalokon játszanak.
Mint említettem, többen követelik maguknak az asztal feltalálását. Még mindig Franciaországnál maradva megemlíthető: Lucien Rosengart-t, francia feltaláló, aki 1880-1976-ig élt, és aki valószínűleg még Bonzini előtt megépítette a csocsóasztalát. Rosengart azt állítja, hogy az 1930-as évek végén, a téli időkben találta ki a csocsót unokái szórakoztatására. A csocsót baby-foot-nak nevezte el, melyen a figurák piros fehér kék színbe vannak öltöztetve, emlékeztetve mindenkit arra, hogy ez a találmány a rendkívüli francia elme találékonyságának az eredménye. Emlékét őrzi a Csehországban és Szlovákiában használt asztal, melyet Rosengart után neveztek el.
Aztán itt van Alexandre de Finesterre (1919-2007), aki a spanyol polgárháború idején (1936-1939) egy kórházban unatkozva, körülvéve sérült emberekkel jött elő az ötlettel. Felkeresett egy helyi asztalost, és megépítették a futbolin-nak elnevezett csocsóasztalt a ping-pong asztal mintájára. A legenda szerint 1937-ben szabadalmaztatta, de a papírokat egy viharban elvesztette.
Hogy valójában mi is az igazság, sosem fog kiderülni. Mindenesetre az első szabadalmat az első modern asztalra 1923-ban jegyezték be az Egyesült Királyságokban Harold Searles Thorton neve alatt. Innentől kezdve, de főként a ’30-as évektől fogva beindult a csocsóasztal gyártása, fejlesztése a világ több országában: az Egyesült Királyság, Svájc, USA, Belgium, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Kanada, stb…
1950-ben megalakult az első liga a belgáknál, majd egész Európán végigsöpört ez a láz. Rengeteg liga, egyesület alakult, 1976-ban pedig létrejött az Európai Csocsó Szövetség (European Table Soccer Union).
Petra Koncz 