November környékén kaptam a meghívást Budapestről. Zoli úgy keresett meg, hogy a főnöke odavan a csocsóért. Van egy Sardi csocsóasztaluk is a cégnél, és gyakran játszanak munka után. A meghívásomat teljes titokban tartották, említették, hogy annyira vártak már, hogy féltek el ne szólják magukat a főnök előtt. 🙂
December 14.-én érkeztem a budapesti céghez, mint jelentkező egy állásinterjúra. Ez volt a legegyszerűbb módja annak, hogy a főnök ráérjen, és biztosan bent legyen. 😀 Az igazgató üzenetet írt Zoliéknak, hogy mire megérkezik, kezdje el kitölteni a jelentkező az adatlapot. 🙂 Nem kezdtem…, ehelyett a csocsóasztalt méregettem. Nem sok időm volt, az ügyvezető igazgató belépett az irodába, Zoliék pedig nagy örömmel mutattak be engem. Sanyi az első másodpercekben nem tudta hova tenni a jelenlétemet, titokban lehet remélte, hogy a cégnél fogok elhelyezkedni. Gondoltam a csocsótudásommal még esélyem is lehet! 😀
Gyorsan elfoglaltuk az asztalt, és egyénivel kezdtem a játékot Sanyi ellen, majd párosra váltottunk, hogy mindenkinek jusson belőlem. 😀
Nagyon jó meccseket játszottunk, Sanyi szeretete a csocsó iránt a technikájában is megmutatkozik. Egyébként ő tanítja a többieket is a cégnél játszani. 🙂 Igen ügyesek, a védekezésük is lenyűgözően jó, nekem is kisebb kihívás volt. 🙂
Később ebédre is meghívtak. (Köszönöm szépen!) Ebéd közben a versenyzésről, szabályokról beszélgettünk, és hogy Sanyi szívesen visszatérne egy versenyre, hogy megnézze hol is áll jelenleg a versenymezőnyben.
Ebéd után egy kis levezető játék, a szabályok illusztrált bemutatása, és búcsú!
Sanyi többször említette aznap, hogy mennyire kedves ez az ötlet, és hogy mennyire örül neki, hogy engem meghívtak. Én is örültem! A vigyor mindenkinek az arcán, egy kis játék munka közben mindenkinek jól esett! 🙂
Köszönöm szépen még egyszer a meghívást, én is szuperül éreztem magam! Köszönöm a fotókat is! 🙂 Kellemes Ünnepeket! 🙂
Februárban keresett meg Kelemen Péter, hogy szeretne egy csocsóversenyt a fesztiválon, tudnék-e segíteni. Természetesen nagyon örültem a megkeresésnek, úgyhogy máris elkezdtük szervezni a csocsóasztalok beszerzését és szállítását. A Magyar Csocsó Szövetség volt segítségünkre ebben, akik biztosítottak két asztalt péntekre. Köszönjük ezúton is! Különösen szeretnénk megköszönni az első három helyezettnek felajánlott értékes ajándékokat is, ami nem más volt, mint
helyezett: 2 db apple airpods pro
helyezett: 2 db DJI Tello Drón
Beer & Burgers utalvány 10.000 FT
Május 20.-án délben érkezett két segítőtársam, a női partnerem Imre Edina és férje András. Beszámoltam nekik a Tornado Európa Bajnokságról, majd elköszöntem egy órára, mivel volt még aznap egy skype-os angol órám. 14.00-kor végeztem, és hívtuk is a taxit, hogy időben odaérjünk a fesztiválra és beállítsuk az asztalokat a versenyre. Mivel a szállítás során darabokban voltak az asztalok, azokat előző nap szerelte össze a SZIFON vezetője, Kiss Márton! Hatalmas köszönet neki! A feladat nem volt kicsi, több segítő forrásra is szüksége volt; én üzenetekben próbáltam megfelelő instrukciókkal ellátni. Természetesen sikerrel járt! A helyszínre érve meg is bizonyosodtunk erről, a sorok elrendezése megfelelő volt, és a bábuk is jó felé néztek! 😀 A helyszínünk természetesen a SZIFON “sátor” volt, ahol Oláh Csenge és Kiss Márton már sürgött-forgott az előkészületekkel. Edináékkal a Garlando asztalból kiszereltük az érmevizsgálóhoz tartozó labdablokkolót, és beszinteztük mind a két asztalt. Egy Leonhart és egy Garlando asztalunk volt, mivel a célom egy multi-table-ös verseny szervezése volt. 15.00-kor elkezdtek érkezni a csapatok. Regisztráltuk őket, felírtuk egy kis cetlire a neveket, majd amikor 16 csapat összegyűlt, kisorsoltuk, hogy ki fog ki ellen játszani. 15.40-kor elkezdtem az eligazítást. Pár szabályt neveztem csak meg, amit a fiatalok is gyakorlat nélkül tudtak betartani: 1. nincs pörgetés; 2. ha kirepül a labda, az kapja meg hátul, aki nem a lövést indította; 3. ha nem érjük el a labdát a bábukkal, vagyis halott labda “dead ball” esetén, hova kerül az; 4. minden kezdett, és újrakezdett labdamenet előtt megkérdezzük az ellenfelet, hogy “Mehet-e?”, amit megerősítve kezdődhet is a játék.
Mivel összesen 3 órát kaptunk a verseny lebonyolítására, ezért 1 szett 9-et játszottunk az első körben, vagyis a 16-ból a 8-ba jutásba. A 8-ból 4-be formátumot váltottunk best of 3-re, vagyis 2 szettet kellett nyerniük a győzteseknek. A 4-ből a döntőbe jutásba, illetve a bronz és az arany meccseknél pedig best of 5, vagyis 3 szettes győzelemig emeltük a tétet.
A fiatalokat szuper volt nézni, ahogyan küzdöttek, ahogyan örültek, izgultak, remegett a kezük, vagy esetleg csalódottak voltak. Mind olyan érzelem, ami a fejlődésüket segíti. Ahogyan közelítettünk a döntő felé, egyre izgalmasabb meccseknek lehettünk szemtanúi. A 32 játékos közül, nagyon sok, igen tehetséges, jó kezű, jó reflexekkel rendelkező, gyors játékos volt.
Mindenki, aki részt vett ezen a versenyen, GYŐZTES!!!
Azért, mert társaságban voltak, izgultak, örültek, szomorúak vagy csalódottak voltak. ÉLŐben játszottak, és lehetőségük volt új emberekkel megismerkedni, és ha ez akkor nem történt meg, a későbbiekben bizonyára el fog az a kérdés hangozni, hogy “Te is játszottál a csocsóversenyen a Palacsinta fesztiválon, ugye?” Ez pedig, új barátságok kezdete lehet. Ezek a játékosok olyan új közösség megteremtésének alapjait tették le, ami pozitív egy új közösség, és egy új hobbi elsajátításának szempontjából is.
oldalán láthattok 60+ képet, és pár videót is a versenyről. Csatlakozva az oldalhoz tájékozódhattok minden olyan információról, hogy mikor, hol tudunk csocsózni, edzeni velem, vagy akár ti is megbeszélhettek a platformon találkozókat. Ez az oldal azért lett indítva, hogy mindenki, aki szeret csocsózni a városban csatlakozzon, és csocsós társakra találjon Szolnokon.
A BRONZ meccsből van egy-egy részlet videón,
az ARANY meccs pedig végig felvételre került. Az ARANY meccs azért volt még izgalmas, mivel 5 szettet játszottak Zsoltiék Tamásék ellen. Mivel mult-table-ös verseny volt, az egyik szettet a Garlandon, a másikat a Leonharton játszották felváltva, majd az 5. döntő szettben minden labdánál asztalt cseréltünk! Nagyon szoros volt a mérkőzés, csak gratulálni tudok mind a négy részvevőnek. Végül Zsolti és Levente került ki győztesként 7:5-re. Nézzétek meg: https://www.facebook.com/petra.koncz/videos/1073101219954889
A verseny TOP 4 helyezettje:
Kisnémeti Zsolt és Törőcsik Levente
Szentesi Tamás és Kun Miklós
Boha Dániel és Szaniszló Máté
Tigyi Ádám és Kardos Attila
A győztesek Mártonnal és VelemA BRONZ meccs előtti pillanatokTOP 3 csocsós csapat Mártonnal és Velem
Találkozzunk péntekenként, nyáron pedig valószínűleg több alkalommal a SZIFON-ban!!! Szeretnénk, ha minél többen lennénk, új barátságok születhetnének, és fejlődve játszhatnánk, és nem utolsó sorban rendezhetnénk kis versenyeket is. 🙂
KÖSZÖNJÜK Kelemen Peti, KÖSZÖNJÜK Palacsinta Fesztivál, KÖSZÖNJÜK Szifon – Kiss Márton / Oláh Csenge!! KÖSZÖNJÜK Imre Edina és András! Jövőre reméljük ugyanitt találkozunk! 🙂
9 év… 2013-ban voltam utoljára Tornado versenyen, ami szintén Európa Bajnokság volt Németországban. Ott női egyéni első, női páros 2.(Asimenia Kiroglou-val), vegyes páros 2. (Ryan Moore-ral), és pro páros 3. helyet (Csige Tomival) hoztam haza. Nagyon büszke voltam. 9 év után végre újra ringbe szállhattam, és izgatottan szálltam fel a repülőre csütörtökön reggel 7.00-kor. Hogy kiérjek ilyen korán a reptérre, 3-kor kellett kelnem. 2:26-kor viszont már kipattant a szemem, és máris készülődni kezdtem. Tiger Zoli barátom, aki mindig segítségemre van, (nagyon hálás vagyok, nagyon szeretlek, köszönöm neked!!!!), jött értem, és 4.30-kor már úton is voltunk. Hamarosan a reptéren találtam magam; leadtam a poggyászomat, és a kapunál vártam a beszállást.
Az idő tökéletes volt, fentről mindent tisztán láttam, kattintottam is pár képet London nevezetességeiről,
majd leszállva Heathrow-n, vártam az überemet. Az utazás is nagyon drága Angliában, az über is, de mégis ez volt a legolcsóbb módja az A-ból B-be jutásnak.
Szász Geri, magyar csocsós, aki szintén Renátóéknál szállt meg, várt kint a ház előtt. Kedves fogadtatás volt. Betérve a házba pedig végre megölelhettem rég nem látott barátomat is, Renato Pavesi-t és találkozhattam fantasztikus barátnőjével, Brigivel is. Nem beszélve két kis English cocker spaniel kutyusukról, Lunáról és Stelláról, akik úgy üdvözöltek, mintha ezer éve ismertük volna egymást. 🙂 (Mikor kiderült két hónappal ezelőtt, hogy Angliában London mellett lesz Tornado EB, rögtön felkerestem Renátót, hogy remélem jön, és találkozunk. Azt mondta, nem nagyon játszott Tornadon mostanában, úgyhogy nem tudja. Viszont mondta, hogy ott lakik nem messze a helyszíntől, így gyorsan be is jelentkeztem hozzá, hogy akkor nála szállok meg. 🙂 Sokat beszélgettünk, és mondtam, hogy még két hónap van, gyakorolni is tud addig, és játszhatunk is. Renátó pár nap múlva jelentkezett, hogy szerzett egy Tornado asztalt, és akkor éreztem benne a motivációt; nagyon örültem, hogy együtt tölthetünk így 4 versenynapot. 🙂 )
Geri ebédre steak-et készített nekünk édesburgonyával. Fine dining volt….a tányér díszítése is olyan volt, mintha egy Michelin csillagos étteremben lettünk volna. Köszönjük Geri!!! Kis chill a teraszon, és 15.00-kor már az überben ültünk a verseny helyszínére, ahova Brigi és a kutyusok is jöttek. Egy gigantikus könyvtár alsó szintjén voltunk egy rendezvényteremben, aminek légkondicionálása remek volt, sportolóknak igen kedvező. Nem is volt semmilyen panasz ezzel kapcsolatban, aminek nagyon örültünk. Volt már olyan helyszínünk, ahol annyira meleg volt, hogy a pára lecsapódása miatt rettentően csúszott még a labda is az asztalok felszínén.
Csütörtökön csatárlövéssel és kapusharccal kezdtünk. Lépkedtem előre az egyeneságon mindkét kategóriában, majd a vigaszágon találtam magam. Kapusharcban 5. helyen végeztem,
viszont csatárlövésben elszúrtak a szervezők valamit, és kitettek a vigaszágról, anélkül, hogy lejátszottam volna a meccset. 😦 Később Monster DYP (sorsolásos páros) következett, aminek az a lényege, hogy minden meccsen más párt kapsz. Az első meccsemen nem jelent meg a párom, így 0:7-es vesztett meccsel indítottam. Szerencsétlen első nap. A napot hajnali egykor zártuk, és 2.00 után értünk haza és tudtunk lepihenni.
4 órás alvás után, fáradtan ébresztett a telefonom. Ekkor Luna bejött, mivel nyitva hagytam az ajtót este, és kedves ébresztőként nyalogatta az arcomat. 😀 Tök cuki volt, gyorsan fel is ébredtem. Lelkesen indultunk pénteken a versenyre, mivel Geri ismét csodálatos reggelivel várt minket. Toast buggyantott tojással. 😛
10-kor Nations Cup-pal, Nemzetek versenyével indítottuk a napot. Csapatkapitányként Ikervári Robit választottuk meg, ő csak mint edző játszott velünk. A tagok: Ikervári Andi, Felső Kata, Szász Geri és Én.
A formátum: 40 gól elérése 2 egyéni és 2 páros által, amiben mindenkinek 10 gólt kell elérni, vagy hozhatja fel lemaradását. 1. 1. egyéni (10 gólig) 2. 1. páros (20 gólig) 3. 2. egyéni (30 gólig) 4. 2. páros (40 gólig)
Előnyerőként indítottunk, majd játszottuk a második körben a meccset a bolgárok ellen. A felállásunk nyerőnek bizonyult. Én játszottam az első egyénit, majd az első párost Felső Katával, majd Szász Geri a második egyénit, majd Geri és Andi a második párost. A meccset megnyertük, így két győztes meccsel biztos továbbjutók voltunk, mivel 60% jut tovább. A következő meccset így kísérleti meccsnek vettük, és felállást változtattunk. Bár 3 ponttal kikaptunk, megbizonyosodtunk róla, hogy az első felállást fogjuk használni az egyeneságú meccseken. Ekkor jött a hideg zuhany. A szervezők, időhiányra hivatkozva, megváltoztatták a továbbjutók %-át 40-re, így 5.-ként végezve fejeztük be a Nemzetek Kupáját. A felháborodásunk és csalódásunk nem volt kicsi, hiszen, ha ezt tudjuk, nem változtatunk felállást a 3. meccsen, hanem a már bevált felállásban játszunk, és akár meg is nyerhettük volna, és továbbjutunk. Amikor a szervezők bejelentették a formátum változtatást, mi a terem melletti helységben ültünk és beszéltük meg a következő meccs felállását. Nem hallotta egyikünk sem ezt a bejelentést. Nagyon csalódottak voltunk.
Ugyanezen a napon, 17.00-kor kezdődött a vegyes páros, amiben osztrák bajnok párommal, Kevin Hundstorferrel indultunk. A kvalifikációs meccsek viszonylag simák voltak, egy meccs volt nehéz, 8:8-nál Kevin hátrament, védett egy meccslabdát, amit előrejuttatott, én pedig megszereztem a csatársoromnál. Mivel Kevin snake-jét jól védte az ellenfél kapusa, húzásra váltott, így a meccs alatt megfigyelhettem, hogyan védekezik a kapus. A labdát beállítva húzáshoz, megfigyeltem, hogy nem változtatott védekezést, így nem kértem időt, és adtam át Kevinnek a lövés lehetőségét, hanem vállalva a kockázatot, elvállaltam a lövést, és belőttem a már megfigyelt védekezésen. 9:8 nekünk. A kvalifikációs meccseket kivétel nélkül megnyertük, így a legjobb csapatként indítottuk az eliminációt. Két győztes meccs után találkoztunk újra ezzel a csapattal. Kemény meccs volt. 2:2 volt a szettállás. Ekkorra viszont elég időm volt kiismerni az ellenfelet, és az 5. szettben nem engedtem be gólt, így 5:0-ra nyertük a döntő 5. szettet. Lépkedtünk tovább, majd megnyerve a döntőbe jutást következett a meccs az ARANYÉRT!!! Lukas Mayerhof (AUT) és Ivana Francikova (CZE) ellen folyt a nagy harc hajnali 1.00-kor. Kevin nagyon fáradt volt, hullámzóan játszott. Lukas snake-kel kezdett, de mivel minden lövését védtem, húzásra váltott. Azt is nagy százalékban védtem. Hátulról jött sok bepattant szerencsés gól, így 2:2 volt a szettállás. Nagy levegő, utolsó mindent eldöntő szett. Kezdtek egy szerencsés góllal hátulról. Majd egy hosszú húzás Lukastól. 0:2. Kevinnek nem megy a középpálya, és ha labdája van, Ivana védi. Nem engedem, gondoltam, és onnantól kezdve a csatársorról nem kaptunk gólt (6 védett labda). Védtem, majd lőttem egy gólt hátulról. 1:2. Lukasnál ismét a labda, védek, majd újra védek, és lövök még egy gólt. 2:2. A következő gólt középről kaptuk. 2:3. Majd Kevin lő két gólt!!! 4:3. Lukas kezd, átpasszolja, védek, a labda Kevinnél elöl. Ivana véd, a labda Lukashoz kerül. Kevin blokkolja a középpályás passzát, majd egy csodálatosan kivitelezett középpályás bomba lövéssel 5:3-ra megnyertük a vegyes párost! Fel sem fogtam, hogy megnyertük, olyan gyorsan történt az utolsó gólunk!!! Nagyon boldog voltam, miután kiléptem a “fight mode”-ból! 😀
Ekkor lépett oda hozzám Renátó, gratulált, és akkor vettem észre a nyakában csillogó aranyat. “Nyertél?” Kérdeztem hihetetlen örömmel. (Renátó a pénteki sorsolásos párosban indult, akit Sandro Grünerrel (AUT) sorsolták össze)
“Nyertünk!” – mondta Renato. Csodálatos volt a dupla öröm. :))) Boldogan hívtuk az übert és 2 után értünk haza ismét. Kitettük a győzelmi kupát és érmet az asztalra, hogy ha a többiek felébrednek, lássák az aznapi inspirációt! 🙂
Szombaton reggel, újabb 4 óra alvás után ébredtem. Bedurrant izmok, viszont vészes fájdalom nélkül übereztünk a könyvtárba. 🙂 Renátóval kezdtük a no-pro párost 9-kor. DKO-s tábla volt, és szépen haladtunk előre.
Én csatárkodtam, Renató pedig szuperül védve és játszva hátul nyertük a meccseket. Jött egy kemény páros, és a 9. helyre kerültünk a vigaszágon, így onnan meneteltünk tovább. A 3. helyért következett a meccs, és ismét azok ellen találtuk szembe magunkat, akik ellen kikaptunk az egyeneságon. Most jobban teljesítettünk, de végül alul maradtunk a csatában, így az előkelő 4. helyet sikerült megszereznünk. Az ellenfelünk pedig megnyerte a kategóriát. Jól játszottak, viszont a nyílt párosban 3.-ok lettek, így nem feltétlenül tartottuk elfogadhatónak, hogy no-pro párosban indultak. De ez van. Szuperül játszottunk, nagyon nagy meccseket vívtunk, és nagyon örülünk a 4. helynek is.
A no-pro páros épphogy befejeződött, indult is a női páros. Radostina Lyubomirova, bulgár fiatal játékossal beszéltük meg interneten, hogy együtt játszunk. Ő akkor született, amikor én kezdtem csocsózni, de bíztam benne, és reméltem, hogy ahogy mondja, sokat gyakorol, és jól fog menni a közös játék. Sajnos ez a hátránya a nemzetközi versenyeknek, hogy a megszokott párjaim nem tudnak velem jönni mindenhova, így ilyenkor párt keresve online próbálkozunk akár ismeretlenül is. Leginkább azért ismeretlenül, mert az 5 éves kihagyásom alatt, sok új játékos érkezett a mezőnybe, így a legtöbb játékost itt a londoni versenyen nem is ismertem. Az első két kvalifikációs meccsünket veszítettük, nem igazán jött bele a kapusom a játékba, sok labdát veszített és a védekezés is rosszul ment neki, nem beszélve a labda átjuttatásáról a pályán. Minden tudásomat és győzni akarásomat felhasználva nyertük a következő 3 meccsünket, nem adva a kapusomnak sok feladatot. Feljutva a PRO divízióba kezdtük az eliminációs meccseinket.
Radi játéka a meccsek alatt fejlődött, már nem hagyta visszapattanni a labdákat a csatárhoz, és a védekezés is ment néha neki. Nyertük az első meccsünket, igyekeztem nem adni neki sok feladatot. Majd a következő meccsen veszítettük az első szettet. Mondtam neki, hogy ha előbb érik el a 3 gólt mint mi, cserélünk. 2:2-nél ők rúgtak még egy gólt, így hátra mentem, védtem sok labdát, és a maradék 3 gólt belőttem hátulról. 1:1 a szett állás. Új lendülettel mentem előre csatárkodni, és nyertük meg a következő két szettet, így 3:1-el jutottunk az elődöntőbe. Olyan pár ellen játszottunk, akik évek óta játszanak együtt, és nyerik a bajnokságokat. Mivel no-pro párosban Renatóval sima győzelmünk volt ellenük, reméltem, hogy tudom hozni azt a formámat, viszont a kapusnak nagy szerepe lesz. Tudtam, hogy nagyon nehéz meccs lesz. Az első szettet hoztuk. A következőkben sajnos viszont kikaptunk, a labda állandóan az ellenfél csatáránál volt. Radinak gondja volt a védekezéssel, de leginkább a labda fellövésével. Én is hibáztam sajnos. Így maradt a bronz meccs, amit végül újabb kemény harcban, de megnyertük, így egy bronzot sikerült női párosban haza hozni. Viszonylag jó időben játszottam az utolsó meccset, így éjfélkor már otthon is voltam. Brigi jött a helyszínre, és együtt mentünk, a fiúkat pedig ott hagytuk sorsolásos és kétlabdás pároson.
Vasárnap, végre 7 órás alvás után ébresztett Luna és Stella. Az ajtómat nyitva felejtettem ismét, így ahogy csörgött az ébresztőm, ők máris szaladtak be, mellső lábaikkal az ágyra támaszkodva adták a reggeli puszikat. 🙂 Szokatlan ébredés volt számomra, próbáltam őket letolni az ágyamról, hogy levegőt kapjak. Ekkor jött be Brigi, és mondta nekik, hogy “Nem mindenki szeret így ébredni, gyertek”. 🙂 Cukik voltak. ❤ Geri hajnalban haza utazott, ő nem egyénizett, mi pedig Renátóval reggeliztünk, és már úton is voltunk. 10.00-kor kezdtem a női egyéni kvalifikációt. Egy szett 9 gólig. A legtöbb gól 5 volt, amit tudtak ellenem lőni, de általában kevesebbet. Jó kezdet, gondoltam. Csak így tovább. A kvalifikációt vesztes meccs nélkül legjobbként zártam, így számítottam egy könnyű ellenfélre az első eliminációs meccsemen, amit 3:0-ra nyertem. Itt természetesen best of 5, vagyis 3 nyert szettet játszunk.
A következő meccsem az angol bajnok Alice Warr ellen játszottam. Párosban játszottunk ellenük, elég jó snake lövése volt. A meccs szokás szerint azzal kezdődött, hogy megismerjem az egyéni játékát. Sajnos az az 5 év kihagyás sok volt, sok új játékos jött, így beletelik pár szettbe/meccsbe/versenybe, hogy megismerjem ezeket a játékosokat és hogy hogyan kell játszani ellenük. Alice elvitte az első szettet, és a másodikban 0:4-re vezetett, amikor is bekapcsoltam a turbógépet, amivel 4:4-re visszahoztam a szettet. Ekkor már teljesen kiismertem a játékát, viszont sikerült a blokkolásom ellenére megszereznie a labdát a csatársoránál, és belőtte. 0:2-re ment. Mivel a gépezet már be volt indítva, a következő két szettet nyertem nagyon simán, az ötödik szettben pedig 5:0-ra zártam a meccset. A döntőbe jutás következett a német Pia-susanne Merbach ellen. Hasonlóan indítottam. Nem ismertem a játékát, és annak ellenére, hogy jó középpályája és csatársora van, sok szerencsés, innen-onnan bepattanó gólt lőtt. Az első szettben 3 ilyen volt. A második szettben rekordot döntött, mind az 5 gólja szerencsés, falról, bábukról bepattanó labda volt. Ez eléggé rosszul jött, hiszen nem tudtam belemerülni a játékba. A bíró is azt mondta, hogy “Very unluky.” 😦 Bár nyertem a következő szettemet, a 4.-ben is mindent megtettem, de két szerencsés gólt lőtt akkor is. Lehetőségem így nem volt elég, és megnyerte a 4. szettet, így 1:3-ra kikaptam ellene. Következett a bronz meccs Ivana Francikova cseh játékos ellen, aki ellen a vegyes páros döntőt játszottuk. A meccs alatt sok szerencsés gólja volt hátulról, így kicsit izgulva léptem az asztalhoz. Természetesen :S, mint az előző meccseimnél, az első két szettet hozta: 0:2, de onnan felálltam és hoztam a következő kettőt, majd az ötödik szettben 5:3-ra nyertem, ezzel hoztam haza női egyéniben is a bronz érmet. Fáradtan, és csalódottan néztem a nyílt egyéni döntőt. A fáradtságom érthető volt, a csalódottságomat sokak nem értették. Én viszont 3 aranyért mentem, nem pedig 1 arany, két bronzért. Ahogy telik az idő, próbálom máshogyan felfogni, hiszen az elmúlt 8 évben 5 évig nem játszottam, 3ban pedig 8 hónap karantén volt, és ezek között maximum 5 külföldi versenyem. Vissza kell rázódnom a nemzetközi harcokba is, megismerni és kiismerni az ellenfeleket, amikhez egyre közelebb jutok, és ezek tudatában megyek a következő aranyakért! Renátóval éjszaka, 23.00 körül estünk haza. Leültünk még egy órára beszélgetni Brigivel, vacsoráztunk, majd ágynak estünk.
Hétfőn 11.30-kor ébredtem fel, végre ébresztő nélkül. Jó volt ennyit aludni, hiszen szerda 2.30-tól vasárnap estig (4+4+7) 15 órát sikerült összesen aludni. Nagyon fáradt voltam. Elmentünk repülőjegyet nyomtatni, 1 fontért egy dokumentumot. LoL Majd vettünk kínait és haza sétáltunk. Olyan édes-savanyú csirkehúst ettünk, ami Magyarországon nincsen. Nagyon finom volt. 🙂 Hamarosan idő volt, és hívtuk az übert a reptérre. Következett, hál’ istennek az utazásom utolsó nem szerencsés szintuációja, amikor is a gépezet azt mondta, hogy nincs baggage allowance-om, vagyis nem veszik be a táskámat. Nem is értettem, hiszen azért került ilyen sokba a repjegyem, mert kértem hozzá. Természetesen nem volt egy ember sem, aki ebben segítségemre lett volna, minden gép alapú volt. Így ki kellett dobnom minden kozmetikumomat, minden folyadékot, ami 100 ml-es kiszerelésnél nagyobb volt. Miután a kontrollon átmentem, természetesen a táskám az elkülönített futószalagon érkezett, és már mentem is, hogy ugyan mi van még a táskámban, ami idefelé nem volt probléma, mert ment a gép aljába. Kinyittatták a táskámat, és találtak még egy-két kozmetikumot, amit szintén kidobtak. Nagyon örültem… Viszont szerencsére a táskámért nem kellett plusz pénzt fizetnem, bepaszíroztam a kézitáskámat a poggyászba, és fel tudtam vinni a gépre.
Hajnali 0:30kor szállt le a gépem. Tiger Zolit hívtam, hogy kint vagyok, tud jönni értem a 2B elé. Nagyon örültem Zolinak. Az úton hazafelé beszámoltam neki mindenről. A sok csalódásról, és a csodálatos vendéglátásról Rentátótól és Brigitől, a sok jó meccsről, és hogy milyen jó volt újra 9 év után Tornadon játszani. Legközelebb haza hozom a 3 aranyat!
Utoljára, a TSV SCHMIDEN csapattal, 2019 novemberében játszottunk az Európa Bajnokok Ligája döntőjében Szlovéniában, ahol az előkelő 2. helyezést értük el. Nem sok hiányzott a győzelemhez, de végül alul maradtunk az utolsó szettben. Majd egy két éves kihagyás jött a Covid-19 vírushelyzet miatt, úgyhogy nagyon vártuk már, hogy újra találkozzunk és játszunk a csapattal. 17.-én jött a hír, hogy lebetegedett az egyik játékosunk, így nem lesz meg a 6 fő a csapatban, ami két szett vereséget jelent. Szerencsére a “helyzetnek köszönhetően”, kereshettünk ideiglenes játékost, és sikerült is, Alexia, egy francia lány döntött úgy, hogy csatlakozik hozzánk a hétvégére, így neki köszönhetően, a csapat létszáma megfelelő volt, elérte a minimumot.
18.-án reggel frissen ébredtem, mint mindig, ha versenyre utazásról van szó, főleg ha repülővel megyek. Gyors készülődés, csomagolás, repülőjegy nyomtatás, és már a vonaton is ültem. A Ferihegyi megállóból a 200E számú busszal pedig már a reptérre is érkeztem igen gyorsan. Check-in, duty-free boltok, és máris a kezemben szorongattam a cukorkáimat, a rágóimat és az innivalómat. Így szállok fel, és le. A 2001-ben történt felszállásnál és leszállásnál megélt szörnyű nyomáskülönbséget a fülem és a fejem nagyon rosszul viselte, így azóta mindig felkészülve szállok fedélzetre.
A repülőút 1 óra 10 perc volt, a nürnbergi repülőtéren pedig csapattársam Cutter és kislánya jöttek értem. 3,5 óra autóút után érkeztünk Magdeburgba a Maritim Hotelbe, versenyünk helyszínére.
Németországban általában a Maritim Hotellánc egyike adja a helyszínt a versenyeinknek, mivel hatalmas rendezvényterme van, ahol 100 asztal és több száz játékos kényelmesen elfér.
Persze a legtöbb játékos ebben az időben érkezett, így a becsekkolás hosszú időt vett igénybe, főleg a formalitások a Covid helyzet miatt, így a hotelnek és a versenyszervezőknek bemutatva igazolásunkat kaptunk egy-egy karszalagot. Akik oltás nélkül érkeztek, minden reggel tesztet kellett csináltatniuk, ugyanúgy mint a tavalyi VB-n. Csak ha játszottál vehetted le a maszkot, minden más esetben a viselése kötelező volt.
Este 10 után tudtunk csak mindennel végezni, és majdnem éjfélkor kaptuk meg a rendelt vacsoránkat is az Alex étteremben.
Többek közülünk nagyon fáradt volt, így az éjszakát hamarosan zártuk, és visszavonultunk hotel szobáinkba.
A hétvégi napirendünk a következő képen alakult, 3-3 meccs mindkét nap:
A meccsek lebonyolítása a következőképpen folyt:
Páros meccs (két szett – egy szett 5-ig, ha 4:4 a szettállás akkor két gól különbségig, és maxiumum 8-ig mentünk)
Páros meccs
Egyéni
Egyéni
Páros meccs
Páros meccs
Összesen 12 szettet játszott (12 pont) a csapat két asztalon párhuzamosan futva, így egy meccs általában 1,5 óráig tartott.
Hogy melyik párost és melyik egyénit ki játssza a meccsen, mindig attól függött, hogy ki ellen játszottunk. Ez alapján megpróbáltuk kitalálni, hogy ki fogja az ellenfélnél játszani azokat. Legalább egy- másfél óránk volt arra, hogy összeállítsuk a csapat felbontását (egyénire és párosokra; egy játékos csak két meccset játszhat: pl. egy egyénit és egy párost, vagy két párost, két egyénit nem játszhat). A meccs kezdete előtt kaptuk meg az ellenfél csapatbontását, és ők is a miénket).
Szombaton a közös reggeli után, gyülekeztünk a teremben. Sajnos még nem volt egyikünk sem képben, és elvesztettük az első meccset. A meccsek között minimum egy óra szünetünk volt, így a hotel halljában készültünk a következő meccsekre.
Átgondolva a csapatfelosztást, változtattunk és új felállást próbáltunk ki. A második meccsünkön győztünk, a harmadikon pedig döntetlent játszottunk.
Viszonylag jó időben 18.00-kor végeztünk, így az aznapi tapasztalatainkat egy görög étteremben beszéltük át. A kiszolgálás és az éttermi dolgozók szuper barátságosak voltak, körülbelül fél óránként érkeztek 6 felessel, ami uzó és bor keverék volt, ami egyébként igen ízletes volt. Egy üveggel kaptunk is ajándékba tőlük, miután fizettünk.
Bár páran maradtak még a hotel halljában egy italra, én eléggé fáradt voltam, így most nem csatlakoztam hozzájuk, hanem visszavonultam a szobámba pihenni vasárnapra.
Reggel sokkal jobban ébredtem, mint szombaton, így a kiadós reggeli után, teljes erőbedobással álltam az asztalhoz. Az első meccsünket nyertük, majd a másodikhoz készültünk. Miután összeállítottuk a listánkat, hogy melyikünk játssza a párosokat illetve az egyéniket, megdöbbenve kaptuk a hírt az ellenfelünktől, hogy két játékosuknak pozitív lett a reggeli Covid tesztje, így a csapat összeállításunk felborult, és sajnos vereséggel is zártunk. Ez csak abban volt csalódás, hogy a csapatnak szólnia kellett volna előtte. Ezt mi is csak később tudtuk meg, hogy kötelességük lett volna szólni, hogy úgy állítsuk össze a csapatot. Sajnos már nem tehettünk semmit ez ügyben.
Az utolsó meccsünk egy másik erős csapat ellen volt, akik megverték a mi szombat reggeli első ellenfelünket, akik ellen mi kikaptunk. 1,5 óránk volt a meccsig, így volt elég időnk eldönteni, hogy ki melyik meccset és mikor játssza. Az összeállításunk sikeres volt. Az utolsó páros meccs előtt döntetlen volt az állás. 5:5. Cindyvel, luxemburgi csapattársammal játszottuk az utolsó páros meccset, és mindkét szettet megnyertük, ezzel győzelmet szereztünk a csapatunknak, 7:5-re, és bebiztosítottuk pozíciónkat, és kvalifikáltunk az augusztusi döntőre.
A napot 6-kor zártuk, és hamarosan mind az autóban ültünk hazafelé. Én Cutterral és Leonie-val utaztam vissza Nürnbergbe, majd az Azimut Hotelban elfoglalva szobámat, szinte azonnal ágynak estem.
Mivel hétfőn csak 17.50-kor indult a gépem, check-out a hotelből pedig 11.00-kor volt, reggeli után, az utazó táskámat a hotelban hagyva, térképpel a kezemben elindultam felfedezni Nürnberget. Az idő csodaszép volt, így egy nagyon kellemes igen hosszú sétát produkáltam az óvárosban. Két nap csocsózás után, eléggé fárasztó és fájdalmas volt a lábaimnak a séta, de megérte. Egy pár kép a városról:
Cutter volt olyan kedves, hogy értem jött, és kivitt a reptérre, este 8-kor pedig már Budapesten élvezhettem újra a maszknélküliséget.
Köszönet a csapatnak, szuperül éreztem magam ismét, és köszönet a BRAINS zenekarnak, akiket hallgatva biztosították nekem a megfelelő hangulatba kerülést az asztalnál! ❤
2022.02.11.-én a szolnoki Bán úti kollégiumba látogattam, hogy csocsózzunk egy kicsit. A srácok az ajtóban üdvözöltek, és lelkesen kísértek az ebédlőbe kihelyezett két csocsóasztalhoz. Útközben a helyi csocsóbajnok is bemutatkozott.
Nemrégiben keresett meg Kovács Anita, hogy nagyon örülnének, ha mutatnék nekik pár trükköt, és csocsóznék a srácokkal, akik egyébként elég sok időt töltenek a csocsóasztalok mellett. Érdeklődtem, hogy szeretnék-e, ha levezetnék egy versenyt nekik, de ők inkább azt választották, hogy velem vagy ellenem játszanának. Örültem neki. A röpke 3 órás látogatásom alatt folyamatosan játszottam, mellettem és szemben velem folyamatosan cserélődtek a fiatalok, így mindenki tudott velem is, és ellenem is játszani. Mellettük egy-két tanár is megmérettette magát ellenem.
A szabályok tisztázásával kezdtük, elmeséltem nekik, hogy milyen bajnokságok léteznek, és hogy hogyan, mennyi gyakorlásba fektetett energiával és idővel jutottam el idáig. Meséltem a különböző asztalokról, azok specifikációiról, majd a játék közben mutattam meg nekik, hogyan lehetséges nagyobb százalékban kivédeni bizonyos lövéseket. Átbeszéltük az egész pályás, zónázó védekezést, vagyis amikor a labdát hátulról lőjük, illetve mutattam bevált és a profik által használt technikákat a csatársorról lőtt labda hatékonyabb kivédése érdekében. A támadói játékra is kitértünk természetesen, és megmutattam nekik, hogy egy pontból hogyan lehet több szögben, több pontba lőni a labdát, illetve hogy hogyan gyakoroljuk mindezeket.
Anita a játék végén azt mondta nekem, hogy képzeld, az egyik srácnak az unokatestvére azzal jött oda hozzám, hogy “Mit csináltatok az unokatestvéremmel? Ezer éve nem láttam ilyennek!?” Nagyon örültem ennek a mondatnak, a látogatásom elérte a célját. 🙂
Nagyon jól éreztem magamat, és a visszajelzés is nagyon pozitív volt. Azóta kaptam újabb visszajelzést, és nagy örömömre, visszavárnak a fiatalok. Köszönöm szépen a meghívást még egyszer, remélem hamarosan újra találkozunk! 🙂
Végre eljött az idő! 2019-ben voltunk utoljára világbajnokságon a világjárvány miatt. Megnyíltak a határok, újra lehet versenyeket szervezni, persze csak napi Covid teszttel vagy oltottsági igazolvánnyal, így a németországi Leonhart Világbajnokság is megszervezésre és lebonyolításra került.
2021. szeptember 31.-én, kedden délután Bódi Ricsi masszőrömmel kezdődött újra minden. A 45 perces session után bepakoltam táskáimba, és a vasút felé vettem irányomat. Felutaztam Pestre, ahol egy a Keleti vasút mellett élő barátom fogadott be az éjszakára, így megkönnyítette nekem a szerdai indulást. Ezúton is köszönöm Csöre András! Nem kellett hajnalban kelnem így, elég volt 7.30-kor. 9.40-kor már a nemzetközi vonaton ültem, és kezdődött a nagy utazás. Bécsbe 11.30-kor érkeztem, osztrák barátaim pedig 12.30-kor vettek fel kis buszukkal. Érdekességként meg kell jegyeznem, hogy a 9 fős kisbusz bérléséért nem kellett fizetnünk, a grazi önkormányzat ingyenesen ad kisbuszt sportolóknak versenyre utazásra, így csak a benzinpénzt kellett szétosztanunk. Ausztriában kétszer álltunk még meg, hogy 3 másik játékost is felvegyünk, így 7-en ( 3 junior: Laurin, Ellie és Laura, illetve 4 felnőtt: Phil, Horst, Wolfi és Én) utaztunk nagyon kényelmesen St. Wendelbe, Németországba. Ezen kívül még egyszer álltunk meg enni 22.30-kor már természetesen Németországban. Ketten a sportcenter mellett kempingeztek, így őket kitettük, majd hamarosan a szállásunkra is megérkeztünk hajnali 1.00 órakor.
Csütörtökön egyedül én játszottam vegyes párost, de Wolfgang Breuer elvitt engem a helyszínre, ami 13 percre volt. A helyszínen leellenőrizték az oltási igazolványokat, illetve naponta kellett tesztet csináltatnia a nem beoltottaknak. A hallban maszkban kellett lennünk, ha csak az asztalainkhoz mentünk. Ha nem játszottunk, nem tartózkodhattunk a teremben. Az asztalok fölött középen egy védőfólia választotta el a játékosokat. A beléptetésnél pedig egy kis kütyü elé kellett állnunk, ami megmérte a hőmérsékletünket és lehetett eszerint belépni. Az ellenőrzés az asztalok között folyamatos volt, maszk viselésre szólították fel a játékot éppen befejező embereket.
Kint természetesen maszk nélkül lehettünk, és tudtunk beszélgetni rég nem látott barátainkkal:
with Jackie, Henk and Yves
with Chian An
my partners
Az olasz Giuliano Bentivoglioval játszottam a vegyespárost ismét, több reménnyel, hiszen a legutóbb Szlovákiában nagyon szét- és elhúzták a vegyes páros kategóriát, és az asztalok és labdák sem kedveztek nekünk annyira. A kvalifikációs meccseken 4-ből 4-et nyertük, és kerültünk ezzel a 3. helyre a főágú eliminációs táblára.
with Giuliano Bentivoglio, my Italian mixed partner
Az eliminációt (egyeneságú kiesés) szuperül kezdtük, és sorra nyertük a meccseinket. Megnyertük a negyeddöntőbe jutást is, viszont a döntőbe jutásért folyó meccset kikaptuk a német Björn Hofmann és a bolgár Blagovesta Gerova ellen. Björn nagyon jó százalékban kezdett lőni ellenem a második, harmadik szettől. Párja Vesti szerencsés lövései által a labdák Björn csatársoránál álltak meg, viszont jól védekezett. Bentinek a páromnak problémái voltak a csatársorral, már az elejétől fogva kevés labdát lőtt be. Nekem pedig problémáim voltak a védő-támadó (2-bar) sorommal, a labdák nem arra irányultak, amerre én meglőttem őket. (Ez az asztalok miatti különbségek miatt vannak, míg az egyiken problémák nélkül azt lövök, amit akarok, a másikon a labdák beragadnak, és irányukat vesztik).
Így a döntőbe jutást elvesztettük, viszont következett a bronz meccs. Az első szettet kikaptuk 4:4-ről Ikervári Andi hátsó pin lövése által. A második szettet nyertük, a harmadik szettet 4:4-nél Martin Dousa csatársori lövése által kaptuk ki. Nyertük a 4. szettet, majd jött a döntő 5. szett. Fej-fej mellett haladtunk, az állás 4:4. Innentől két góllal kell nyerni, és max. 8-ig megyünk. 4:4-nél Benti kihagyott egy lövést, majd én is védtem Martin lövését. Nálam a labda hátul, beállítom húzásra, majd meglövöm a rövid sarkot. GÓÓÓL!!! 5:4 nekünk. Martinnál a labda középen, ugye mindig az kezd, aki az utolsó gólt kapja, átpasszolja, majd védem a lövését. Nálam a labda ismét hátul. Figyelem a védekezésüket, a rövidre koncentrálnak, így egy hosszúba nyeséssel ismét GÓLT lövök, így 6:4-re megnyertük a meccset, és megszereztük Bentivel a 2021-es világbajnoki bronzérmünket 96 csapatból!!!
3rd place with Benti – Leonhart World Series 2021
Mellékesen megjegyzem, hogy a vegyes páros győzteseit, Benit és Victoriát a kvalifikációban megvertünk, egyedül tőlünk kaptak ki.
Ugyanezen a napon kezdődött a Classic Women Doubles is, amelyet az amerikai Jackie Hannal játszottam végül. Sajnos Németh Edina női párom kínai vakcinát kapott, ami Németországban nem elfogadott, és nem akarta kockáztatni a napi tesztet sem, így ő, nagy csalódottságunkra, nem tudott jönni. Jackie jelenleg Amsterdamban él, így az amerikai Tornado Világbajnokság helyett ide jött a német VB-re, így örömmel alkottunk csapatot. A két Tornado játékos húzással (pull shot – lövéstípusunk), jó párosnak ígérkezett. A kvalifikációs meccseken hol ő játszott elöl, hol én, mivel meg kellett szoknunk a csapatformációt. Az eliminációs meccseket győzelmekkel indítottuk. A nyolcba jutásért folyó meccset viszont kikaptuk sajnos. Jackie nem játszott előtte legalább két óráig, és a reakciói nem voltak gyorsak, és sok labda csak úgy átcsorgott az ellenfél csatársorához, akinek így sok lehetősége volt gólt lőni, és egy idő után ez sikeres volt számukra. Egyébként ez a páros nyerte meg végül a kategóriát. A klasszik női párost 40 induló csapatból végül a 9. helyen végeztük.
playing with the American Jackie Han
Pénteken az egyéni számok következtek. A kvalifikációs meccseket többé-kevésbé jól játszottam attól függően, hogy melyik asztalon játszottam, majd délután 15.00-kor kezdődött az elimináció. Az első meccsemet egy német lány ellen kezdtem. Hozta az első szettet, a másodikban pedig egy olyan egyértelmű fault-ot követett el, amire ő csak azt mondta, hogy szerinte nem volt olyan erős, viszont a labdám a bábum alól balra csavarodott ki a faltól. Azt mondta, hogy a középsoromra visszaadja a labdát. Én ezzel nem értettem egyet, figyelembe véve azt, hogy ilyen előfordulhat továbbra is, így bírót hívtam. Pár perc múlva meg is jelent a bíró, így a labda oda került, ahol utoljára megállt, tehát az ellenfelem hátvédjéhez. Inkább bevállaltam ezt, mint visszakapjam a labdát a középsoromhoz, kockáztatva a további faultok nem helyes elbírálását közös megegyezéssel vagy ráhagyással. A meccs folytatódott, és kikaptam a második szettet is. Ez alatt a két szett alatt kiismertem az ellenfelemet, sokat rálőtt középpályáról, sok szerencsés gólt szerzett ezután is, de nem eleget ahhoz, hogy ő hozza a további szetteket. A következő három szettet én hoztam, így bár vért izzadtam, én nyertem a meccset. A következő meccsem sem volt olyan egyszerű, ott is rengeteg szerencsés gól született az ellenfél által, viszont 3:2-re itt is győztem. A 8-ba jutásért párom, Jackie Han ellen játszottam. Ismét egy olyan asztalhoz hívtak, amin a lövéseim beragadtak, és sajnos a 2-bar-om használhatatlan volt. Ő szépen játszott, szerencsés/nem szerencsés módon rengeteg labdája volt csatársoron, melyet egy idő után jól tudott kihasználni, így a 65 indulóból a 9. helyen végeztem.
Singles – me and my hair lol
Szombaton a női páros kezdődött ismét 9:30-kor. Ezt is Jackievel játszottam. A kvalifikációnk 3 győztes és két kikapott 1 szett 7 gólig menő meccsel zárult. Az eliminációban szépen haladtunk előre, csodálatosan játszottunk együtt, a csapat jól összeszokott. Voltak nehezebb meccseink, de mindig mi győzedelmeskedtünk. Bejutottunk a 8-ba, ahol a negyeddöntőben játszottunk. A 90 asztalból ismét sikerült olyan asztalt kapnunk, ahol Jackie-nek az összes lövése beragadt, így szinte gólképtelen volt. Az első szettben a hátsó góljaimmal nyertünk, gondoltam jó lesz ez így, tudunk így is nyerni, hogy Jackie elől nem magabiztos az asztal hátránya miatt. Sajnos tévedtem, a meccset elbuktuk, így az 5. helyen végeztünk a 49 párosból.
was an awesome team despite our results
Vasárnapra nem terveztem játékot, mivel a Nations Cup volt porondon, mi magyarok pedig nem voltunk elegen, hogy csapatot indítsunk, természetesen támogatottság hiányában. Viszont emellett szerveztek Open Teams versenyt is, amire az utazótársaim kértek meg, hogy játsszak velük. Mivel úgyis együtt utaztunk, gondoltam miért is ne. A csapatban 4 főnek kellett minimum lennie. 4-en voltunk mi is: Horst, Phil, a 12 éves Laurin!!! és én. A csapatmeccsek formátuma: egy páros, majd két egyéni, majd két páros. Összesen 20 gólt kellett elérni, vagyis 4 gólonként cseréltünk. Ha tehát az első párosban az eredmény 4:2, akkor a következő, egyéniben, 8-ig kell eljutni. Míg az egyik félnek 4 gólt kellett csak lőnie, a másik 6-ot is lőhetett, a lényeg, hogy 4,8,12,16 végül 20 gólt kellett elérni a különböző felállásokban (páros, egyéni). A kvalifikációban 2 meccset nyertünk, egyet kikaptunk. A Pro divízióban folytattuk, (mint én az összes kategóriámban. Emellett van egy Divízió B, ahova azok a csapatok jutnak, akik nem tudtak elegendő meccset nyerni). Az elődöntőbe jutottunk, ahol sajnos kikaptuk ugyanazok ellen a meccset, akik ellen a kvalifikációban is kikaptunk. A 12 éves Laurin csodálatosan játszott, fantasztikus középpályás játékával passzolt, és a legtöbb csatársoron lévő labdáját góllá hasznosította. Le voltunk nyűgözve tőle!!!
Így következett a bronz meccs, amit végül, mint a vegyes páros meccsemen is én fejeztem be az utolsó két góllal hátulról.
A győzelem pillanatai az utolsó párost játszva: Sajnos a csapat öröm lefényképezése elmaradt, de ez is sokat elárul:
Horst, Phil, Laurin and me – Open Teams 3rd place
Az érmek felvétele és az elbúcsúzás után 17.00-kor el is tudtunk indulni.
Az osztrák barátaim és elért eredmények, sajnos lemaradtam a képről:
the members of our journey: Phil, Horst, Laurin, Wolf, Laura, Ellie and me somehwere else :S
Útközben betértünk egy étterembe, hajnali 4.00-kor pedig Bécsben vártam a vonatomat. Két órát tudtam is aludni a pályaudvaron, majd két órát a vonaton is. Hétfőn 13.00-ra értem haza, és feküdtem is le azonnal, hogy végre vízszintesben kipihenjem magam kellően.
Szerdán Ricsi masszőröm fogadott, örömmel gratulált is az elért eredményeimhez.
Bódi Ricsi / Rich Hands / masszőrömnél a versenyek között
A verseny szuper volt, viszont többet vártam magamtól, az egyes asztalokon lévő játékomhoz viszonyítva. Sajnos az asztalok különbségeit nehéz megszokni; ehhez kell a rutin, amit idővel meg is fogok szerezni, sajnos ez a 5 +3 év nemzetközi viszonylatban nagy kihagyásnak bizonyul, de azt hiszem ez természetes. A szebb és jobb eredményeim érkezni fognak hamarosan!!!
Az osztrák Lake Challengert még ki sem pihentem, máris a XIX. FUS Slovak Rosengart Championships-re indultam pénteken reggel két magyar társammal, Rozsos Gáborral és Polacsek Andrással, egy autóban Pestről reggel 9.30-kor. Délben már az asztaloknál állva gyakoroltunk.
Utoljára 2010-ben, tizenegy éve játszottam ezen az asztalon. Magyarországon nincs ilyen típusú asztal, így gyakorolni nem tudtam rá, de emlékeim szerint jól játszható, jó labdával rendelkező asztal volt, és több bajnokságot és kategóriát is nyertem a versenyeiken.
A gyakorlás során észleltem, hogy különböző súlyúak voltak a rudak az asztalokon, ami a lövéseimet megnehezítette. A labdákkal hasonló a helyzet, mint az osztrák versenyen, új labdájuk volt, ugyanolyan deformáltak voltak, már a megvásárlás pillanatában. Míg azok, akik pin illetve snake shot/lövéssel játszottak, nem volt gondjuk, mivel a labdát a bábujuk alatt fogták be, így nem számít, ha a labda nem gömb alakú. Az én, úgymond, old-school játékstílusomat, ahol a labdát a bábuk között passzolgatom, sajnos nagyban befolyásolja. Az egész verseny alatt a legtöbb asztalon problémáim voltak a játékkal. Azok az asztalok, ahol a súlyozás rendben volt, jobban játszottam, azokon csak a labdákkal kellett megküzdenem, és nyertem a meccseket. Ez viszont kevés volt.
Pénteken a vegyes páros volt a fő kategóriám, amin Giuliano Bentivoglio, olasz bajnok társammal játszottam. Benti egész nap kapus poszton játszott más kategóriákban, így az első meccsünket, amelyen nagyon jól védekeztem és játszottam, sajnos kikaptuk, mivel nem volt a kezében a középpályás és csatársori játéka. Ezen a napon nem is játszottunk több vegyest a többi kategória időebeli elhúzódása miatt.
Szombaton semi-pro párosba jutottunk be csak Blagovasta Gerova, bolgár párommal, mivel egy félreértés miatt, nem jelent meg a nyílt páros partnerem, így Vestit hívtuk fel, hogy oda tudna-e érni a verseny helyszínére a szállásról és játszani velem. Mivel nem tudott időben érkezni, ami érthető volt, ezért a le nem játszott meccseket elvesztettnek tekintették, így a semi-pro kategóriában tudtuk folytatni a versenyzést. A meccseink szuperül haladtak, egyiket a másik után nyertük. A döntőben 2:0-ról felhozta az ellenfél 2:2-re a játékot, de az 5. szettben 5:1-re diadalmaskodtunk! Szuper játék volt! Köszönöm Vesti!
A női egyéni is ezen a napon volt, a 4-ben voltam, amikor My Lihn Tran, német játékos ellen játszottam, de végül alul maradtam, nem tudva kihasználni valódi játékomat azon az asztalon, így az 5. helyen végeztem. My Lihn nagyon szépen játszott, ezt mindenképp meg kell említenem.
Vasárnap szintén reggel 10:00-kor kezdődtek a meccsek. Vegyesben Bentivel haladtunk előre a vigaszágon, megérkezett a csatárjátéka, így nyertük a sorban következő meccseinket a döntő felé. Végül az 4. helyen megragadtunk, és órákig nem játszottunk tovább a többi kategória miatt.
A női párost 15.00-kor kezdtük Blagovesta Gerova-val, majd a döntőt éjszakára értük el. Ikervári Andrea és Ponty Patrícia, magyar páros ellen játszottuk, akik ellen elvesztettük a mérkőzést, így a 2. helyen végeztünk. Míg jól védekeztem, lőni nem tudtam hátulról a rúd miatt, ez sajnos a meccsbe került. Általában 2-3 gólt is szoktam normális körülmények között lőni, ez most nem így alakult. Nem tudtam megszokni sem a súlyát, sem a görbeségét. Vestinek hullámzó volt a játéka, egyik szettben jól ment neki, a másikban nem. Így a sok hiba miatt, alul maradtunk. Szeretnék gratulálni Andinak és Patinak, nagyon szépen játszottak!
A női páros döntője után játszottuk a következő vegyes párosunkat. Ugyanazon az asztalon készülődtek, amikor visszatértem a pihenőmből. Mondtam, hogy nem szeretnék azon az asztalon játszani, ugyanis nem volt 2-barom (védő-támadó) rajta, szinte alig tudtam egy-egy pontos lövést kivitelezni a női páros döntőben, mint említettem. Egy másik asztalt javasoltak, azt mondták, hogy az jó. Persze azon ugyanúgy nem tudtam lőni, ami sajnos itt is a meccs elvesztésébe került, így Bentivel a 4. helyen végeztünk.
Éjfélkor útnak is indulhattunk haza felé. 2:20-kor a Népigetben kerestem éjszakai buszt Kőbánya-Kispest felé, végül egy lány tudott segíteni ebben, és sikeresen el is értem a 2:55-ös személy vonatot Szolnokra, így szerencsésen, az előző versenyhez képest, hétfő hajnali 5-kor már otthon lehettem, és kezdhettem a pihenést és felépülésemet.
A 9 hónapos, Covid miatti kihagyás után, végre ismét útnak indulhattunk. 2 héttel a verseny előtt, Táncos Dénes barátommal készültünk fel a Planéta Biliárd klubban a Garlando versenyre. Ezúton is köszönöm a felkészítést.
Bódi Ricsi – Rich Hands – szolnoki masszőrömnél szerdán voltam, hogy laza háttal és karokkal induljak a megmérettetésnek. Augusztus 13.-án reggel 5.00-kor keltem, hogy elérjem a vonatomat és Pesten beszálljak az Ikervári páros autójába, hogy St. Pölten mellé Pielachtalba időben érkezzünk az osztrák Lake Challenger-re. Garlando asztalon utoljára 2011-ben versenyeztem a Garlando VB-n, ahol második világbajnoki címemet, és a kapusharc 3. helyezését hozhattam haza. Hosszú kihagyás, de pozitívan és lelkesen érkeztünk meg a versenyre. A helyszínünk egy kempingben volt egy tó mellett, így akik azt választották, sátorozni is tudtak. Én egy közeli hotelben szálltam meg bolgár és német barátaimmal.
Nagy meglepetés volt, amire egyáltalán nem számítottam, hogy az asztalok szörnyű állapotban voltak, a legtöbb rúd görbe volt, nem volt olyan asztal, amelyiken a támadó (3-bar) és a hátvéd (2-bar) is egyenes lett volna. Ez mind nem volt elég, a labdák már a megvásárlás pillanatában sem voltak gömb alakúak, egy-két lövés után pedig legtöbbször használhatatlanná váltak. Ebből kisebb botrány lett, és több játékos bejelentette, hogy nem hajlandó több versenyen részt venni, ha ezek a labdák maradnak. Állítólag a TFBÖ (osztrák csocsó szövetség) új labdákat fog készíteni. Reméljük, hogy ez alkalommal sikerül jó minőségűeket gyártani, és nem a labda biznisz lesz az elsődleges. (Egy játékos a labdák rossz minősége miatt akár 8-10 labdát is vásárol egy-egy versenyen.)
Az időjárás sem kegyelmezett nekünk, rendkívül meleg volt. Bent szakadt rólunk a víz, főleg játék közben,
kint pedig az árnyékban próbáltunk “hűsölni”.
Pénteken a vegyes páros kezdődött. Mint tíz évvel ezelőtt, most is az osztrák bajnok párommal, Kevin Hundstorferrel játszottam, és jutottunk el a főág döntőig estére. Volt olyan asztal, ahol középpálya nélkül játszottunk, volt olyan, ahol 2-bar nélkül, de a védekezésünk, illetve a csatársorunk kiválóan működött, így sikerült legyőznünk ellenfeleinket 3:1-re a legtöbb meccsen.
Szombaton folytatódott a menet. 7.20-kor ébresztett az órám, 20 perc szundival sikerült is kikelnem az ágyból. Nehezemre esett. Női egyéni volt a porondon, amelyen szépen haladatam előre a főágon, majd amikor a 4-be kerültem, a döntőbe jutásnál sajnos kikaptam a meccset. Viszonylag szoros volt, de többször elvették a labdát, mivel a fantasztikus nem gömb alakú labdát nem tudtam időben beállítani lövésre, a 2-barommal pedig nem úgy tudtam lőni, ahogyan tudok. Marina Tabakovic, aki végül megnyerte a kategóriát, pedig jól védekezett, így én az 5. helyen végeztem.
Ugyanezen a napon került sor a vegyes páros döntőre is. A meccs izgalmas, és szoros volt, de végül nagy hajrában mi diadalmaskodtunk! Sajnos nem készítettünk közös képet, úgyhogy egy kilenc évvel ezelőtt készült fotót csatolok 😀
Vasárnap 7:20-kor könnyebben ébredtem, és keltem fel nyílt párosra és női párosra. Nyíltban An Cian (Cici – ejtsd: Csicsi), török származású, osztrák állampolgár barátommal indultam, és játszottuk viszonylag jól a kvalifikációs meccseinket. A főágon két erős csapat várt minket, Laszlo Teke és Roman Benz, illetve a Filip Kubiatowic és Marcel Glaus páros (Kevin Hundsorfer és Matthias Schöpf párost verték, akiket egyébként vártunk), akiket 3:0 és 3:2-re győztünk le. Szépen, de lassan haladtunk a döntő felé. Leginkább én tartottam fel a különböző kategóriákat, mivel mindenben játszottam, és rám vártak.
Elkezdtük a női párost is, ahol Blagovesta Gerova (Vesti) bolgár bundesliga társammal beszéltük le a közös játékot. Az egyenes ágú döntőbe jutásnál 5 szettben kaptunk ki. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy mennyi tiszta gólt lőttek ellenünk. Igazán bosszantó. A vigaszon folytattuk, és nyertünk egy meccset Ikervári Andrea és román párja ellen. Miután legyőztük őket, férje Robi, odajött hozzám, és azt kérdezte, tudnék-e mással haza menni, mert ők elég fáradtak és dolgoznak másnap, úgyhogy mivel ők nincsenek bent semmiben, elindulnának haza. Persze ha nem találok senkit, akkor megvárnak, győzzek. Mindez 22.30-kor történt, úgy hogy női párosban és nyílt párosban is a döntőbe jutásért volt a következő két meccsem. Körbe néztem, de azokat a bécsieket, akiket ismertem, már haza mentek. Megkértem a szervezőt, hogy kérdezzen körbe, hátha tudna nekem fuvart találni. Már játszanom kellett volna a következő meccset, de még ezzel kellett sajnos foglalkoznom, így mondtam Robiéknak, inkább elkezdek játszani, mert ezzel csak még inkább húzzuk az időt. Ezzel a plusz teherrel sajnos nem igazán tudtam koncentrálni, így a két döntőbe jutásért folyó meccset kikaptuk, majd a bronz meccset is nyílt párosban. Valószínűleg nem csak ezen a ’gondolaton’ csúsztak el a meccsek, nem tudjuk már meg. A párjaimnak problémája volt a középpályás passzokkal, nekem pedig a lövésekkel, nyíltban pedig a védekezéssel. Így is női párosban a 3.
, nyílt párosban pedig 50 párosból a 4. helyet sikerült megszereznünk.
A verseny jó gyakorlás volt, megszokni, és nehéz feltételek mellett játszani és küzdeni. Viszont jó asztal és labda birtokában, előrébb is végezhettünk volna akár. Ez remélhetőleg az új labdával meg is fog történni. Várjuk a fejleményeket.
Az osztrák barátaimat 10 éve nem láttam, úgyhogy szuper jó volt sokakkal beszélgetni, és időt tölteni együtt nemcsak az asztalnál. Ha az új labda elkészül, szívesen megyek vissza versenyezni!
Mivel nem találtunk senkit, aki elvitt volna valameddig, Andiéknak másfél órát kellett várniuk rám, így végül nem sokkal éjfél előtt indulhattunk is haza. 3.30-ra értünk Pestre, ahol még busszal a Keletibe kellett utaznom, és szerencsére 5.10-kor indult vonat Szolnokra. Hétfő reggel 8.00-ra sikerült is ágyba kerülnöm. Hagy ne mondjam, két napomba telt, mire meg tudtam mozdulni. Egy ilyen verseny általában nagyon igénybe veszi az izomzatot, 3 napig brutál izomlázam volt, de Ricsi (Rich Hands) masszőröm ismét tudott segíteni, akivel meg is ünnepeltük az eredményeimet egy pohár bor mellett.
Csütörtökre így már egészen jól voltam, éppen időben, ugyanis pénteken indultam Szlovákiába a következő versenyre.
2020 – Sokaknak nehéz időszak volt sok szempontból. Családtagok, barátok elvesztése, megélhetési problémák; munka, kulturális élet, ölelés, emberi kapcsolatok hiánya és még sorolhatnám azokat a nehézségeket, amelyekkel együtt kellett élnünk, elfogadni, feldolgozni, és pozitívan várni a világ újra nyitását, az újrakezdést és/vagy folytatást.
Mint tudjátok 2014-ben hagytam ideiglenesen abba a csocsózást. Az első év rendkívül megterhelő volt. Egy olyan sportolónak, aki 2003-tól minden második hétvégén valahova utazott versenyre, a négy fal, az az üresség igazi érvágás volt. Egy évig élő közvetítéseket sem tudtam nézni a versenyekről, annyira elszomorított, hogy nem vagyok ott. Annyira hiányzott!!! A következő években egyre könnyebb volt, próbáltam az elfogadás útjára lépni, a jövőre koncentrálni, és megteremteni azt a helyzetet, amiben újra csocsózhatok.
Valószínűleg sokan nem tudjátok, de az utazás, a szállás, a nevezési díj, és az ottani költségek eléggé pénztárca igényesek. A munkáltatók nem örülnek, ha péntekenként szabadnapot veszel ki, és sok olyan verseny volt, ahonnan csak hétfőn értem haza. A 2013-14-es évemben az N-Ware szoftverfejlesztő cég támogatta az utazásaimat egy évig, de a médiaszereplés hiánya miatt nem vállalták tovább. Ekkor is kerültem kispadra otthon. Nem terveztem többet, mint 1 év. Ebből sajnos 5 lett, mire beindult az egyéni vállalkozásom, amelyben nem mellesleg úgy tervezem meg a heteket, ahogyan szeretném, így újra nyílt a kapu a versenyzés felé!
2019-ben visszatértem a színre, amiről már meséltem korábban. 2020 februárjában 2 arany és egy ezüsttel, szeptemberben pedig 3 arannyal tértem haza a versenyekről. Ekkor indult a karantén. Az időszak alatt rengeteg órám volt, készítettem fel a tanulókat az érettségire és a középfokú nyelvvizsgákra igen nagy sikerrel! Nagyon büszke vagyok a tanítványaimra! Mivel a csocsózás hiányát már megszoktam, így ezt az akadályt viszonylag könnyedén vettem. Tudtam, a világ újból megnyílik, már csak az időpont volt a kérdés.
Nagy örömünkre meghirdették a karantén utáni első versenyünket, a II. Biczó Open-t Fülöpszálláson, a Biczó Csárdábanjúnius 4. és 6. között, 9 hónappal az utolsó versenyünk után. Felkészülésre nem nagyon volt lehetőségem, minden időmet a tanulók felkészítésére fordítottam, és a pihenésre. Viszont tudtam, ez nem volt olyan sok idő, hogy ne szerepelnék jól.
rbt
Pénteken pro-am párost játszottam Ilyés Rolanddal, akivel az előző ITSF versenyen játszottam először. Egy nagyon tehetséges játékosnak tartom, aki nagy csocsós jövő előtt áll. Tudtam, hogy ezen a versenyen jobban fog menni a közös játék, mint előzőleg. Így is lett, szuper meccseket játszottunk, és egészen a döntőig meneteltünk, amelyben végül alul maradtunk, de a fantasztikus 2. helyezésnek is nagyon örülök. Várom a következő versenyünket, Roli! 🙂
Pénteken kezdődött a vegyes páros is, amely szombatig húzódott, végül az 3. helyig meneteltünk Virág Antikával. Ez általában jobban megy nekünk, de most így sikerült! Legközelebb! 🙂
Szombaton a nyílt páros Antikával és a semi-pro páros kezdődött Németh Edinával 10-kor. Nyílt párosban best of 5-ot, vagyis 3 nyert szettig játszottunk. Utoljára 8 évvel ezelőtt játszottam nyílt párost, így a rengeteg játék nagyon megterhelő volt az állóképességemnek, az ízületeimnek és a koncentrációmnak. Az egy órás ebédszünet kivételével folyamatosan játszottam. Közben elkezdődött a női páros is, így 4 számban játszottam aznap, egyik meccs a másik után lett hívva. Antikával egy 3:0-át, és kb 2 db 3:1-et játszottunk, a többi meccsünk mind 5 szettes volt, és nagyon sokat a semmiből, 0:2-ről hoztuk vissza. Igazi COME BACK játékosok lettünk ezen a versenyen! 🙂
Semi-proban sajnos kikaptuk az első meccset, viszont onnan még sokat megnyerve lépkedtünk előre. Szuperül harcoltunk Edinával, nagyon élveztem a játokot, így is, hogy nem jutottunk el a top 3-ba. Legközelebb még jobb lesz, Dina!
A női páros gyorsan lezajlott, Edinával ismét megvédtük bajnoki címünket! 🙂
A nyílt párosban a döntőbe jutást 23.00-kor kezdtük el játszani. Még a hajam is fájt, annyira el voltam fáradva, sajnos képtelen voltam normálisan kivitelezni a lövéseimet, így végül alulmaradtunk, de az előkelő 3. helyezést sikerült elhoznunk Anitkával, ami 8 év nyílt páros kategória játszása nélkül igazán szuper! Sajnálom Antika, hogy elfogytam arra a meccsre. Íme a két 3. helyezésünk:
Vasárnap a női egyéni volt a soron. Ez alkalommal nem sikerült megvédenem a címemet, és csak a 2. helyezést sikerült elhoznom. Ismét tanultam ebből is…
Összegezve: Nagyon-nagyon vártam a versenyt! Felkészülés és gyakorlás nélkül 6 számból 5-ben sikerült top 3 helyezést elérnem. Még így is, hogy két döntőben alul maradtam, nagyon örülök az eredményeknek!!!
Szeretném megköszönni a szervezőknek, Perlaki Istvánnak alias Pötyinek, és Illés Istvánnak alias Sitinek, akik mindenben a segítségünkre voltak azonnal! Örülök, hogy végül kaptam hajszárítót, és nem kellett Siti neked fújnod a hajam száradásig szombat reggel!! 😀
Az ellátás elsőosztályú volt ismét, a pultosok, az éttermi dolgozók mind fantasztikusak! Nagyon köszönjük!!!!
Volt lehetőségünk egy quad versenyző mellé beülni, aki felejthetetlen élményt nyújtott a bátor jelentkezőknek, és elvitte őket a közeli dombokhoz ugratni és vakmerő gyorsasággal venni a kanyarokat! 🙂
Szuper volt a mulatós zene is szombaton! 😀 Nem más, mint Lagzi Lajcsi is szolgáltatta a zenét, aki végül átjött hozzánk egy meccs erejéig! 🙂
Külön hatalmas köszönet még a székesfehérvári barátoknak a szuper társaságért, és a sok nevetésért!!! Mindig nagy élmény veletek együtt pörögni!!!! Nagyon örülök Nektek! ❤
Izgatottam vártam az időpontot, vajon törlik, vagy megtartják-e a Magyar Bajnokságunkat, amihez ráadásul még elutaznom sem kellett, hiszen a szolnoki Jubileum Bowling És Élménycenterben került megrendezésre. Szerencsések voltunk, a versenyt megtartották…
Kedden reménykedve kerestem fel Bódi Ricsi masszőrömet, hátha találunk időpontot még a verseny előtt. Az edzések és az ülő munka is keményen igénybe veszi a hátamat, így rendeszeresen járok hozzá, hogy fájdalommentesen éldegéljek. 🙂 Szerencsém volt, pénteken délelőtt tudott fogadni, így frissen masszírozva érkezhettem a versenyre.
Pénteken reggel 9.55-kor pattantam fel biciklimre, nyitottam ki a kaput, ahol is Edina és András üdvözöltek meglepetésemre.
– Nem délre beszéltük meg? – kérdeztem.
– Nem – mondja Edina, – 10-et írtam, hogy érkezünk.
– Hát akkor egy óra múlva érkezem haza, rohanok Ricsihez, addig is érezzétek otthon magatokat! – ezzel elszáguldoztam. A háromnegyed órás masszázst mindig életmentésként, fájdalommentesítésnek, vagy frissítésnek élem meg. Most minden egyben volt, hisz délután versenyzem.
Haza érve csak Edinát találtam, András majd szombaton fog újra csatlakozni hozzánk. Így szoktuk. Ott segítünk, ahol tudunk. Szállást biztosítunk, ha közelben van verseny, így spórolhatunk nem kevés pénzt. Örülök, hogy segíthetek, külföldön a legtöbb helyen barátoknál aludtam, szoktunk aludni, így vagyunk mi Csocsós család.
A verseny helyszínére 13.00 körül érkeztünk. A vírus itt is megtette “hatását”, kevesebben voltunk a megszokottnál, de a legjobb játékosok így is itt voltak. Sajnáltuk, hogy nem volt ott mindenki, de így is több, mint százan érkeztünk a megmérettetésre. Az első napon pro-am-ot, majd szombaton semi-pro párost játszottam Illyés Rolanddal. Régi-új játékos. Szuper tehetséges. Először játszani valakivel mindig kétesélyes, vagy jól megy, vagy nem. 🙂 Nálunk az volt a helyzet, hogy egyszer ment, aztán nem, aztán megint ment. Van a közös játékunkban potenciál, úgyhogy megbeszéltük, hogy legközelebb is együtt játszunk. Várom!
rbt
rbt
rbt
rbt
rbt
rbt
17.00-kor a fő kategóriám, a vegyes páros kezdődött. Virág Antikával játszottam, mint mindig, ha egy versenyen mind a ketten ott tudunk lenni. Most sem volt kérdés, és az sem, hogy ő is szívesen látott vendég nálunk otthon. A meccseinket szuper könnyedséggel játszottuk. Erős csapatot alkottunk, így viszonylag könnyű meccseink voltak.
Pár meccs után a döntőbe jutásért játszottunk Kiss Géza és Jedlicska Tamara ellen. 1:4-re vezettek, amikor is az eredményt realizálva felébredtem, és onnantól nem engedtem be több gólt. 5:4-re nyertük az első szettet, majd a második szettet 5:0-ra.
A döntőt így az egyeneságról érkezve játszottuk Ponty Patrícia és Rozsos Gábor ellen, akik Gézáékat győzték le a vigaszágon. Az első szett szuperül indult, folytatva a Kínai Nagy Fal stratégiát, 5:0-ra nyertünk. A második szett szintén nagyon jól kezdődött, 4:1 volt az állás, amikor Rozsinak sikerült 3 gólt belőnie. 4:4, a labda nálam hátul, és sajnos egy véletlen folyamán, Rozsi beleért a hátsó lövésembe, és az sajnos bepattant a kapujukba a falról, így 5:4-re nyertük a második szettet, és ezzel a bajnokság vegyes páros kategóriáját. Szokták mondani, hogy minden gól gól, és hát igen, senki nem kérdezi, hogy hogy ment be, hány gól volt tiszta, és mennyi nem. Az egész versenyen nagyon jól játszottunk, és eltekintve az utolsó góltól, végig nagyon erősen játszottunk. Antika szuper középpályájával és csatársorával, én pedig a védekezésemmel és hátsó lövéseimmel domináltuk a kategória versenyét. Szuper volt, Antika!!! ❤
rbt
rbt
rbt
Szombaton pihenni is tudtunk, Antika reggel ment párosra, mi Edinával később csatlakoztunk. Rolival játszottunk semi-pro párost, majd a második fő kategóriám a női páros kezdődött. Edinával az egyeneságról érkezve a döntőben győztük le Ikervári Andreát és Smolnauer Szabinát. Edinával 2019 óta játszunk együtt, ami kb 5 versenyt jelent a vírus helyzet miatt. Egyre jobban játszunk együtt. Mint mindig, jó meccs volt újra Andiék ellen játszani. Mindenképp szeretném megjegyezni, hogy Andi szuperül csatárkodott! Csodálatos a fejlődése, igazi példa a játéka,a fejlődés, kitartás, akarterő és szenvedély szempontjából!
rbt
Megszerezve a második aranyamat, megittunk egy pár üdítőt ennek örömére a versenynap után, és ünnepeltük, hogy együtt lehetünk… majd siettünk haza lepihenni a következő napra.
A harmadik nap is igen jól kezdődött, mivel most sem kellett délelőtt érkeznünk. Délután 14.00-kor kezdtük a női egyénit játszani. A döntőt előzőleg is Edina ellen játszottam a fülöpszállási Biczó Fogadóban rendezett versenyen, és most is így történt. Kicsit kevesebb résztvevővel sajnos, de a döntő volt a lényeg. Először egyeneságon, majd a döntőben győztem le női páromat, 2:0 majd 2:1-re, és boldogan vettem a nyakamba a harmadik aranyat is!!! ❤
rbt
Gratulálok Antikának, aki a nyílt egyéni címet is elhódította, és gratulálok minden kategória győztesének, első három helyezettjének, mindenkinek, aki elégedett a helyezésével, fejlődésével, és az összes résztvevőnek, aki a vírushelyzet ellenére is eljött, és részt vett a versenyen!
Köszönjük a szervezőknek Jándi Tibornak, Nyitrai Róbertnek és Rozsos Gábornak, illetve a Bowling centernek, hogy ismét náluk tudtunk játszani!
Nem utolsó sorban köszönjük Kiss Jánosnak, aki a szolnoki Új Néplaptól látogatott el hozzánk, és jelenített meg minket a lapban:
rbt
illetve készített további fotókat, amelyeket az alábbi kék linkre kattintva tudtok megnézni:
Petra Koncz 