December 2.án szombaton tartottuk a versenysorozatunk 3. fordulóját. Az elmondások szerint mindenki nagyon jól érezte magát! Szuper társaság, jó meccsek, sok nevetés. 🙂
Az eredmények a következőképpen alakultak:
Gratulálok a győzteseknek, és minden résztvevőnek, hogy emelte a fordulónk hangulatát és színvonalát!!!
Fotók:
A szombati második fordulóra sajnos egyéb elfoglaltságok miatt több csapat jelezte, hogy nem tud részt venni, viszont mi így is jól éreztük magunkat. 3 új csapat érkezett, akik közül az egyik a szolnoki Bán úti kollégium 2 bajnoka.
Ismét csoportmérkőzésekkel kezdtünk, majd DKO-s rendszerben játszottak a versenyzők. Ezúttal nem vettem részt, mindenki párban érkezett.
Gratulálok Mindenkinek, aki eljött, hiszen mindenki jól érezte magát, társaságban volt, izgult, harcolt, és sokat tanult!!!
Az első három helyezett:
TALÁLKOZUNK NOVEMBERBEN A 3. FORDULÓN!!!!
Először is szeretném megköszönni minden egyes embernek, aki írt nekem, vagy like-olta a VB képemet, és szurkolt nekem! Sokat jelentett, de sajnos mégsem tudtam eleget tenni az elvárásoknak, az elvárásaimnak.
Megfelelő fizikai állapotban, és technikai felkészültséggel mentem ki Németországba, és nagyon szerettem volna nyerni. Sajnos több tényező is közrejátszott abban, hogy nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. A versenyen 800 játékos vett részt / 133 nő plusz néhány junior lány/, 110 asztal. A helyszínünk kicsi volt ennyi ember számára, nagy volt a hőség főleg az első napon, de a többin legalább enyhült a kinti időjárás, így egy fokkal jobb volt játszani bent.
Csütörtökön Classic Doubles-t (a labdamenet hátulról kezdődik, nem középről, mint a normál játékban, és nem lehet snake-et lőni) játszottam egy olyan lánnyal, akinek a játékát nem ismertem. Őt magát sem. Voltak jó pillanatai, de lényegében nem tudta felpasszolni a labdát, nem volt tényleges technikai tudása. Nagyot harcoltam mellette, voltak jó meccseink, de leginkább az egyedül való játékkal kellett küzdenem, egy párosban ez elég nagy hátrány, főleg, ha nem én kezdhetem a játékot középről, hogy biztosítsak magamnak elegendő labdát csatársoron. A világbajnok párost az eliminációs szakasz második meccsén vertük meg. 0:2-ről jöttünk vissza és nyertük meg 3:2-re az 5. szettben 6:4-re. Nagy skalp mondja mindenki, de nekem ez nem számít, mivel a következő meccsen a 8-ba jutásnál kudarcot vallottunk. Nagyon kevés labdám volt, és így nem sikerült győzni. A labdákat nem sikerült az ellenfél csatársoránál előrébb juttatnia a páromnak, így túl sok esélye volt az ellenfélnek gólt lőni. Ki is használta. Így classic doubles-ben a 9. helyen végeztünk.
Pénteken a női egyéni következett, ahol a kvalifikációs meccsek után szépen meneteltem az eliminációban. Úgy indult, hogy egy olyan asztalon játszottam először, ami annyira alacsony volt, hogy cipő nélkül kellett játszanom, hogy megfelelő magasságban legyek. Nem volt egyszerű, de az 5. szettben 5:3-ra győztem. További győzelmekkel folytattam, a többszörös világbajnok ellen is, aki ellen tavaly kikaptam, most szimpla 3:1-ben legyőztem. Egy osztrák ellenfél ellen játszottam 5 szettet utána, ahol 3:5-re kaptam ki az 5. szettben. Jól játszott, de valljuk be, többször mondta a „Sorry” szót, mind a csatársorához pattogó labdák és a kapusomról bepattanó góljai miatt. Nem voltam szerencsés sajnos, de ez egy dolog, a flow állapotból ki-be ugrálva nem lehet győzni. Így itt is a 9. helyen sikerült végeznem.
Szombaton a várva várt női párost játszottam a holland párommal Amber Starren-nal, akivel tavaly novemberben megnyertük a németországi p4p masters-et. Nagy remények fűztek ehhez a számhoz így. Amber babát vár, és a 6. hónapban van. Elég sok nehézséggel kellett megküzdenie ezen a világbajnokságon. A kvalifikációs meccsek nagyon jól alakultak, 4-ből 4 meccset nyertünk, és a legtöbb ponttal az 1. helyen végeztünk.
Az elimináció hamarosan kezdődött. Az ellen a csapat ellen játszottunk, akiket az eliminációban könnyedén megvertük. A csatár nem nagyon tudott gólt lőni, így sok labdával tudtam Amber játékát segíteni. Az eliminációban viszont, Ambernek a középpályás játéka nem volt az igazi, és sok labdáját védte a kapus, nekem pedig nem úgy ment a védés mint ahogyan a kavlifikációban. Hogy ennek az oka mi volt? Sajnos ugyanaz, mint az előző 2 napon, a flow-ból való kilépkedés. Nem tudtam úgy koncentrálni, ahogy szerettem volna, Amber fáradtsága pedig nagyban befolyásolt engem is. Női párosban a 16-ba jutásnál estünk ki. Nagy „meglepetés” volt mindenki számára, és nekünk is nagyon nagy csalódás.
Vasárnap vegyes párost játszottunk Virág Antallal, Antikával, a hazai nyílt páros párommal. Jól sikerült a kvalifikácónk, 4-ből 3 meccset nyertünk. Az eliminációban nagyon nehéz ellenfelek ellen játszottunk, és szépen haladtunk előre, sokszor olyan flow-t elkapva, hogy lehetetlen volt legyőzni minket. Talán a második meccsünk volt az ellen a nő ellen, aki ellen női párosban a kvalifikációban könnyen nyertünk, az eliminációban kikaptunk. Alig vártam, hogy elkezdődjön a meccs, és revansot vegyek rajta. Antinak nem mondtam el, nem akartam nyomást helyezni rá. A lánynak körülbelül 25 labdája volt a 3 szettben, egyet sikerült lőnie nekem… no more comment…. AAAA…. A 8-ba jutásnál osztrákok ellen játszottunk. A csatár az a 17 éves csodagyerek volt, aki a Garlando Világbajnokság egyéni bajnoka lett idén. Hozták az első szettet 3:5-re. A második szettben 5:3-re mi győztünk, majd a következő két szettben 4:5, 4:5-re kaptunk ki sajnos. Nagy volt a küzdés, és nagyon szoros mérkőzés volt úgy is, hogy nem 5 szettet játszottunk. Sajnálom nagyon, viszont az vigasztalt, hogy Antika mellett 90%-s játékban tudtam játszani, nagyon jó flow áramlásban, ami az előző napokon nem sikerült. Hogy mindez minek köszönhető? Egyrészt annak, hogy idén ez volt a második versenyem külföldön, az első pedig csak egy csapatverseny volt. Sajnos, ha a 4. napra érkezik meg az az állapot, amiben jól tudok játszani, az túl késő. Sajnos nem tudtam kijutni más versenyekre, és a Garlando VB-re sem tudtam elmenni egy hónappal ezelőtt. Nyilván sokat segített volna, és lendített volna a megfelelő állapotba jutáshoz ezen a versenyen.
Összegezve, életem, csocsós karrierem legrosszabbul sikerült versenye/világversenye volt. Sosem értem el ilyen rossz helyezéseket. A csalódottság mellett levontam a következtetéseket, és jövőre megpróbálok eljutni más külföldi versenyekre is, hogy megfelelő hozzáállással és állapotban tudjak a versenyeken játszani. A motivációm nagyon nagy, tudom, hogy az idei VB kudarcot kompenzálom a 2024-es szezonban.
Végül, de nem utolsó sorban szeretnék gratulálni a FAMOUS STEAK HOUSE által szponzorált Magyar Férfi Válogatott csapatnak, akiknek nagy győzelmekkel erős csapatok ellen végül 2. helyet sikerült megszerezniük. A döntőben a hollandok ellen maradtak alul. Nagyon szurkoltunk, és meg is lett az eredménye! SZÉP VOLT FIÚK!!!!
Ikervári Andreának is szeretnék gratulálni, aki német párjával a 3. helyet sikerült elhoznia női párosban!!! Nagyon örülök neked, Andi!!! Életed eredménye!!! Megdolgoztál érte!!!!
A versenyen junior / girl / U13 és U19 egyéni, páros és csapatverseny számok is folytak elég szép létszámmal.
A kerekesszékesek is helyt kaptak, szintén egyéni és páros számokban tudtak versenyezni egy külön teremben.
Köszönöm még egyszer a sok üzenetet és szurkolást! Legközelebb nem okozok csalódást, ígérem!!! Büszkék lesztek rám, és én is magamra!!! HAJRÁ MAGYARORSZÁG!!!!
2023.07.15.-én elindítottam a saját szervezésű CHAMPS of the CHAMPS versenysorozatot. Szombaton az első fordulóra vártuk Kollár Istvánnal a játékosokat, akik 2 Garlando asztalon tudtak megmérkőzni egymással. A hangulat és a meccsek szuper volt, elhivatott remek játékosokkal!!! Nagyon élveztem!!
A salgótarjánból érkező csapat egyikének, Gyulunak nem volt párja, így közös beleegyezéssel beálltam én is a versenybe.
Csoportmérkőzésekkel indultunk, mindenki mindenki ellen, majd győztes meccsek alapján, illetve a kapott és lőtt gólok arányában indítottunk egy DKO-s rendszert, ahol végül a következő módon alakult a top3:
1. Kántor Gyulu & Koncz Petra
2. Kiss Dávid & Szőlős Jani
3. Szirbusz Ati & Szabó Peti
A Pár család szuperül játszott, le a kalappal Gery és Nándi előtt, akik ifjú padavanjaimként 
harcoltak és tanultak nagyon sokat első versenyükön!!! Nagyon büszke vagyok rátok!!!
Reméljük legközelebb párban jöttök, vagy előre szóltok, és szerzünk nektek párokat, hogy én ne vegyem el a lehetőséget tőletek. Kicsit sajnálom, DE Gyulu remekül játszott, és a győzelmünk egyértelműen az ő közreműködésével sikerült (nem minden esetben mondható ez el!) Illetve nagyon élveztem a meccseket, a legtöbb szoros volt, és én is harcoltam!!!! 
Köszönöm, hogy beleegyeztetek, hogy játszhassak, és így Gyulu is tudott!!!
Következő forduló szeptemberben lesz, időpontokat egyeztetjük veletek, és keresünk egy a legtöbbünknek megfelelőt!
Köszönjük, hogy eljöttetek, Salgótarjánból is!!! Peti, Ati, szuperek vagytok!!!!
A 4 fordulós versenysorozatban a 3 legjobb eredményt számítjuk, majd a sorozat végén a ranglista alapján hirdetjük ki a CHAMPS of the CHAMPS vagyis a CHAMPS bajnokai címet!
Az 1. forduló utáni pontozás/ranglista
1. Koncz Petra – Szirbusz Gyula 100
2. Kiss Dávid – Szőlős János 90
3. Szirbusz Ati – Szabó Peti 80
4. Pár Nándi – Pár Gery 70
5. Kozma Gyuri – Stork Dániel 60
5. Tánczos Dénes – Pár Nándi 60:
Találkozunk szeptember 30.-án a 2. fordulón!
Tudják, hogy mi a hivatalos neve a csocsónak? És azt tudják, hogy ebben a sportágban van egy többszörös Európa-és ötszörös világbajnok versenyzőnk? A magyar csocsóvilág egyik legkiemelkedőbb egyéniségével, Koncz Petrával készített interjút a Frisshírek.
Frisshírek: Hogyan lesz egy szolnoki lányból Foosball-világbajnok?
Koncz Petra: Hogy valaki sikert érjen el regionális – magyarországi – szinten, vagy, hogy Európa-és világbajnoki-címet szerezzen, nagyon sok dolog kell hozzá, leginkább elkötelezettség, rengeteg idő és gyakorlás, illetve, ha már a megtanult, begyakorolt technikai dolgok működnek, akkor onnantól kezdve, ugye, nyilván ez már egy elmejáték. Régebben, olyan ’97-ben kezdtem el csocsózni és azelőtt mindenféle sportágat kipróbáltam, de éppen nem volt olyan, amivel klub-szerűen vagy annyira komolyan foglalkozzak, amennyire szerettem volna. Amikor ezzel a játékkal – akkor még nekem is csupán játék volt – megismerkedtem és, ahogy elkezdtem játszani, még nem egy tudatos dolog volt bennem. Igazából nem csináltam mást, mint az ellenfeleket utánoztam és az egész jól sikerült és már ott mondták nekem a srácok, hogy van tehetségem ehhez a játékhoz. Szóval egy szimpla felkéréssel indult ez az egész csocsó az életemben; hogy megyünk-e játszani és hát azután miután igent mondtam, onnantól kezdve fontos lett számomra társaságban lenni és a játékstílusomon dolgozni, a gyorsaságot és precizitást fejleszteni. Ez volt a közösségi és technikai része a csocsónak az életemben. A versenyeken pedig leginkább az a fontos, hogy ki a jobb, és hogy egy címet elérni elég sok játék eredménye, és mire eljutottam egy világbajnoki döntőhöz és végül győzedelmeskedtem, abban rengeteg munka van.
Az első világbajnoki címem 2010-ben szereztem meg, 2003-tól játszom versenyszerűen, úgyhogy nekem hét évembe került mire egy első helyezést meg tudtam szerezni.
Azelőtt pedig minden évben elhoztam a világbajnokságokról a második vagy a harmadik helyet. Valamelyik nap megszámoltam, 19 top három világbajnoki helyezésem van, amiből öt aranyérem. Rengeteg lemondás vezetett el a csúcsig, sok mindenről lemaradtam, sokszor sérülten játszottam. Akkoriban kick-boxoltam, emiatt sokszor fájt a kezem, így választanom kellett a két sportág között, és én akkor a csocsót választottam.
F.H: Mikor ismerkedtél meg ezzel a sporttal és mit kedveltél meg benne?
K.P: Szolnokon ismerkedtem meg ezzel a sporttal. Szolnokon játszottam először és, hogy mit kedveltem meg benne? Hát egyértelműen a játékot, hogy játszhattam valakivel, ugye társas játék ez, hiszen csapatban és egyéniben is tudsz játszani a versenyeken. Az volt az elsődleges számomra, hogy társaságban vagyok, jól szórakozunk és hát nem utolsósorban engem idegesített az, hogy ha valaki gólt lőtt nekem, de az is, hogy én nem tudtam gólt lőni másnak, ami azt jelentette számomra, hogy több gyakorlásra van szükségem és gyorsabb mozdulatokat kell megtanulnom. Először még csak hétvégén jártam el játszani, ugye, akkor még középiskolás voltam, emiatt hétköznap a tanulás volt az elsődleges, úgyhogy az elején emiatt csak hétvégente játszottam, de azt folyamatosan, aztán egyre többen lettünk és egyre lelkesebben álltam az asztalhoz. Majd Szegedre kerültem főiskolára, ahol szerencsére tudtam folytatni a gyakorlást. Én 2003-ban kezdtem el játszani versenyszerűen és abban az évben ismerkedtem meg a csapattársammal is – Dombi Pankával – akivel az első versenyünket meg is nyertük, majd egy szerencsés véletlen folytán Ausztriába sikerült kijutnunk egy versenyre, ahol újabb stílusokkal és hozzáállással találkozhattunk. Ezen a versenyen kapásból másodikak lettünk. Innentől a magunk menedzserévé is váltam, kalandos 3 év volt együtt. Tudatosan építettem már akkor a karrierem.
Elkezdtem termelni az érmeket, akár párosban, akár egyéniben.
Pankával a legjobb helyezésünk egy női páros világbajnokság harmadik helye.
F.H: Tehetség vagy kitartás kell ehhez a sporthoz?
K.P: A kitartás a legfontosabb ebben a sportágban is. Persze, nem árt az sem, ha tehetséges vagy. Komoly szellemi odafigyelést is igényel a csocsó, mert nagyon kell figyelni az ellenfélre is, hiszen folyamatosan támadsz és védekezel. Hihetetlen mértékű koncentrációt igénylő sportról beszélünk emiatt.
F.H: Neked mi az erősséged a csocsóban?
K.P: Mint, ahogy mondtam én rengeteget sportoltam és egyébként szinte minden sportban kiemelkedő voltam, ami fizikumomnak, az erőmnek, a dinamikámnak és a gyorsaságomnak is volt köszönhető. A pontosság és a precizitás ugyanúgy megvolt bennem, ez már Szolnokon kiderült – ahogy már korábban említettem – amikor előszőr kezdtem bele a csocsóba.
F.H: A futball egy hagyományosan férfi-sportnak mondott szakág, a FoosBall-ban, milyen a nemek aránya?
K.P: Hasonlóképpen a focihoz, a nők nyilván megtalálhatóak a csocsóban is. Több női csapat van. Sokak szerint a látványossággal és a gyorsasággal van a probléma, ha női fociról beszélünk. A női csocsóban véleményem szerint ez a precizitás hiányáról szól. Az arány egy világbajnokságon, ahol elindul mondjuk 800 játékos, abból csak körülbelül 200 a női induló. Ez az arány nagyjából a nagypályás focira is igaz. Itthon 20 aktív nő játszik, férfiaknál ez a szám nagyjából 100 főt jelent. Békéscsaba itthon a FoosBall utánpótlás nagyvárosa, Szegeden nemrégiben indult be, és
én magam is oktatok Szolnokon fiatalokat és figyelem a tehetségeket, akiknek segíteni is próbálok.
F.H: Miben más nemzetközileg ez a játék, mint idehaza? Milyen a hazai FoosBall-terep?
K.P: Egy nagy család ez, rengeteg emberrel találkoztam már a csocsó miatt, szinte kéthetente jártam versenyekre, külföldön pedig azért érdemes versenyezni, mert az eltérő kultúrák megismerése, a magyartól eltérő hozzáállás, az új emberek megismerése csak hozzátesz a játékomhoz és világszemléletemhez. Több asztaltípus létezik a FoosBall-ban, jelenleg 5 hivatalosan elfogadott van, ez is nagy kihívás egy játékosnak, hiszen kontinens-és ország-szerűen is mindenki mást preferál. A különböző asztalok pedig más-más játéktechnikát igényelnek, emiatt folyamatosan tanulunk mi is. Az eltérések a bábukban, a labdákban és az asztalok felszínén mutatkoznak meg. A különbségek egyébként mentálisan is jelentkeznek, a magyarok a FoosBall-ban precízek szeretnek lenni, míg a nyugati fiatalok célratörőbbek és több forrásuk van arra, hogy egy-egy versenyen elinduljanak. Én civilben nyelvtanár vagyok, abból finanszírozom a hobbim.
F.H: Melyik érmedre, sikeredre vagy a leginkább büszke?
K.P.:
A 2003-as első országos magyar bajnokságon való győzelem az, amire a legbüszkébb vagyok.
Ez volt az első bizonyítéka annak, hogy amivel az időmet töltöm, annak van értelme és ugye, a szüleim se tudták mi ez az egész a csocsóval, így nekik is bizonyítani tudtam. Emellett az első világbajnoki címemre is büszke vagyok. Rengeteg munka volt benne. Főleg úgy, hogy régebben sokan kinevették ezt a sportot. Sok kontinensen játszottam Malajziától egészen Amerikáig, mindegyik megmérettetésemre és győzelmemre nagy örömmel gondolok vissza. Győzni szeretek, győzni megyek! Én így állok hozzá.
F.H: Milyen megmérettetésekre készülsz a közeljövőben?
K.P: Augusztusban megyek a németországi VB-re. Arra edzek és készülök fel fizikailag és mentálisan is.
Fotók: Kiss János, és a szerző képei
Csocsóverseny – Szifon Zone a Palacsintafesztiválon Szolnokon!
Immár másodjára kért fel a Palacsinta Fesztivál, hogy csocsóversenyt szervezzek a fiataloknak. Idén is szép számmal jöttek a versenyzők, a tavalyi játékosok mellett új csapatok is érkeztek.
Szuper nap, nagy meccsek, gratulálok a résztvevőknek, különösen a top 3-nak és az 5. helyen végzett Kovács Léci és Kardos Eszter női csapatunknak!!! 
A tavalyi verseny bajnokai címvédők lettek!!!
Kisnémeti Zsolt – Törőcsik Levente
Tigyi Ádám – Vona Bálint
Szentesi Tamás – Kun Bence
4. Jenei Zalán – Berényi Marcell
5/6. Kovács Léci – Kardos Eszter és Jandácsik Dominik – Hábel Zalán
NYEREMÉNYEIK
1. helyezett: 2 db AirPods Pro
2. helyezett: 2 db Drón
3. helyezett: 2 db Beer & Burgers 10.000 Ft
Hamarosan találkozunk!!!
Táncos Dénes, köszönjük a segítséget!!! 
PK
November környékén kaptam a meghívást Budapestről. Zoli úgy keresett meg, hogy a főnöke odavan a csocsóért. Van egy Sardi csocsóasztaluk is a cégnél, és gyakran játszanak munka után. A meghívásomat teljes titokban tartották, említették, hogy annyira vártak már, hogy féltek el ne szólják magukat a főnök előtt. 🙂
December 14.-én érkeztem a budapesti céghez, mint jelentkező egy állásinterjúra. Ez volt a legegyszerűbb módja annak, hogy a főnök ráérjen, és biztosan bent legyen. 😀 Az igazgató üzenetet írt Zoliéknak, hogy mire megérkezik, kezdje el kitölteni a jelentkező az adatlapot. 🙂 Nem kezdtem…, ehelyett a csocsóasztalt méregettem. Nem sok időm volt, az ügyvezető igazgató belépett az irodába, Zoliék pedig nagy örömmel mutattak be engem. Sanyi az első másodpercekben nem tudta hova tenni a jelenlétemet, titokban lehet remélte, hogy a cégnél fogok elhelyezkedni. Gondoltam a csocsótudásommal még esélyem is lehet! 😀
Gyorsan elfoglaltuk az asztalt, és egyénivel kezdtem a játékot Sanyi ellen, majd párosra váltottunk, hogy mindenkinek jusson belőlem. 😀
Nagyon jó meccseket játszottunk, Sanyi szeretete a csocsó iránt a technikájában is megmutatkozik. Egyébként ő tanítja a többieket is a cégnél játszani. 🙂 Igen ügyesek, a védekezésük is lenyűgözően jó, nekem is kisebb kihívás volt. 🙂
Később ebédre is meghívtak. (Köszönöm szépen!) Ebéd közben a versenyzésről, szabályokról beszélgettünk, és hogy Sanyi szívesen visszatérne egy versenyre, hogy megnézze hol is áll jelenleg a versenymezőnyben.
Ebéd után egy kis levezető játék, a szabályok illusztrált bemutatása, és búcsú!
Sanyi többször említette aznap, hogy mennyire kedves ez az ötlet, és hogy mennyire örül neki, hogy engem meghívtak. Én is örültem! A vigyor mindenkinek az arcán, egy kis játék munka közben mindenkinek jól esett! 🙂
Köszönöm szépen még egyszer a meghívást, én is szuperül éreztem magam!
Köszönöm a fotókat is! 🙂 Kellemes Ünnepeket! 🙂
Februárban keresett meg Kelemen Péter, hogy szeretne egy csocsóversenyt a fesztiválon, tudnék-e segíteni. Természetesen nagyon örültem a megkeresésnek, úgyhogy máris elkezdtük szervezni a csocsóasztalok beszerzését és szállítását. A Magyar Csocsó Szövetség volt segítségünkre ebben, akik biztosítottak két asztalt péntekre. Köszönjük ezúton is! Különösen szeretnénk megköszönni az első három helyezettnek felajánlott értékes ajándékokat is, ami nem más volt, mint
Május 20.-án délben érkezett két segítőtársam, a női partnerem Imre Edina és férje András. Beszámoltam nekik a Tornado Európa Bajnokságról, majd elköszöntem egy órára, mivel volt még aznap egy skype-os angol órám. 14.00-kor végeztem, és hívtuk is a taxit, hogy időben odaérjünk a fesztiválra és beállítsuk az asztalokat a versenyre. Mivel a szállítás során darabokban voltak az asztalok, azokat előző nap szerelte össze a SZIFON vezetője, Kiss Márton! Hatalmas köszönet neki! A feladat nem volt kicsi, több segítő forrásra is szüksége volt; én üzenetekben próbáltam megfelelő instrukciókkal ellátni. Természetesen sikerrel járt! A helyszínre érve meg is bizonyosodtunk erről, a sorok elrendezése megfelelő volt, és a bábuk is jó felé néztek! 😀 A helyszínünk természetesen a SZIFON “sátor” volt, ahol Oláh Csenge és Kiss Márton már sürgött-forgott az előkészületekkel. Edináékkal a Garlando asztalból kiszereltük az érmevizsgálóhoz tartozó labdablokkolót, és beszinteztük mind a két asztalt. Egy Leonhart és egy Garlando asztalunk volt, mivel a célom egy multi-table-ös verseny szervezése volt.
15.00-kor elkezdtek érkezni a csapatok. Regisztráltuk őket, felírtuk egy kis cetlire a neveket, majd amikor 16 csapat összegyűlt, kisorsoltuk, hogy ki fog ki ellen játszani. 15.40-kor elkezdtem az eligazítást. Pár szabályt neveztem csak meg, amit a fiatalok is gyakorlat nélkül tudtak betartani: 1. nincs pörgetés; 2. ha kirepül a labda, az kapja meg hátul, aki nem a lövést indította; 3. ha nem érjük el a labdát a bábukkal, vagyis halott labda “dead ball” esetén, hova kerül az; 4. minden kezdett, és újrakezdett labdamenet előtt megkérdezzük az ellenfelet, hogy “Mehet-e?”, amit megerősítve kezdődhet is a játék.
Mivel összesen 3 órát kaptunk a verseny lebonyolítására, ezért 1 szett 9-et játszottunk az első körben, vagyis a 16-ból a 8-ba jutásba. A 8-ból 4-be formátumot váltottunk best of 3-re, vagyis 2 szettet kellett nyerniük a győzteseknek. A 4-ből a döntőbe jutásba, illetve a bronz és az arany meccseknél pedig best of 5, vagyis 3 szettes győzelemig emeltük a tétet.
A fiatalokat szuper volt nézni, ahogyan küzdöttek, ahogyan örültek, izgultak, remegett a kezük, vagy esetleg csalódottak voltak. Mind olyan érzelem, ami a fejlődésüket segíti. Ahogyan közelítettünk a döntő felé, egyre izgalmasabb meccseknek lehettünk szemtanúi. A 32 játékos közül, nagyon sok, igen tehetséges, jó kezű, jó reflexekkel rendelkező, gyors játékos volt.
Mindenki, aki részt vett ezen a versenyen, GYŐZTES!!!
Azért, mert társaságban voltak, izgultak, örültek, szomorúak vagy csalódottak voltak. ÉLŐben játszottak, és lehetőségük volt új emberekkel megismerkedni, és ha ez akkor nem történt meg, a későbbiekben bizonyára el fog az a kérdés hangozni, hogy “Te is játszottál a csocsóversenyen a Palacsinta fesztiválon, ugye?” Ez pedig, új barátságok kezdete lehet. Ezek a játékosok olyan új közösség megteremtésének alapjait tették le, ami pozitív egy új közösség, és egy új hobbi elsajátításának szempontjából is.
A facebookon lévő “Szolnoki Csocsó Klub”
( https://www.facebook.com/groups/2567917066763299 )
oldalán láthattok 60+ képet, és pár videót is a versenyről. Csatlakozva az oldalhoz tájékozódhattok minden olyan információról, hogy mikor, hol tudunk csocsózni, edzeni velem, vagy akár ti is megbeszélhettek a platformon találkozókat. Ez az oldal azért lett indítva, hogy mindenki, aki szeret csocsózni a városban csatlakozzon, és csocsós társakra találjon Szolnokon.
A BRONZ meccsből van egy-egy részlet videón,
az ARANY meccs pedig végig felvételre került. Az ARANY meccs azért volt még izgalmas, mivel 5 szettet játszottak Zsoltiék Tamásék ellen. Mivel mult-table-ös verseny volt, az egyik szettet a Garlandon, a másikat a Leonharton játszották felváltva, majd az 5. döntő szettben minden labdánál asztalt cseréltünk! Nagyon szoros volt a mérkőzés, csak gratulálni tudok mind a négy részvevőnek. Végül Zsolti és Levente került ki győztesként 7:5-re. Nézzétek meg: https://www.facebook.com/petra.koncz/videos/1073101219954889
A verseny TOP 4 helyezettje:
Találkozzunk péntekenként, nyáron pedig valószínűleg több alkalommal a SZIFON-ban!!!
Szeretnénk, ha minél többen lennénk, új barátságok születhetnének, és fejlődve játszhatnánk, és nem utolsó sorban rendezhetnénk kis versenyeket is. 🙂
KÖSZÖNJÜK Kelemen Peti, KÖSZÖNJÜK Palacsinta Fesztivál, KÖSZÖNJÜK Szifon – Kiss Márton / Oláh Csenge!! KÖSZÖNJÜK Imre Edina és András!
Jövőre reméljük ugyanitt találkozunk! 🙂
9 év… 2013-ban voltam utoljára Tornado versenyen, ami szintén Európa Bajnokság volt Németországban. Ott női egyéni első, női páros 2.(Asimenia Kiroglou-val), vegyes páros 2. (Ryan Moore-ral), és pro páros 3. helyet (Csige Tomival) hoztam haza. Nagyon büszke voltam. 9 év után végre újra ringbe szállhattam, és izgatottan szálltam fel a repülőre csütörtökön reggel 7.00-kor. Hogy kiérjek ilyen korán a reptérre, 3-kor kellett kelnem. 2:26-kor viszont már kipattant a szemem, és máris készülődni kezdtem. Tiger Zoli barátom, aki mindig segítségemre van, (nagyon hálás vagyok, nagyon szeretlek, köszönöm neked!!!!), jött értem, és 4.30-kor már úton is voltunk. Hamarosan a reptéren találtam magam; leadtam a poggyászomat, és a kapunál vártam a beszállást.
Az idő tökéletes volt, fentről mindent tisztán láttam, kattintottam is pár képet London nevezetességeiről,
majd leszállva Heathrow-n, vártam az überemet. Az utazás is nagyon drága Angliában, az über is, de mégis ez volt a legolcsóbb módja az A-ból B-be jutásnak.
Szász Geri, magyar csocsós, aki szintén Renátóéknál szállt meg, várt kint a ház előtt. Kedves fogadtatás volt. Betérve a házba pedig végre megölelhettem rég nem látott barátomat is, Renato Pavesi-t és találkozhattam fantasztikus barátnőjével, Brigivel is. Nem beszélve két kis English cocker spaniel kutyusukról, Lunáról és Stelláról, akik úgy üdvözöltek, mintha ezer éve ismertük volna egymást. 🙂
(Mikor kiderült két hónappal ezelőtt, hogy Angliában London mellett lesz Tornado EB, rögtön felkerestem Renátót, hogy remélem jön, és találkozunk. Azt mondta, nem nagyon játszott Tornadon mostanában, úgyhogy nem tudja. Viszont mondta, hogy ott lakik nem messze a helyszíntől, így gyorsan be is jelentkeztem hozzá, hogy akkor nála szállok meg. 🙂 Sokat beszélgettünk, és mondtam, hogy még két hónap van, gyakorolni is tud addig, és játszhatunk is. Renátó pár nap múlva jelentkezett, hogy szerzett egy Tornado asztalt, és akkor éreztem benne a motivációt; nagyon örültem, hogy együtt tölthetünk így 4 versenynapot. 🙂 )
Geri ebédre steak-et készített nekünk édesburgonyával. Fine dining volt….a tányér díszítése is olyan volt, mintha egy Michelin csillagos étteremben lettünk volna. Köszönjük Geri!!! Kis chill a teraszon, és 15.00-kor már az überben ültünk a verseny helyszínére, ahova Brigi és a kutyusok is jöttek. Egy gigantikus könyvtár alsó szintjén voltunk egy rendezvényteremben, aminek légkondicionálása remek volt, sportolóknak igen kedvező. Nem is volt semmilyen panasz ezzel kapcsolatban, aminek nagyon örültünk. Volt már olyan helyszínünk, ahol annyira meleg volt, hogy a pára lecsapódása miatt rettentően csúszott még a labda is az asztalok felszínén.
Csütörtökön csatárlövéssel és kapusharccal kezdtünk. Lépkedtem előre az egyeneságon mindkét kategóriában, majd a vigaszágon találtam magam. Kapusharcban 5. helyen végeztem,
viszont csatárlövésben elszúrtak a szervezők valamit, és kitettek a vigaszágról, anélkül, hogy lejátszottam volna a meccset. 😦
Később Monster DYP (sorsolásos páros) következett, aminek az a lényege, hogy minden meccsen más párt kapsz. Az első meccsemen nem jelent meg a párom, így 0:7-es vesztett meccsel indítottam. Szerencsétlen első nap. A napot hajnali egykor zártuk, és 2.00 után értünk haza és tudtunk lepihenni.
4 órás alvás után, fáradtan ébresztett a telefonom. Ekkor Luna bejött, mivel nyitva hagytam az ajtót este, és kedves ébresztőként nyalogatta az arcomat. 😀 Tök cuki volt, gyorsan fel is ébredtem. Lelkesen indultunk pénteken a versenyre, mivel Geri ismét csodálatos reggelivel várt minket. Toast buggyantott tojással. 😛
10-kor Nations Cup-pal, Nemzetek versenyével indítottuk a napot. Csapatkapitányként Ikervári Robit választottuk meg, ő csak mint edző játszott velünk.
A tagok: Ikervári Andi, Felső Kata, Szász Geri és Én.
A formátum: 40 gól elérése 2 egyéni és 2 páros által, amiben mindenkinek 10 gólt kell elérni, vagy hozhatja fel lemaradását.
1. 1. egyéni (10 gólig)
2. 1. páros (20 gólig)
3. 2. egyéni (30 gólig)
4. 2. páros (40 gólig)
Előnyerőként indítottunk, majd játszottuk a második körben a meccset a bolgárok ellen. A felállásunk nyerőnek bizonyult. Én játszottam az első egyénit, majd az első párost Felső Katával, majd Szász Geri a második egyénit, majd Geri és Andi a második párost. A meccset megnyertük, így két győztes meccsel biztos továbbjutók voltunk, mivel 60% jut tovább. A következő meccset így kísérleti meccsnek vettük, és felállást változtattunk. Bár 3 ponttal kikaptunk, megbizonyosodtunk róla, hogy az első felállást fogjuk használni az egyeneságú meccseken.
Ekkor jött a hideg zuhany. A szervezők, időhiányra hivatkozva, megváltoztatták a továbbjutók %-át 40-re, így 5.-ként végezve fejeztük be a Nemzetek Kupáját. A felháborodásunk és csalódásunk nem volt kicsi, hiszen, ha ezt tudjuk, nem változtatunk felállást a 3. meccsen, hanem a már bevált felállásban játszunk, és akár meg is nyerhettük volna, és továbbjutunk. Amikor a szervezők bejelentették a formátum változtatást, mi a terem melletti helységben ültünk és beszéltük meg a következő meccs felállását. Nem hallotta egyikünk sem ezt a bejelentést. Nagyon csalódottak voltunk.
Ugyanezen a napon, 17.00-kor kezdődött a vegyes páros, amiben osztrák bajnok párommal, Kevin Hundstorferrel indultunk. A kvalifikációs meccsek viszonylag simák voltak, egy meccs volt nehéz, 8:8-nál Kevin hátrament, védett egy meccslabdát, amit előrejuttatott, én pedig megszereztem a csatársoromnál. Mivel Kevin snake-jét jól védte az ellenfél kapusa, húzásra váltott, így a meccs alatt megfigyelhettem, hogyan védekezik a kapus. A labdát beállítva húzáshoz, megfigyeltem, hogy nem változtatott védekezést, így nem kértem időt, és adtam át Kevinnek a lövés lehetőségét, hanem vállalva a kockázatot, elvállaltam a lövést, és belőttem a már megfigyelt védekezésen. 9:8 nekünk. A kvalifikációs meccseket kivétel nélkül megnyertük, így a legjobb csapatként indítottuk az eliminációt. Két győztes meccs után találkoztunk újra ezzel a csapattal. Kemény meccs volt. 2:2 volt a szettállás. Ekkorra viszont elég időm volt kiismerni az ellenfelet, és az 5. szettben nem engedtem be gólt, így 5:0-ra nyertük a döntő 5. szettet. Lépkedtünk tovább, majd megnyerve a döntőbe jutást következett a meccs az ARANYÉRT!!! Lukas Mayerhof (AUT) és Ivana Francikova (CZE) ellen folyt a nagy harc hajnali 1.00-kor. Kevin nagyon fáradt volt, hullámzóan játszott. Lukas snake-kel kezdett, de mivel minden lövését védtem, húzásra váltott. Azt is nagy százalékban védtem. Hátulról jött sok bepattant szerencsés gól, így 2:2 volt a szettállás. Nagy levegő, utolsó mindent eldöntő szett. Kezdtek egy szerencsés góllal hátulról. Majd egy hosszú húzás Lukastól. 0:2. Kevinnek nem megy a középpálya, és ha labdája van, Ivana védi. Nem engedem, gondoltam, és onnantól kezdve a csatársorról nem kaptunk gólt (6 védett labda). Védtem, majd lőttem egy gólt hátulról. 1:2. Lukasnál ismét a labda, védek, majd újra védek, és lövök még egy gólt. 2:2. A következő gólt középről kaptuk. 2:3. Majd Kevin lő két gólt!!! 4:3. Lukas kezd, átpasszolja, védek, a labda Kevinnél elöl. Ivana véd, a labda Lukashoz kerül. Kevin blokkolja a középpályás passzát, majd egy csodálatosan kivitelezett középpályás bomba lövéssel 5:3-ra megnyertük a vegyes párost! Fel sem fogtam, hogy megnyertük, olyan gyorsan történt az utolsó gólunk!!! Nagyon boldog voltam, miután kiléptem a “fight mode”-ból! 😀
Ekkor lépett oda hozzám Renátó, gratulált, és akkor vettem észre a nyakában csillogó aranyat. “Nyertél?” Kérdeztem hihetetlen örömmel. (Renátó a pénteki sorsolásos párosban indult, akit Sandro Grünerrel (AUT) sorsolták össze)
“Nyertünk!” – mondta Renato. Csodálatos volt a dupla öröm. :))) Boldogan hívtuk az übert és 2 után értünk haza ismét. Kitettük a győzelmi kupát és érmet az asztalra, hogy ha a többiek felébrednek, lássák az aznapi inspirációt! 🙂
Szombaton reggel, újabb 4 óra alvás után ébredtem. Bedurrant izmok, viszont vészes fájdalom nélkül übereztünk a könyvtárba. 🙂 Renátóval kezdtük a no-pro párost 9-kor. DKO-s tábla volt, és szépen haladtunk előre.
Én csatárkodtam, Renató pedig szuperül védve és játszva hátul nyertük a meccseket. Jött egy kemény páros, és a 9. helyre kerültünk a vigaszágon, így onnan meneteltünk tovább. A 3. helyért következett a meccs, és ismét azok ellen találtuk szembe magunkat, akik ellen kikaptunk az egyeneságon. Most jobban teljesítettünk, de végül alul maradtunk a csatában, így az előkelő 4. helyet sikerült megszereznünk. Az ellenfelünk pedig megnyerte a kategóriát. Jól játszottak, viszont a nyílt párosban 3.-ok lettek, így nem feltétlenül tartottuk elfogadhatónak, hogy no-pro párosban indultak. De ez van. Szuperül játszottunk, nagyon nagy meccseket vívtunk, és nagyon örülünk a 4. helynek is.
A no-pro páros épphogy befejeződött, indult is a női páros. Radostina Lyubomirova, bulgár fiatal játékossal beszéltük meg interneten, hogy együtt játszunk. Ő akkor született, amikor én kezdtem csocsózni, de bíztam benne, és reméltem, hogy ahogy mondja, sokat gyakorol, és jól fog menni a közös játék. Sajnos ez a hátránya a nemzetközi versenyeknek, hogy a megszokott párjaim nem tudnak velem jönni mindenhova, így ilyenkor párt keresve online próbálkozunk akár ismeretlenül is. Leginkább azért ismeretlenül, mert az 5 éves kihagyásom alatt, sok új játékos érkezett a mezőnybe, így a legtöbb játékost itt a londoni versenyen nem is ismertem. Az első két kvalifikációs meccsünket veszítettük, nem igazán jött bele a kapusom a játékba, sok labdát veszített és a védekezés is rosszul ment neki, nem beszélve a labda átjuttatásáról a pályán. Minden tudásomat és győzni akarásomat felhasználva nyertük a következő 3 meccsünket, nem adva a kapusomnak sok feladatot. Feljutva a PRO divízióba kezdtük az eliminációs meccseinket.
Radi játéka a meccsek alatt fejlődött, már nem hagyta visszapattanni a labdákat a csatárhoz, és a védekezés is ment néha neki. Nyertük az első meccsünket, igyekeztem nem adni neki sok feladatot. Majd a következő meccsen veszítettük az első szettet. Mondtam neki, hogy ha előbb érik el a 3 gólt mint mi, cserélünk. 2:2-nél ők rúgtak még egy gólt, így hátra mentem, védtem sok labdát, és a maradék 3 gólt belőttem hátulról. 1:1 a szett állás. Új lendülettel mentem előre csatárkodni, és nyertük meg a következő két szettet, így 3:1-el jutottunk az elődöntőbe. Olyan pár ellen játszottunk, akik évek óta játszanak együtt, és nyerik a bajnokságokat. Mivel no-pro párosban Renatóval sima győzelmünk volt ellenük, reméltem, hogy tudom hozni azt a formámat, viszont a kapusnak nagy szerepe lesz. Tudtam, hogy nagyon nehéz meccs lesz. Az első szettet hoztuk. A következőkben sajnos viszont kikaptunk, a labda állandóan az ellenfél csatáránál volt. Radinak gondja volt a védekezéssel, de leginkább a labda fellövésével. Én is hibáztam sajnos. Így maradt a bronz meccs, amit végül újabb kemény harcban, de megnyertük, így egy bronzot sikerült női párosban haza hozni. Viszonylag jó időben játszottam az utolsó meccset, így éjfélkor már otthon is voltam. Brigi jött a helyszínre, és együtt mentünk, a fiúkat pedig ott hagytuk sorsolásos és kétlabdás pároson.
Vasárnap, végre 7 órás alvás után ébresztett Luna és Stella. Az ajtómat nyitva felejtettem ismét, így ahogy csörgött az ébresztőm, ők máris szaladtak be, mellső lábaikkal az ágyra támaszkodva adták a reggeli puszikat. 🙂 Szokatlan ébredés volt számomra, próbáltam őket letolni az ágyamról, hogy levegőt kapjak. Ekkor jött be Brigi, és mondta nekik, hogy “Nem mindenki szeret így ébredni, gyertek”. 🙂 Cukik voltak. ❤
Geri hajnalban haza utazott, ő nem egyénizett, mi pedig Renátóval reggeliztünk, és már úton is voltunk. 10.00-kor kezdtem a női egyéni kvalifikációt. Egy szett 9 gólig. A legtöbb gól 5 volt, amit tudtak ellenem lőni, de általában kevesebbet. Jó kezdet, gondoltam. Csak így tovább. A kvalifikációt vesztes meccs nélkül legjobbként zártam, így számítottam egy könnyű ellenfélre az első eliminációs meccsemen, amit 3:0-ra nyertem. Itt természetesen best of 5, vagyis 3 nyert szettet játszunk.
A következő meccsem az angol bajnok Alice Warr ellen játszottam. Párosban játszottunk ellenük, elég jó snake lövése volt. A meccs szokás szerint azzal kezdődött, hogy megismerjem az egyéni játékát. Sajnos az az 5 év kihagyás sok volt, sok új játékos jött, így beletelik pár szettbe/meccsbe/versenybe, hogy megismerjem ezeket a játékosokat és hogy hogyan kell játszani ellenük. Alice elvitte az első szettet, és a másodikban 0:4-re vezetett, amikor is bekapcsoltam a turbógépet, amivel 4:4-re visszahoztam a szettet. Ekkor már teljesen kiismertem a játékát, viszont sikerült a blokkolásom ellenére megszereznie a labdát a csatársoránál, és belőtte. 0:2-re ment. Mivel a gépezet már be volt indítva, a következő két szettet nyertem nagyon simán, az ötödik szettben pedig 5:0-ra zártam a meccset.
A döntőbe jutás következett a német Pia-susanne Merbach ellen. Hasonlóan indítottam. Nem ismertem a játékát, és annak ellenére, hogy jó középpályája és csatársora van, sok szerencsés, innen-onnan bepattanó gólt lőtt. Az első szettben 3 ilyen volt. A második szettben rekordot döntött, mind az 5 gólja szerencsés, falról, bábukról bepattanó labda volt. Ez eléggé rosszul jött, hiszen nem tudtam belemerülni a játékba. A bíró is azt mondta, hogy “Very unluky.” 😦 Bár nyertem a következő szettemet, a 4.-ben is mindent megtettem, de két szerencsés gólt lőtt akkor is. Lehetőségem így nem volt elég, és megnyerte a 4. szettet, így 1:3-ra kikaptam ellene.
Következett a bronz meccs Ivana Francikova cseh játékos ellen, aki ellen a vegyes páros döntőt játszottuk. A meccs alatt sok szerencsés gólja volt hátulról, így kicsit izgulva léptem az asztalhoz. Természetesen :S, mint az előző meccseimnél, az első két szettet hozta: 0:2, de onnan felálltam és hoztam a következő kettőt, majd az ötödik szettben 5:3-ra nyertem, ezzel hoztam haza női egyéniben is a bronz érmet.
Fáradtan, és csalódottan néztem a nyílt egyéni döntőt. A fáradtságom érthető volt, a csalódottságomat sokak nem értették. Én viszont 3 aranyért mentem, nem pedig 1 arany, két bronzért. Ahogy telik az idő, próbálom máshogyan felfogni, hiszen az elmúlt 8 évben 5 évig nem játszottam, 3ban pedig 8 hónap karantén volt, és ezek között maximum 5 külföldi versenyem. Vissza kell rázódnom a nemzetközi harcokba is, megismerni és kiismerni az ellenfeleket, amikhez egyre közelebb jutok, és ezek tudatában megyek a következő aranyakért!
Renátóval éjszaka, 23.00 körül estünk haza. Leültünk még egy órára beszélgetni Brigivel, vacsoráztunk, majd ágynak estünk.
Hétfőn 11.30-kor ébredtem fel, végre ébresztő nélkül. Jó volt ennyit aludni, hiszen szerda 2.30-tól vasárnap estig (4+4+7) 15 órát sikerült összesen aludni. Nagyon fáradt voltam. Elmentünk repülőjegyet nyomtatni, 1 fontért egy dokumentumot. LoL Majd vettünk kínait és haza sétáltunk. Olyan édes-savanyú csirkehúst ettünk, ami Magyarországon nincsen. Nagyon finom volt. 🙂 Hamarosan idő volt, és hívtuk az übert a reptérre. Következett, hál’ istennek az utazásom utolsó nem szerencsés szintuációja, amikor is a gépezet azt mondta, hogy nincs baggage allowance-om, vagyis nem veszik be a táskámat. Nem is értettem, hiszen azért került ilyen sokba a repjegyem, mert kértem hozzá. Természetesen nem volt egy ember sem, aki ebben segítségemre lett volna, minden gép alapú volt. Így ki kellett dobnom minden kozmetikumomat, minden folyadékot, ami 100 ml-es kiszerelésnél nagyobb volt. Miután a kontrollon átmentem, természetesen a táskám az elkülönített futószalagon érkezett, és már mentem is, hogy ugyan mi van még a táskámban, ami idefelé nem volt probléma, mert ment a gép aljába. Kinyittatták a táskámat, és találtak még egy-két kozmetikumot, amit szintén kidobtak. Nagyon örültem… Viszont szerencsére a táskámért nem kellett plusz pénzt fizetnem, bepaszíroztam a kézitáskámat a poggyászba, és fel tudtam vinni a gépre.
Hajnali 0:30kor szállt le a gépem. Tiger Zolit hívtam, hogy kint vagyok, tud jönni értem a 2B elé. Nagyon örültem Zolinak. Az úton hazafelé beszámoltam neki mindenről. A sok csalódásról, és a csodálatos vendéglátásról Rentátótól és Brigitől, a sok jó meccsről, és hogy milyen jó volt újra 9 év után Tornadon játszani. Legközelebb haza hozom a 3 aranyat!
Utoljára, a TSV SCHMIDEN csapattal, 2019 novemberében játszottunk az Európa Bajnokok Ligája döntőjében Szlovéniában, ahol az előkelő 2. helyezést értük el. Nem sok hiányzott a győzelemhez, de végül alul maradtunk az utolsó szettben. Majd egy két éves kihagyás jött a Covid-19 vírushelyzet miatt, úgyhogy nagyon vártuk már, hogy újra találkozzunk és játszunk a csapattal. 17.-én jött a hír, hogy lebetegedett az egyik játékosunk, így nem lesz meg a 6 fő a csapatban, ami két szett vereséget jelent. Szerencsére a “helyzetnek köszönhetően”, kereshettünk ideiglenes játékost, és sikerült is, Alexia, egy francia lány döntött úgy, hogy csatlakozik hozzánk a hétvégére, így neki köszönhetően, a csapat létszáma megfelelő volt, elérte a minimumot.
18.-án reggel frissen ébredtem, mint mindig, ha versenyre utazásról van szó, főleg ha repülővel megyek. Gyors készülődés, csomagolás, repülőjegy nyomtatás, és már a vonaton is ültem. A Ferihegyi megállóból a 200E számú busszal pedig már a reptérre is érkeztem igen gyorsan. Check-in, duty-free boltok, és máris a kezemben szorongattam a cukorkáimat, a rágóimat és az innivalómat. Így szállok fel, és le. A 2001-ben történt felszállásnál és leszállásnál megélt szörnyű nyomáskülönbséget a fülem és a fejem nagyon rosszul viselte, így azóta mindig felkészülve szállok fedélzetre.
A repülőút 1 óra 10 perc volt, a nürnbergi repülőtéren pedig csapattársam Cutter és kislánya jöttek értem. 3,5 óra autóút után érkeztünk Magdeburgba a Maritim Hotelbe, versenyünk helyszínére.
Németországban általában a Maritim Hotellánc egyike adja a helyszínt a versenyeinknek, mivel hatalmas rendezvényterme van, ahol 100 asztal és több száz játékos kényelmesen elfér.
Persze a legtöbb játékos ebben az időben érkezett, így a becsekkolás hosszú időt vett igénybe, főleg a formalitások a Covid helyzet miatt, így a hotelnek és a versenyszervezőknek bemutatva igazolásunkat kaptunk egy-egy karszalagot. Akik oltás nélkül érkeztek, minden reggel tesztet kellett csináltatniuk, ugyanúgy mint a tavalyi VB-n. Csak ha játszottál vehetted le a maszkot, minden más esetben a viselése kötelező volt.
Este 10 után tudtunk csak mindennel végezni, és majdnem éjfélkor kaptuk meg a rendelt vacsoránkat is az Alex étteremben.
Többek közülünk nagyon fáradt volt, így az éjszakát hamarosan zártuk, és visszavonultunk hotel szobáinkba.
A hétvégi napirendünk a következő képen alakult, 3-3 meccs mindkét nap:
A meccsek lebonyolítása a következőképpen folyt:
Hogy melyik párost és melyik egyénit ki játssza a meccsen, mindig attól függött, hogy ki ellen játszottunk. Ez alapján megpróbáltuk kitalálni, hogy ki fogja az ellenfélnél játszani azokat. Legalább egy- másfél óránk volt arra, hogy összeállítsuk a csapat felbontását (egyénire és párosokra; egy játékos csak két meccset játszhat: pl. egy egyénit és egy párost, vagy két párost, két egyénit nem játszhat). A meccs kezdete előtt kaptuk meg az ellenfél csapatbontását, és ők is a miénket).
Szombaton a közös reggeli után, gyülekeztünk a teremben. Sajnos még nem volt egyikünk sem képben, és elvesztettük az első meccset. A meccsek között minimum egy óra szünetünk volt, így a hotel halljában készültünk a következő meccsekre.
Átgondolva a csapatfelosztást, változtattunk és új felállást próbáltunk ki. A második meccsünkön győztünk, a harmadikon pedig döntetlent játszottunk.
Viszonylag jó időben 18.00-kor végeztünk, így az aznapi tapasztalatainkat egy görög étteremben beszéltük át. A kiszolgálás és az éttermi dolgozók szuper barátságosak voltak, körülbelül fél óránként érkeztek 6 felessel, ami uzó és bor keverék volt, ami egyébként igen ízletes volt. Egy üveggel kaptunk is ajándékba tőlük, miután fizettünk.
Bár páran maradtak még a hotel halljában egy italra, én eléggé fáradt voltam, így most nem csatlakoztam hozzájuk, hanem visszavonultam a szobámba pihenni vasárnapra.
Reggel sokkal jobban ébredtem, mint szombaton, így a kiadós reggeli után, teljes erőbedobással álltam az asztalhoz. Az első meccsünket nyertük, majd a másodikhoz készültünk. Miután összeállítottuk a listánkat, hogy melyikünk játssza a párosokat illetve az egyéniket, megdöbbenve kaptuk a hírt az ellenfelünktől, hogy két játékosuknak pozitív lett a reggeli Covid tesztje, így a csapat összeállításunk felborult, és sajnos vereséggel is zártunk. Ez csak abban volt csalódás, hogy a csapatnak szólnia kellett volna előtte. Ezt mi is csak később tudtuk meg, hogy kötelességük lett volna szólni, hogy úgy állítsuk össze a csapatot. Sajnos már nem tehettünk semmit ez ügyben.
Az utolsó meccsünk egy másik erős csapat ellen volt, akik megverték a mi szombat reggeli első ellenfelünket, akik ellen mi kikaptunk. 1,5 óránk volt a meccsig, így volt elég időnk eldönteni, hogy ki melyik meccset és mikor játssza. Az összeállításunk sikeres volt. Az utolsó páros meccs előtt döntetlen volt az állás. 5:5. Cindyvel, luxemburgi csapattársammal játszottuk az utolsó páros meccset, és mindkét szettet megnyertük, ezzel győzelmet szereztünk a csapatunknak, 7:5-re, és bebiztosítottuk pozíciónkat, és kvalifikáltunk az augusztusi döntőre.
A napot 6-kor zártuk, és hamarosan mind az autóban ültünk hazafelé. Én Cutterral és Leonie-val utaztam vissza Nürnbergbe, majd az Azimut Hotelban elfoglalva szobámat, szinte azonnal ágynak estem.
Mivel hétfőn csak 17.50-kor indult a gépem, check-out a hotelből pedig 11.00-kor volt, reggeli után, az utazó táskámat a hotelban hagyva, térképpel a kezemben elindultam felfedezni Nürnberget. Az idő csodaszép volt, így egy nagyon kellemes igen hosszú sétát produkáltam az óvárosban. Két nap csocsózás után, eléggé fárasztó és fájdalmas volt a lábaimnak a séta, de megérte. Egy pár kép a városról:
Cutter volt olyan kedves, hogy értem jött, és kivitt a reptérre, este 8-kor pedig már Budapesten élvezhettem újra a maszknélküliséget.
Köszönet a csapatnak, szuperül éreztem magam ismét, és köszönet a BRAINS zenekarnak, akiket hallgatva biztosították nekem a megfelelő hangulatba kerülést az asztalnál! ❤
Petra Koncz 